Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

62 A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. nak nevezi magát. Meg kell azonban mondanom, hogy igen csekély ki vételek akadnak s az úgynevezett keresztény nemzeti sajtónak csak egyik része csinálja azt a munkát, amely Magyarországon örökre kompromittálja az ujságirást. Zsitvay Tibor: Lásd Népszava! Várnai Dániel: Ez a sajtó az, amely belebömböli a közvéleménybe (Zaj.) a kommunizmus fenyegető rémét, ez csinál a szúnyogból elefántot, ez ordit ügyész és kancsuka után, ha valahol a demokráciáért és Magyarország népe kívánságainak teljesítéséért szót emelnek. (Zaj.) Ennek a sajtónak, amely a diktatúra bukása után nehéz időkben született és amely magára vállalta azt, hogy hathatós támogatója lesz Magyarország újjáépítésének, rettenetes bűnei vannak. Legnagyobb bűne ennek a sajtónak az, hogy beállt keritőnek és alkalomszerzőnek, besúgónak és spiclinek a reakció cselédségébe. (ügy van! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Aretino, akit a régi Velence közvéleménye a »gyalázatos« jelzővel igen jogosan illetett, méltó utódokra talált az úgynevezett keresztény újságírás egynehány vezető alakjában. (Mozgás jobbfelol.) En nem panaszkodom, csak jellemző tünetkép említem meg, hogy a főtisztelendő jezsuita páter szerkesztésében megjelenő estilap itt mindnyájunkat vörös betyároknak, szovjetlegényeknek, 24 mákvirágnak, szervezett betörőknek titulál. En nem panaszkodom, csak ennek az újságírásnak a jellemzésére említem ezt meg. Hiszen régi igazság, hogy a stilus -— az ember. S ha a főtisztelendő páter ezzel a stilus-ganéjjal hadakozik ellenünk, akkor saját papi köntösét piszkítja be. (Nagy mozgás a jobboldalon.) Szomjas Gusztáv: Miért ad ilyen dolgokat a szájába! Erdélyi Aladár : A stilus az ember, ez igaz ! Propper Sándor: Tetszik a stílus! Peyer Károly: Ez a meghatározása a foknak! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Várnai Dániel : Igenis, ha a főtisztelendő páter az újságírásnak ezen lehetetlen módszerével hadakozik ellenünk, amely módszernek megfelelő módon való jellemzése nem fér össze a nemzetgyűlés tekintélyével, ezzel csak saját papi köntösét piszkolja be. (Nagy mozgás és zaj jobbfelol.) Szomjas Gusztáv: Lehetetlen ilyet tűrni! Peyer Károly: írni lehet? Miért nem lehet tűrni? Elnök (csenget): Csendet kérek. (Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Esztergályos János közbeszól.) Csendet kérek, Esztergályos képviselő ur. Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a Házban jelen nem lévő egyéneket, akik magukat nem védhetik, ne méltóztassék ilyen tónusban támadni. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Mit csináltak a városházán?) Farkas István: Halottgyalázók! Esztergályos János: Városházi betyárok! Elnök : Esztergályos dános képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Várnai Dániel : En megértem azt, hogy a t. képviselő urak nem háborodnak fel azon és nem veszik rossz néven azt, ha kedvenc lapjuk valamely képviselőtársunkat vörös betyárnak vagy szervezett betörőnek nevezi. Csontos Imre: Kivált ha sokat hazudik a t. képviselő ur, akkor igaz ! Elnök: Csontos képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Farkas István : Ugylátszik, újságot sem olvas Csontos képviselő ur. (Zaj.) Várnai Dániel : Nem csodálkozom, ha a t. képviselő urak annyira felháborodnak akkor, ha ezt a hitvány nyelvelést itt a nemzetgyűlésen méltó szavakkal megbélyegzem. (Mozgás a jobboldalon.) Szomjas Gusztáv: Nem vagyunk halandók ilyen beszédet hallgatni! Peyer Károly: Nyugodtan kimehet! Ezt még kibírja a nemzet. Várnai Dániel : Én csak annyit mondhatok, hogy a munkásság bizalmát nem rendithetik meg az ilyen tónussal a vezetőik iránt. Ha ezt hiszik, akkor rémesen csalódnak. A munkásság szeretete a mienk, s ha ez igy tovább folytatódik... de remélem, meggondolja magát mindenki és a sajtóból ki fogja küszöbölni azt a lehetetlen, gyalázatos hangot... Zsitvay Tibor : Amelyet a Népszava honosított meg ! Zsirkay János: Kezdjék meg maguk! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A Tüz!) Peyer Károly: Mit irt Szegeden? Egyik főgyujtogató ! Pikler Emil: Kommunista volt! Elnök : Pikler Emil képviselő urat, aki egyik képviselőtársáról azt állitja, hogy kommunista volt, rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelol.) Peidl Gyula : Minden esetben kérjük ezt. Elnök : Kérem, minden esetben meg fogi3m tenni! Várnai Dániel : Én remélem, sőt a reménységnél többé, tudatossá lett bennem az, hogy a magyar munkásosztály önérzete módot fog találni arra, hogy választott képviselőinek hírlapi legyalázását egyszer és mindenkorra lehetetlenné tegye. (Zaj és félkiáltások jobbfelol : Fenyegetődzik ? Rombolásra gondol ?) Nem rombolásra gondolok, mint amiről ir ugyanaz a lap, amelyből idézeteket olvastam fel. Nem gondolok rombolásra, mert a szociáldemokrácia harci eszközei között nincsenek a rombolás eszközei. (Derültség és félkiáltások jobbfelol és a középen : Na ! Na ! Láttuk !) Láthattak a t. képviselő urak rombolást, de nem láttak mögötte szociáldemokráciát. (Félkiáltások jobbfelol: Mert akkor kommunistáknak nevezték magukat!) Láthatták a felbujtott csőcselék