Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. 77 asztalhoz ülhet a munkaadóval és közösen tárgyalhatja meg ügyét-baját, közösen állapitják meg a munkabért, ahol az szükségesnek látszik. Továbbá vitás esetben ugy van tervbe véve, hogy az ily módon összeállitott bíróság fog Ítélkezni. Nem tudom azonban, mi lehet az oka, hogy ez a törvényjavaslat mindezideig nem került a Ház elé. Az idő eljár, pedig most van a munkásszerződések megkötésének ideje. Ezzel a munkásoknak tartozunk is, kötelességünk is, mert hiszen ilyen szervezetek úgyis működnek, persze egyoldalúan. Itt van egy ujságközlemény nálam, amely szerint az egyik gazdasági egyesület már megtartotta gyűlését és megállapította részes aratásnál a részesedés arányát és hozza, hogy a summás munkások munkabérének tájékoztató megállapítása január elején fog megtörténni. Tehát működnek az ilyen bizottságok, csak az a hiba, hogy a munkások nélkül. Tegyük már lehetővé, hogy a munkások is oda jussanak és igy közmegegyezéssel közmegnyugvásra állapítsák meg a munkabéreket. Hiszen a mezőgazdasági kamarákról, a mezőgazdasági érdekképviseletekről szóló törvényjavaslatot én azzal a gondolattal üdvözöltem, amikor az a szőnyegre került, hogy ez a törvényjavaslat majd lehetővé teszi azt, hogy a munkás a munkaadóval összeül egy zöld asztalhoz, hogy megvitassa baját-buját és akkor nem férkőzhetnek majd a munkások közé lelketlen agitátorok. De én igazán azt hittem, hogy a bérek megállapítása majd a vármegyei vagy a járási mezőgazdasági bizottságokra lesz bizva, és legnagyobb csodálkozásomra ezt a gazdasági egyesületek tartják kezeikben. Ha a munkás nem szólhat bele, akkor szükség van a törvényjavaslatra és arra, hogy ez mielőbb letárgyaltassék. Annál is inkább szükséges, mert most van a szerződések ideje, és én hallottam munkásoktól, hogy most hat hétre a cukorrépa munkálásának idejére a mi vidékünkön 7—8000 korona bért ígérnek. A béke boldog éveiben ugyanerre az időre 40 — 50 koronát kaptak. Az akkor képviselt körülbelül két és fél métermázsa buzaértéket, most pedig egy métermázsa rozsot kapnak a szegények ugyanerre az időre. Kuna P. András : Ez az ellátás ? ! Szabó István (sókorópátkai) : Ez a bér, nem ellátás. És ha azt mondjuk, hogy ez nagyon kevés, ez igaz, de hozzá kell tenni azt is, ha igazságosak akarunk lenni, hogy a gazdák részéről is van sérelem, amely lehetetlenné teszi megfelelő munkabér fizetését. Ilyen például a kötött értékesítés. Azelőtt kötött gazdálkodás volt, most szabad gazdálkodás van, de kötött értékesítés, a gazda nem értékesítheti feleslegét szabadon. A gazda meg van adóztatva ugy, ahogy talán indokolatlan, és én nem tudom épen ezért, miért akarnak még több áldozatot a földmíves-gazdatársadalomtól. Hiszen kiviteli illeték fejében a szarvasmarhánál 50%-ot, lónál 80°/o-ot, 100 láda tojásnál pedig talán 156 ládával kell leadni. Az állam magas illetéket szed, — amely indirekt adózás — hogy lehetetlenné teszi, hogy a gazda becsületesen megfizesse az ő munkását. Ezzel szemben mi van. Most gondoskodás történik arról, hogy az élelmiszerek ára ne menjen fel és kiviteli illetékekkel és tilalommal korlátozzák a szabad áralakulást. Megfordítva, ha a gazda kiadásait tekintjük, azok megtöbbszöröződnek, mert egyes cikkeket külföldről hoznak, amelyekre szükségünk van s amelyeket behozatali illetékkel sújtanak, hogy a zsenge magyar ipart itt bent megvédjék. Tehát tisztelt szociáldemokrata képviselőtársaim, lehet-e még panaszkodni, ha amikor azért, hogy a mezőgazdasági termények olcsóbbak legyenek, kiviteli illetékkel és kiviteli tilalommal sújtják, ellenben, hogy itt bent jobban lehessen sztrájkolni és az ipari munkás jobban elhelyezkedhessék, a külföldi cikket behozatali vámmal sújtják, hogy versenyképes ne legyen a benti cikkekkel. Kabók Lajos : Ez Sokorópátkai bölcsessége ! Barthos Andor: Az meg Bucharin-féle tudomány ! Szabó István (sokorópátkai): A kiviteli illeték az őstermelőket sújtja, a behozatali illeték az ipari termelőket gyámolítja. Itt van az igazság, és mégis azt mondják, hogy agrár irányzat uralkodik Magyarországon. Dehogy is uralkodik, inkább agrártürelem van Magyarországon, (Helyeslés és taps a jobboldalon.) mert nem akarjuk felborítani a helyzetet, mert nem akarunk — ellenkezőleg mint Várnai t. képviselőtársam mondotta — egy csapással átmenni a másik nemzetgazdálkodási térre, hanem tűrünk, inkább a magunk javaiból engedünk át csupán azért, hogy a mozik jobban telve lehessenek a mindig elégedetlenkedőkkel. Szabadjon még az adózásról egypár szót mondanom. Az bizonyos, hogy adózni nem szeret senki. A délelőtt folyamán Eőri-Szabó t. képviselőtársam felEmiltette az ő kerületéből az iparosoknak a panaszát. Többek között azt mondta, hogy a vásáron megjelenik a finánc, pénzolvasáshoz kezdenek, hogy a forgalmi adót ki lehessen vetni. Persze az iparosnak is ellenőriznie kell ezt és ezalatt sok holmi eltűnik. Természetes dolog, hogy ha egyik sarokban a finánc és az iparos el van foglalva a pénzolvasással, akkor a vásári szarkák könnyen garázdálkodhatnak. Nem tudom megérteni, hogy ha ez igy van, akkor miért olyan nagy ellenzéke az iparosság a blokkrendszernek. En nem tagadom, hogy a blokkrendszernek vagyok a hive, mert ha egyszer meghoztunk egy törvényt, akkor az igazságosan sújtson, vagy emeljen mindenkit. Már pedig a kiegyezési rendszer a raffi* náltakat, az okoskodókat, vagy talán a vastagabb bőrüeket haszonhoz segiti, mig a bárgyút, a becsületeset súlyosan megkárosítja. Ha már pénzügyőrökkel, vagy adódetektivekkel akarjuk