Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-79
2 A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. a kapitalizmus a drágaság által a kisexisztenciákat és csak idő kérdése, hogy mikor megy tönkre az utolsó kisüzem is. Világos tehát, hogy a magyar jegybanknak nem szabad a bankoknak kölcsönöket adnia, mert ezáltal csak támogat egy nemzetromboló rendszert. A külkereskedelem passziv mérlege folytán pénzünk legnagyobb része külföldre vándorol. 1921-ben 21 milliárd, múlt évben pedig 9 hónap alatt ismét 26'4 milliárd passzívánk volt, látjuk tehát, hogy l 3 / 4 év alatt 48 milliárd vándorolt ki külföldre. Természetes dolog, hogy az ilyen szerencsétlen, egyoldalú kereskedelmi politika kényszerhelyzetbe hozza az állam vezetőségét, és igy az inflációt nem lehet megszüntetni, mert a külföldre vándorolt pénzt pótolni kell, különben megállna a belső gazdasági élet. A drágaság igy lavina módjára fejlődik, s a szükséges forgótőke mindig nagyobb lesz. Igy halad ez a processzus egészen az államcsődig. Számításaim szerint, ha helyes kereskedelmi politikát folytattunk volna, akkor már az idén, illetőleg tavaly 6 milliárd aktívát érhettünk volna el 26'4 milliárd passzíva helyett. Hogy csak egynéhány tételt említsek, példákat hozok fel, hogy mi mindent lehetne itthon gyártani. Méregdrága pénzért vasúti talpfákat hozunk be, holott lehetne betontalpakat is gyártani, amelyek úgyszólván örökké tartanának. A rengeteg bányalat, amelyet behozunk, szintén betonstompfokkal lehetne pótolni. Itt van a bőrés cipőgyártás. Azután még tavaly kilenc hónap alatt 11*6 milliárd értékű lisztet és 800 millió értékű tojást szállítottunk ki. Ha csak 6 milliárd értékű lisztet és 300 millió korona értékű tojást szállítottunk volna ki, a többit pedig feldolgoztuk volna, és mint száraztésztát szállítottunk volna ki, legkevesebb 3 milliárddal nagyobb bevételt érhettünk volna el, sok munkás talált volna munkaalkalmat, s a magyar nemzet 3 milliárddal kevesebb adót fizetett volna, mint amennyit fizetett. A mai egyoldalú szerencsétlen kereskedelmi politika tisztán a kapitalizmusnak kedvez és abszolúte nemzetellenes. T. Nemzetgyűlés ! Alig volt még nemzetgyűlés komolyabb helyzetben, mint a jelen nemzetgyűlés. Tőlünk függ a nemzet további élete. Ha a történelemben mint igaz hazafiak akarunk szerepelni, és példát akarunk adni az utókornak, akkor félre kell tennünk különféle szempontokat és minden érdekszálat el kell szakitanunk, amely bennünket ehhez az erkölcstelen korszakhoz fűz, s önzetlenül, vasakarattal hozzá kell fogni az uj korszak kiépítéséhez. Elsősorban a gazdasági életünknek életfeltételeit kell biztositanunk. Ez semmi más, mint az egész vonalon az erkölcstelenséget megszüntetni. Köztudomású dolog, hogy a bankok jutányos milliárdos kölcsönöket kapnak a magyar jegyintézettől. Az is köztudomású dolog, hogy a bankok 30—40%-ra kölcsönöket adnak. Még szomorúbb a helyzet a nagyiparnál : ott az egész vonalon kartelekkel és titkos "monopóliumokkal találkozunk. Addig, mig ilyen példanélküli erkölcstelenség uralkodhatik a gazdasági életünkben, nem lehet konszolidációt remélni, ellenkezőleg, félni kell attól a pillanattól, amikor az erkölcstelen kapitalista hullámok összecsapnak a magyar nemzet feje felett, és el fogják temetni mindörökre. Pedig nem volna nagy dolog konszolidált állapotot teremteni. T. Nemzetgyűlés ! Gazdasági berendezéseinket az uj korszak és a viszonyok parancsolják. Jelenleg gazdasági világháborúban vagyunk. A helyzet tehát az, hogy a gazdasági, illetőleg pénzügyi politikánk olyan legyen, hogy egyrészről meg legyen a kapcsolat a külfölddel, másrészt pedig a belső gazdasági életünk elszigetelve fejlődhessék. A külföldi kapcsolatot ugy kell létesítenünk, hogy állami valutabankot állítunk fel, amely hivatva lesz minden külföldi kereskedelmi tételt lebonyolítani. A valutabank csak külföldi valuta ellenében engedje át az árut. Ezáltal abba a kellemes helyzetbe jutunk, hogy külföldi árut külföldi valutával lehet vásárolni. A fő az, hogy a kereskedelmi mérlegünk aktiv legyen, mert az aktív mérleg képesít bennünket arra, hogy független belső gazdasági életet létesítsünk. Belső gazdasági életünk azonban csak akkor lesz fejlődőképes, ha ugy az alkotó szellemnek, mint az alkotó munkának megadjuk azt a lehetőséget, hogy működhessék. Államosítani kell a jegyintézetünket, hogy a gazdasági rabszolgaság megszűnjék. Az állami jegyintézet annyi pénzt bocsásson a gazdasági tényezőknek rendelkezésére, amennyire azoknak szükségük van. Meg kell szüntetni a XX. századnak legnagyobb szégyenintézményeit, a börzét, a karteleket és a titkos monopóliumokat. (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon.) Szűnjenek meg végre valahára az államok az államban. Legyen már vége annak az alchimista rendszernek, amely az emberiséget rabszolgaságba hajtja. (Zaj a szélsobalóldalon.) Esztergályos János: Szűnjön meg Zalaegerszeg ! Bell Miklós : Tisztelettel benyújtom a következő határozati javaslatot : (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a szélsobalóldalon. Olvassa.) »Utasítsa a t. Nemzetgyűlés a kormányt, hogy záros határidőn belül nyújtson be törvényjavaslatot a következő pontok alapján : Határozati javaslat: 1. Állami valutabankot kell azonnal felállítani olyképen, hogy a külföldi kereskedelmi kapcsolat meglegyen. 2. A jegyintézetet azonnal kell államosítani olyképen, hogy a gazdasági tényezőknek megfelelő pénzt lehessen rendelkezésére bocsátani, hogy belső gazdasági életünk decentrális rendszer szerint elszigetelve fejlődhessen. 3. Yegye az állam pénzfedezetnek az
