Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

:e A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. akarja, és azért is, hogy a földmivesnép alátámassza ezt a törekvését. Ezért üdvözöltük amint meg van örökítve, a következőképen (olvassa) : »Elnök indítványára a nagygyűlés egyhangúlag elhatározza, hogy Károlyi Mihály köztársasági elnököt a honvédelem érdekében Szatmáron tett nyilatkozatáért üdvözli.« Ez az, amit szerettek volna ellenem felhasználni, pedig nincsen benne semmi szégyelnivaló, hazafias lélek sugallta. Legyen szabad most már a bajokkal és panaszokkal foglalkoznom. Egyik t. képviselőtársam a mai napon azt mondta, hogy az indemnitási vita arravaló, hogy az ellenzék megokolja, mi szüli benne a bizalmatlanságot, amely miatt a kormányt nem támogatja. Én erre azt mondom, hogy az indemnitási vita alkalmat ad a kormánypárti képviselőnek is arra, hogy feltárja azokat a bajokat, amelyeket a perifériákon észlel, hogy az arra illetékesek figyelmét felhívja. Legyen szabad elsősorban a földreformmal foglalkoznom. A forradalmat okozó elmaradt vívmánynak minősítettem az igazságtalan birtokmegoszlást. Ezt is az életből hoztam, hogy ezt kijelenthettem, ez onnét van, mert a sorsom olyan községbe plántált, ahol köröskörül kötött nagybirtokok közepette 298 hold területen 1200 lélek tengette életét. Igaz, hogy én még Búza Barna előtt egy évtizeddel megszüntettem ezt, utánjárásommal, kapacitálásommal, könyörgésemmel áttörtük azt a vaskorlátot, amely körülfogta azt a szerencsétlen községet, és ma már a sokorópátkai kisgazdák jókedvűen szántanak, vetnek a vallásalapitvány ottani nagybirtokán. Ebből okulva, ifjúságomra gondoltam és azért voltam hive az igazságos földreformnak, azért minősítettem is ezt a forradalmat okozó elmaradott vívmánynak. Mert én halottam azokat a jajszavakat, én láttam azt a lázongást, hogy a jóravaló, takarékos, szorgalmas életet élő embernek nincsen módja pénzért venni hazája földjéből egy darabkát abból a földből, amelyért oly sokat véreztek ősei ezer éven át. Annak ellenére, hogy a földreformnak hive voltam és vagyok, annak idején sem helyeseltem a Buzaféle reformot és ma sem helyeselném. Aki meghallgatta az én beszédemet a forradalmak idején és után, bizonyságot tehet róla. Én azt mondtam, hogy követelem az igazságos földreformot, de nem akarom, hogy az én hazám sok véráztatta földjét értéktelen sakktáblává változtassák át. Sokan talán rossz néven veszik ezt, de hát én, aki a földreformnak a hive és egyik keresztülhajtója vagyok, tapasztalatokban meggazdagodott ember lévén, tudom, hogy milyen következményei , lehetnek egy Búza Barna-féle földreformnak. Én akarom, hogy végrehajtsák a földreformot, de nem olyan radikálisan, hogy ezáltal a többtermelés elve szenvedjen. De más okból sem. Bizonyos átmenetet kell tartani, mert én látok annyi bajt, csaknem annyi könnyet, mint amennyi örömöt a földreform végrehajtása után, mert amint hozzájuttatunk 100 vagy 200 kisebb embert néhány hold földhöz, Szent Mihály napja után 10—15 bérest raknak fel a szekérre, akiknek megszűnt a szolgálata és csak a mezőgazdasági proletariátust szaporítja Ezért valamiképen oda kellene hatni, hogy múljon el a földmivelőnépnek az a konzervativizmusa, hogy csak az apja foglalkozásánál akar maradni. Innen van, hogy amig külföldről hozunk bizonyos szakmabeli munkásokat, a mezőgazdaságban munkásfölösleg van. Hajtsuk végre a földreformot, mert jól mondta nagyatádi Szabó István minister ur a nagyatádi kiállítás megnyitásán, hogy akik még ennek a földreformnak a végrehajtását is akadályozzák, azok rövidlátók, mert következne utána egy radikálisabb földreform. Pedig hogy sokan akarják megakadályozni minden eszközzel, az bizonyos, azt tagadni nem lehet. Nem azért hozom ezt fel, hogy a kormánynak tegyek szemrehányást, távol legyen tőlem, hanem azért, hogy hallják meg azok, akiket érdekel, hogyha valamit suba alatt csinálnak is, mégis ide jön a nemzetgyűlés szine elé a turpisságuk. Már több esetben jöttek hozzám panaszszal, hogy egyes földbirtokosok vagy azok gazdatisztjei, amikor már a bíróság megállapította a a földigényt, magukhoz hivatták az illető szegény embereket és azt mondták, hogyha azt a földet el merik vállalni, akkor nem kapnak aratást. így nem lehet a konszolidációt szolgálni, igy nem lehet a néplélek békéjét elérni. Épen ezért nagyon szeretném, ha a t. kormány elfogadná ezt a határozati javaslatomat (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a földbirtok helyesebb megoszlásáról szóló 1920 : XXXYI. te. végrehajtásának akadályozói, akik bármely fondorlattal vagy fenyegetéssel arra törekszenek, hogy azok, akiket ez a törvény földhöz juttatni óhajt, az igénybejelentéstől, vagy a már megítélt földbirtok birtokbavételétől elriadjanak, megfelelő megtorlásban részesüljenek.« (Helyeslés jobbfelöl) Elnök : Kérem a t. képviselő urat, szíveskedjék beszédét egy kissé emeltebb hangon előadni, mert a gyorsírók nem tudják jegyezni a képviselő ur beszédét. Szabó István (sokorópátkai) : De nemcsak a földbirtokreform helyes megoldásával kell a földmives munkásokat legalább tűrhető állapotba helyezni, hanem egyébként is gondoskodni kell azoknak a megélhetéséről. Ezt a célt pedig nem szolgálja az, ha olyan szerencsés helyzetben lévő birtokosok, akiknél munkástöbblet van, ezt kihasználják. Pedig hogy igy van, az bizonyos. Az ilyen vidéken alig-alig kapnak a munkások annyi bért, ami saját maguknak sem elég, nem hogy a családjuknak az eltartására elegendő volna. A földmivelésügyi minister urban megvan a jó szándék, mert hiszen tudjuk róla, hogy ezeknek a hibáknak kiküszöbölésére egy törvényjavaslatot tervez, amely szerint a munkás egy