Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

 nemzetgyűlés 80. ütése 1923. évi január 9-én, kedden. 7$ álljak. Elindultam megakadályozni a vörös rém elkövetkező uralmát, mert hiszen tisztán láttam, mit akarnak, kiknek a kezére akarják juttatni a fegyvertelenné tett magyarságot. Ilyen minőségben természetes dolog, hogy a kisgazdapárt programmjával csináltam a szervezkedést. De a kisgazdapárt sem tudott mentes maradni abban az időben annak a bizonyos elemnek furakodásától, amely akkor mindenhová beférkőzött ; ennek volt a következménye az, hogy azok mellé állottam

f akik ezt rosszallották (Helyeslés jobbfelől.) és szorgalmazója lettem ilyenformán a Ráday-utcában 1919 március 7-én összehivott földmíves-nagygyülésnek. En azon a nagygyűlésen a nagygyűlés elnökévé választattam meg. Igaz, a megválasztás meglepetésszerű volt, tehát csak rövid elnöki megnyitót mondottam, amelybe bele szeretne kapaszkodni Drozdy igen t. képviselőtársam. Az igaz, hogy ez a beszéd némileg alkalmazkodni is próbált azokhoz az időkhöz, de lehet-e ezen csodálkozni ? Hiszen azonnal vasbunkóval vertek volna agyon bennünket, ha másként beszélünk. De csodálkozhatik-e valaki rajta, igen t. képviselőtársaim ? Nézzük csak a szociáldemokraták taktikáját. Mig akkor vasfütykössel akarták leverni az ellenforradalmat, csak ugy hemzsegnek a Népszava akkori számai ilyen valóságos gyilkosságokra való felbujtásoktól, milyen szerény deklarációt olvasott itt fel a párt nevében Peidl képviselő ur. ügy-e, mert az idők változtak, most Peidl nem akar tudni a magántulajdon szentségének megszüntetéséről, sőt inkább segitségét ajánlja most fel a polgári pártoknak. Ha fordulnának az idők, bizonyára megint csak az az ötödik pont jutna érvényre, amely az összes termelőeszközökben való magántulajdon megszüntetését követeli. Akkor mondottam ezt a beszédet, Ítéljék meg. Azt hiszem, magyar lélek diktálta ezt akkor is és mindent ki lehet belőle olvasni, csak azt nem, hogy barátkoztam volna a vörös áramlattal (olvassa) : »Szomorú helyzetben van az ország. Nagy részét ellenséges népek tartják megszállva. Idegen járom alatt nyögnek határszéli testvéreink, itthon pedig a munka rendjének felborulása veszélyezteti az ország fenmaradását. Most is, mint olyan sokszor már, a földmiveiő népre vár a történelmi hivatás, hogy megmentse az országot, és józanságával, törhetetlen akaratával kivezesse a nemzetet az útvesztőből. Tiltakozunk az ellen a forradalmiság vádja ellen, sőt megbélyegezni és letörni kívánunk minden ellenforradalmat, amely veszélyeztetni akarná a forradalom vívmányait, Magyarország függetlenségét, a valódi népakarat szabadságát.« En ezeket tartottam a forradalom vívmányainak. (Továbbolvassa) : »A magyar földmi vesnép mindig forradalmi volt, azért kellett már a múltban is az osztrák császári ház érdekében akként beosztani a magyar választókerületeket, hogy a rebellis magyar paraszt minél kevesebb ellenzéki képviselőt küldhessen az országházba. A nemzet érdekében szükséges vívmányok elmaradásának forradalmak a következményei. E yen elmaradt vívmányok a nemzeti hadsereg és az igazságos birtokmegoszlás. Szükségképen forradalomnak kellett tehát bekövetkeznie, ezért üdvözöl jük a forradalmi Magyarországot azzal a kívánsággal, vajha sikerülne azt akként kiépíteni, hogy a nemzet és benne minden egyes polgár boldognak érezhesse magát. De boldog lehet-e az a nemzet, amelynek tulajdona ellen törnek, amelyben egyes pártok közössé akarják tenni az összes termelési eszközöket és azt akarják, hogy a vallásoktatás az iskolákból kiküszöbölt essék.« Ez volt az a beszédem, amelyet Drozdy szerint szeretnék elégetni. Meg vagyok róla győződve, t. képviselő urak, hogy nem hogy el kellene égetnem, hanem el kell tennem a fiamnak emlékül, hogy az apja nehéz időkben megállotta a helyét, (ügy van / Ügy van/ a jobboldalon.) Szomjas Gusztáv: Az akkori időkben, az akkori rendtörvény hatása alatt ! Szabó István (sohorópátkai) : Ami most következik, igazán nem szívesen foglalkozom azzal. Ha hiu ember volnék, akkor mondanék minél többet^ de hát az nem vagyok, épen azért nem szívesen foglalkozom ezzel a témával. Mint valami kisértet, mindig visszajár, hol az egyik, hol a másik említi. Nem tudtunk a múlt nemzetgyűlésen sem szabadulni tőle és most megint mint hazatérő lélek jön : miként lett énbelőlem annak idején minister. Én hallgattam, nem védekeztem, mert hiszen tulaj donképen nem is lehet, mert ha beszélnék, talán olyant sértenék meg, akivel jóbarátságban akarok élni, nemhogy sérteni akarnám. Legyen szabad röviden befejeznem ezt azzal, hogy azért lettem minister, mert a forradalmak idején egy pártnak, a földmivespártnak voltam elnöke. Ügye* bár, mint pártvezért, pártelnököt hívtak meg az ellenforradalom győzelme után a kormányba, nem mint valami előráncigált embert azért, hogy a név legyen ugyanaz, mint igent, barátomé, nagyatádi Szabó Istváné, hanem azéít, mert nehéz időkben» a forradalmak ideje alatt, már tudomást szereztek hazafias működésemről. Azt hiszem, ezzel már végeztem is volna a dolog személyi részével. Csak még egyet akarok mondani, mert a naplóban meg van Örökítve, hogy az a bizonyos gyűlés Károlyi Mihály akkori, köztársasági elnököt üdvözölte. Ezt sem tagadom, ez is

; igaz. Mint később kiderült, a székely hadosztály, Budapestre akart indulni, hogy móresre tanitsa az akkori nagy legényt, a vörös generálist, Pogány József urat. Persze a hősök, akik a védteleneket tudták legyilkolni, később a parlament pincéjében, nem mertek ellenük menni, hanem elküldték a, bátor Károlyit, hogy szerelj ele" őket. \ ,

: Mivel tudta volna leszerelni mássá],, mint, hogy mondott neki egy hatalmas irredenta beszédet és ezzel megnyugtatta őket. Mi pedig, szegény balgák, félre lettünk vezetve. Azt gondoltuk, hogy Károlyi valóban vagy a jobbik eszére tért, vágy nem is hagyta el a jobbik esze .és Magyarország. integritását minden körülmények között védeni 10*