Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

56 A nemzetgyűlés 80. ülése 19. *23. évi ijanuár 9-én, kedden. Ha tehát könyve nincs, akkor róla nélküle fognak esetleg dönteni. Ezért az a jogos kívánságuk és követelésük, hogy az ipartestület kebeléből válaszszanak olyanokat, akiket az illetékes pénzügyi körök okvetlenül meg kell, hogy hallgassanak, amikor az általános kereseti adó kivetéséről lesz szó. Szóvá teszem még a falusi kisiparosságnak azt a sérelmét, amely — sajnos — a jelenleg érvényben levő földreformtörvényben gyökeredzik, amely azt mondja, hogy a földnélküli iparosoknak legfeljebb egy katasztrális hold terület juttatható. Nagyon helyényaló ez ott, ahol a kisiparos csakugyan az iparából él és abból megélhet, mert nem lehet a törvénynek az a célja, hogy az ipartól elvonja az embereket és a gazdaságra utaljon olyanokat is, akiknek esetleg ott nincs helyük. De hogy ki legyen zárva annak lehetősége, hogy az a falusi kisiparos, aki évtizedek óta munkálja a maga pár holdnyi földjét, azt még egypár holddal megerősíthesse, ezt nem tartom helyesnek és igazságosnak. Azért emlitem fel ezt, hogy gondolkodjunk afelett, nem volna-e helyes ennek a törvénynek ilyen novelláris módosítása, hogy azt a falusi kisiparost, aki már eddig is bebizonyithatólag állandóan földmivesmunkával foglalkozott, a föld kiosztásánál feltétlenül tekintetbe vegyük. Csak röviden mutatok még rá arra, hogy ez a nemzetfentartó elem, a kisgazda- és kisiparostársadalom az adók és terhek által most már anynyira igénybe van véve, hogy ezen a téren tovább menni nem lehet. Igenis, felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy én olyan ujabb adót, amely a dolgozó kisembereknek verejtékét akarja még jobban megadóztatni, a magam részéről semmi körülmények között sem fogok tovább megszavazni. Tudom jól, hogy az államháztartás nehéz helyzetben van ma, de jöjjön a mélyen t. kormány olyan adókkal, amelyek a háborús szerzeményeket fokozottabb mértékben s a sok milliós vagyonokat progressziv alapon adóztatja meg : nagy örömmel és országunk iránti kötelességérsettel szivesen meg fogom szavazni, de a kisemberek terheinek hordozását most már elegendőnek tartom. Ha azokat a terheket még jobban erősitjük, félek, hogy összeroskadnak alatta. Szilágyi LajOS : Gyerünk az ellenzékbe ! Renczes János : Mi itt is abban vagyunk ! (Derültség és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Őrgr. Pallavicini György : Ez az egység ? EŐri-SzabÓ Dezső: Majd mi elintézzük ezt magunk között ! (Zaj.) örömmel hallottuk, olvastuk, hogy az elmúlt napokban Ausztriának kancellárja és illetékes tényezői megjelentek közöttünk és kormányunkkal, közéletünknek irányadó tényezőivel tárgyaltak. Csak örömünkre szolgálhat, hogy ez megtörtént. Hiszen mostani rémségesen izolált helyzetünkben igazán megkönnyebbülés vesz rajtunk erőt, ha azt látjuk, hogy akármelyik szomszédunkkal érintkezést tartunk fenn, különösen Ausztriával, amellyel mégis sok-sok emlék füz össze bennünket, bár inkább keserves, mint kedves emlék, de mégis jólesik, amikor azt látjuk, hogy ők megértik a kornak követelő szavát és közeledni akarnak ahhoz az országhoz, amelyre nekik is olyan nagy szükségük van. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) De amikor kifejezést adunk ef eletti örömünknek, szükségesnek tartom kij elenteni, — bármily kicsinynek érzemis magamat hozzá, de azt hiszem, sokunknak véleményét fej ezem ki, amikor azt mondom, — hogy bármennyire is örülünk annak, hogy Ausztria közeledik felénk és bármennyire örömünkre szolgál a vele való baráti, jó szomszédi viszony, egyszersmindenkorra 1 e kell szá mol nunk azzal, hogy Ausztriával még valaha bármiféle közösségbe jussunk. (Ugy van! a jobboldalon.) Abból a roppant világégésből, amely elvonult a fejünk felett, a sok borzalmas kár mellett as az egy haszon maradt, hogy visszanyertük állami függetlenségünket. Erre ugyan sokan azt mondják, hogy nagyon kétes értékű függetlenség ez, amikor egy helyett tudja Isten hány külső hatalom fogja a nyakunkat és fojtogat bennünket. De ez a mostani szolgaságunk — mert sajnos, nem tudom másként nevezni — csak az ököljognak következménye és hiszem, sőt meg vagyok győződve róla, hogy csak időleges, mig az Ausztriával volt szerencsétlen házasságunk, bármennyire igyekeztünk is tőle szabadulni a múltban, mégis mivel mi valank a gyengébbek, sirig tartónak mutatkozott, örüljünk, hogy egyszer megszabadultunk tőle és ne kívánjuk újra a nyakunkba venni. (Ugy van ! taps a jobboldalon.) CsontOS Imre : Szilágyi, mit szólsz ehhez ? Katona nem is szólhat hozza Î (Zaj.) Eőri-Szabó Dezső: A keresztyénségnek esz* méiről szóltam az imént, amelynek csúcspontja, kij egecesedése a szeret et. A Krisztusvallása csak egyet gyűlöl : a bűnt. Azok között a bűnök kozott, amelyeket nekünk most különösképen kell gyűlölnünk, elsősorban áll a hazafiatlanság. Azt az átkos önzést, azt a végletekig menő anyagiasságot, amely azt hirdeti, hogy: ott van a hazám, ahol jól megy a sorsom, ezt a destruktiv felfogást igenis, ki kell irtani, mint fekélyt ki kell vágni nemzetünknek testéből, mert az egyetemes emberiességnek és emberszeretetnek elvével igenis összefügg a Krisztus vallása szerint is annak a szűkebb környezetnek fokozottabb szeretete, amely a haza fogalma alá tartozik. T. Nemzetgyűlés S Jézus, akit az első proletárnak szoktak nevezni és talán méltán, mert nem volt neki annyi helye sem, ahová a fejét lehajthatta volna, — nos, tudjuk — Jézus, ez az első igaz proletár könnyeket, keserű könnyeket hullatott szűkebb hazájának romlása felett. (Ugy van! jobbfelól.) Ez a haza sorsát sirató könny tisztítson meg bennünket minden visszavonástól, minden önzéstől, minden partikuláris pártérdektől ; az a haza sorsáért hullatott könny eszméltessen bennünket arra a közös nagy célra, amelynek szolgálatában kell állanunk mindannyiunknak, akik magyarok vagyunk. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Eszméljünk és ta-