Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-80
74 A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. Zsirkay János : Ezt vallottam önökről és ezt vallom még ma is, amint hogy vallom, hogy a magyar nemzetnek örök megbocsáthatatlan bűne, hogy a történtek után önök még mindig itt ülhetnek. (Igaz ! Ugy van ! Taps jőbbfelql és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Sokorópátkai Szabó István ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk I) Elnök." Sokorópátkai Szabó István képviselő urat illeti a szó. Szabó István (sokorópátkai) : T. Nemzetgyűlés ! Felszólalásom már a karácsonyi szünet előtt indokolt lett volna, mert Rupert és Drozdy képviselőtársaim valósággal provokáltak, azonban hallgattam, meit nem akartam részese lenni az exlex állapot elkövetkezésének, személyes kérdésben való felszólalásommal. De most, miután már úgyis beállt az exlex, azt hiszem, megbocsátanak nekem t. képviselőtársaim, ha felszólalok, ha egy félórával tovább is tart az indemnitási vita. (Halljuk ! Halljuk I) Szerencsés is voltam, hogy akkor nem siettem el a dolgot, mert megspóroltam egy másik személyes felszólalást, tekintettel arra, hogy Várnai igen t. képviselőtársamnak előbbi kijelentéseit másik két képviselőtársam okfejtésével egyidejűleg intézhetem el. Hát hogy is állt a dolog, Várnai t. képviselőtársam, azon a bizottsági ülésen, amikor én manchesteri liberális lettem az ön délelőtti kijelentése szerint. Ugyebár, bűnös voltam, mert elleneztem a munkásoknak állami ellátásba való újbóli felvételét. Várnai Dániel : Csak a liszt ellátásról volt szó. Szabó István (sokorópátkai) : Ugy van, és akkor én azt mondottam, t. képviselőtársam, hogy az ellátás nemcsak lisztből és zsirbói áll, hanem ahhoz cipő, ruha, csizma és a többi is kell. Ha önök akarnak lisztet és zsirt, akkor adjanak olcsó csizmát, bakancsot, nadrágot azoknak, akiktől ilyen olcsó lisztellátást várnak. (Igaz ! ügy van ! jobbfelöl.) Azt mondottam, szocialista gondolkozással vájjon vissza akarná-e hozni a képviselő ur azt az időt, amikor a szegény konvenciós cselédtől elrekvirálták az ő konvencióját potom áron, csak azért, hogy önöknek ennél bővebben teljék mozira, szinházra. (Nagy zaj a szélsőbáloldalon.) Farkas István : Helytelen, hogy nem az ezerholdasoktól rekviráltak el, hanem ezektől. Szabó István (sokorópátkai) : Kérem, képviselő ur, már elmúlt a szovjet, legyen szives türelemmel lenni, fin mindig meghallgatom a képviselő urat. Elnök (csenget) : A képviselő urak mindig megkívánják, hogyha beszélnek, türelmesen hallgassák őket végig. En csak ugy tudom a képviselő urak szólásszabadságát biztosítani, ha ezt a képviselő urak magukra nézve is érvényesnek ismerik el. Ezért kérem méltóztassék mindenkit csendben -meghal]gatni. (Helyeslés.) Szabó István (sokorópátkai) : Nem vagyok hive annak az egyoldalú állami intézkedésnek, ahol ,az állam az egyik munkásosztályt dédelgeti, a másikról pedig lehúzza még a bőrt is. Pedig a múltban igy volt. A földmiveseket rekvirálták, maximálták s itt a fővárosban persze a nyolcórai munkaidő mellett telt a mozira, meg a szinházra is. (Igaz ! Ugy van ! Derültség jobbfelől.) És ezzel végeztem is a Várnai képviselő urat illető résszel. Nem akarok szószátyárkodni. Bogya JánOS : Sőt a vezéreknek még nyolc órát sem kellett dolgozniok Î (Zaj a szélsőbaloldalon.) Patacsi Dénes : Nálunk az első kaszások a legjobbak! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Almásy László alelnök foglalja el,) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szabó István (sokorópátkai) : Azt mondja Drozdy képviselő ur, hogy 1918-ban sokan mondtak olyat, amit most nagyon szeretnének elégetni, mert sok olyan van benne, ami a ma kormányzó politikusoknak végtelenül rosszul esik. Felolvassa aztán az egyik lap közlését, amely szerint Kuna P. András és sokorópátkai Szabó István a magyar népköztársaság megszilárdításáról tartottak beszédet és az ellenforradalom leverésére szövetkeztek. Egyik képviselőtársam ekkor közbeszólt, hogy visszajárnak a szellemek. Hát én megnyugtathatom Drozdy igen t. képviselőtársamat, hogy amit én mondottam, — mert mondtam — azon nincsen semmi szégyelni való és én nem hogy elégetni szeretném ezt a hiradást, hanem mint mindjárt be fog bizonyosodni, gyorsirói feljegyzések alapján készült egyes példányokat még most is őrzök magamnál. T. Nemzetgyűlés ! Ifjú koromban olyan nevelésben részesültem, azt hirdették előttem, amit sokan szeretnek hangoztatni, de nem tartják be, hogy a haza mindenek előtt. (Elénk éljenzés jobbfelől és a középen.) Egyik jó tanitóm azt tanította nekem, hogy a magyar nemzet dicsősége, mikor Mohácsnál sirba szállt, azért nem tudott koporsójából kikelni, mert egy idegen állam rabigájába került, s az kiszipolyozta, ráterpeszkedett és majdnem megfojtotta. Azt mondotta, hogy e rabiga szétzúzásának kísérletéért halt meg annyi jó magyar vértanú, azért vált hontalan bujdosóvá a nagy Rákóczi, Thököly és Kossuth apánk. Csoda-e tehát, ha ezeknek a hatása alatt én a függetlenségi elvek hirdetőinek követője lettem ? Kuna P. András : Nagyon helyesen ! Szabó István (sokorópátkai) : Ilyen állapotban és ilyen gondolkozásvilágomban jött az 1918. évi októberi felfordulás. Amikor sokan azt hitték, akik ugy gondolkodtak, mint én : Na, most itt van az ideje állami függetlenségünket kivívni, — akkor én valóban megdöbbentem. Megdöbbentem, mert láttam, hogy nem hogy függetlenségünket érnők el, hanem messzebb vagyunk tőle, mint valaha. Megdöbbenésem oka pedig az volt, hogy olvastam a Nemzeti Tanács névsorát és Lindernek a »Nem akarok katonát látni !« kijelentését. Most tehát, mint jó magyar, amikor ezeket átgondoltam, szükségesnek tartottam, hogy sorompóba
