Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

68 A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. Szomjas Gusztáv: Nekünk ne mondja! Mi nem vagyunk rá kíváncsiak! (Zaj. Egy hanga jobbóldalon: Igazolja a trianoni békétí) Várnai Dániel : ... a »Közigazgatás Eeformja« című kis munkájában a következőket irja (olvassa) : »Ha nálunk a nemzetiségi veszélytől való félelem miatt a rideg konzervativizmus fog győzedelmeskedni és megállítja a szükségszerű haladást, akkor előbb-utóbb, de kérlelhetetlenül bekövetkezik a vezető osztályok katasztrofális összeomlása, amint ez Franciaországban történt, de azzal a különbséggel, hogy ily összeomlás az állam történeti jellegét is komolyan veszélyezteti.« Szomjas Gusztáv: Annak az osztálynak összeomlását egyáltalán nem sajnáljuk! Várnai Dániel : Most nem arról van szó, ne beszéljünk részletesen arról, hogy milyen volt Magyarország nemzetiségi politikája. Ezt a kérdést most ne hozzuk ide ! Kuna P. András: Nem mi hozzuk ide! Várnai Dániel : Csak arra utalok, hogy az akkori nemzetiségi politikát, illetőleg a nemzetiségi politikának háborús hatásait meglátta Windisch-Graetz herceg a háború alatt, el is mondotta, meglátta a háború előtt Andrássy Gyula gróf . . , Kováts-Nagy Sándor: Megvédi a cseheket és a románokat. Várnai Dániel : ... és ennek az intelemnek nem volt semmi hatása, mert hiszen láttuk, hogy épen a háború kitörését megelőzően, mikor bizonyos egyezkedési tárgyalások folytak vagy akartak folyni Tisza István és a románok között, akkor ennek a tárgyalásnak mennyi rohamot, mennyi támadást kellett kiállnia azok részéről, akik helyesnek tartották és jónak ítélték Magyarország igen szomorú eredményeket hozó nemzetiségi politikáját. Patacsi Dénes : Jászi Oszkár megcsinálta jól ! Hébelt Ede: Bár követték volna Jászit s megértették volna! Akkor máskép lenne! (Zaj jobbfelöl.) Patacsi Dénes : Miért nem megy maga is utána ? Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! WindischGraetz herceg azon a zárt ülésen, mint ő maga mondja, igen éles bírálat alá vette a hadsereg vezetését, igen éles bírálat alá vette az akkori belpolitikai vezetést is és beszédének ezt a részét nem mulaszthatom el, hogy szó szerint fel ne olvassam. Kövid a dolog, de igen jellemző. Azt mondotta akkor Windisch-Graetz herceg (olvassa) ; »A rajvonalakban és a lövészárkokban túlnyomó részt az alsóbb néposztályok képviselői küzdenek, kik békeidőben súlyos testi munkával keresték kenyerüket.« T. Nemzetgyűlés! Közbevetően meg kell jegyeznem, hogy ebben az időben már napirendre volt dobva a hősök választójoga, napirendre volt dobva olyképen, hogy ez ellen a legmerevebb ellenállást fejtették ki és amint láttuk, olyan adagolva, olyan morzsánként osztották akkor a jogokat, amelyeket két kézzel kellett volna nyújtani a népnek, amely vérét és életét áldozta akkoriban a harctéren, hogy akkor Windisch-Graetz hercegnek ez a felszólalása mélyen jellemző és mélyen elszomorító. így folytatta tovább Windisch-Graetz Lajos herceg (olvassa) : »Ha őszinték akarunk lenni, akkor nekünk, akik legnagyobb részt a társadalom amaz osztályaihoz tartozunk, amelyek szellemi munkával keresik kenyerüket, be kell vallanunk, hogy az alsóbb néprétegek küzdelme ebben a háborúban nagyobb sikerű volt, mint a miénk,« — t. i. akik az országot vezették, — »hibák csak a vezetésben voltak, a szuronytámadás mindig sikerült, botlás, hiba azokban a körökben történt, ahol a monarchia vezetése összpontosult Hát, azt hiszik néhányan t. képviselőtársaim közül, hogy azok, akik a legsúlyosabb áldozatot hozták, és akik nagyon jól tudják, hogy a bekövetkezett katasztrófában őket semmi felelősség sem terheli, azt hiszik, hogy ezek az osztályok a háború után majd bízni fognak a régi vezetésben ? Biztosithatom önöket uraim, hogy itt majd nem beszélnek már a pártkülömbségekről. A munkások és parasztok, akik hibás rendelkezések miatt mindenüket elveszítették, akiknek annyia pusztult el, vagy lett nyomorék a csatatéren, valamennyiünket felelőssé fognak tenni a rendszerért, amelyet tűrtünk, amelyet hallgatásunkkal támogattunk. Uraim, a kormány nagyon rideg álláspontot foglal el a hazatérő katonák választói joga dolgában. Annál kevésbé érthetem ezt, mert hiszen egyidőben kormányprogramm volt a választói jog széleskörű kiterjesztése. Egy azonban bizonyos, az, hogy a hadból hazatérő tömegeket nem fogja kielégíteni ez a választói jog, hogy többé nem hajolnak meg szó nélkül egy rövidlátó politika, egy velejében romlott rendszer vezérlete előtt és azok a tömegek — fejezte be Windisch-Graetz Lajos herceg — majd nem tesznek különbséget a többséghez tartozó t. képviselőtársaink között és köztünk, és mind valamennyiünket elsöpörnek. S én vagyok az első, aki becsületesen bevallom, hogyha minket elsöpörnek helyünkről, nem teszik ezt jogosulatlanul.« (Zaj.) A háború kellős közepén, 1916-ban, amikor a monarchiát nagyon megszorongatták Luck felől, amikor olyant roppant a monarchia, hogy még egy lökés és tönkre ment volna már akkor, felállt egy képviselő itt, ha mindjárt zárt ülésen is, hogy hangot adjon annak a véleményének, hogy olyan a belpolitika vezetése és a politikusok ugy csinálják a dolgukat, hogyha az a front egyszer megindul a határokról az ország belseje felé és elsöpör bennünket, akkor nem fog csudálkozni, sőt ő lesz az első, aki ezt megérti és jogosnak fogja tartani. T. Nemzetgyűlés! Eerencz József király, aki akkor még élt, meglehetősen részletes infor-