Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. • >: 1aljunk végre egymásra, akik igazán magyarok vagyunk, hogy abból a koporsóból, amelybe megtaposott és keresztrefeszitett nemzetünket zárták, minél előbb életre kelhessen az igazságunk, amelyet megfeszíteni igen, de megölni nem lehet. Az indemnitást megszavazom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző : Várnai Dániel ! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Engedtessék meg nekem, hogy az előttem szólott t. képviselő ur beszédére néhány megjegyzést tegyek. (Halljuk ! Halljuk !) Én nem akarom azzal a szemrehányással kezdeni, hogy Eőri-Szabó képviselő ur tulajdonképen az ellenzéknek már régen többször elmondott érveit ismételte itt meg ; én esak örömmel látom azt, hogy az ő felszólalása, a földreformmal kapcsolatos felszólalása, a lehetetlen, a mélyen megalázó mezőgazdasági munkabérekről való felszólalása és kemény, igazságos megjegyzései azon az oldalon is visszhangra találtak. Én nem mondom azt, hogy a képviselő ur és a képviselő ur társai most nyomban forduljanak meg és vegyék az irányt az ellenzék felé, hanem csak azt kell mondanom, hogyha, a túlsó oldalon akadnak képviselő urak, akik látják a bajokat, ... Szomjas Gusztáv: Akadnak, akadnak! Várnai Dániel : ... látják az igazságtalanságokat és ezeket elmondják, mondják el azt több önérzettel, . . , Csontos Imre : Még többel ? Szomjas Gusztáv : Bizza ránk ! Várnai Dániel : . . . állitsanak az igazságuk alátámasztására több önérzetet, több egyenességet és férfiasságot és én biztositom a képviselő urakat, hogy ezek az igazságtalanságok lassan-lassan, de meg fognak szűnni. Kuna P. András : Az a mi reményünk is ! Várnai Dániel : Mert ahogy a t. képviselő urak felsorakoztatják a bajokat, t. i. hogy megállapítják az ország és a társadalom szörnyű betegségeit, megállapítanak egy pontos diagnózist és a gyógykezelést rábízzák a kormányra, rábizzák ugy, mint tegnap Bell Miklós képviselő ur, hogy ölje meg a kormány vagy azt a bacillust, vagy pedig a beteget, igy, t. Nemzetgyűlés, nem érünk célt. így az igazságtalanságok mindig igazságtalanságok maradnak, sőt fokozódnak és amikor az igazságtalanságok fokozódnak, azok rendesen katasztrófára vezetnek. Nincs láthatatlan ellenség, t. képviselő ur, mint ahogy ki tetszett magát fejezni. Az ellenség nagyon is látható és ha ön nem látja, akkor csak nézzen az ellenzék megnyilatkozásaira, nézzen az ellenzéki közvélekedés megnyilatkozására és láthatja, logikus ésszel következtetni fogja, hogy ez a megnyilatkozás egy látható, egy nagyon is megfogható, egy nagyon is fájdalmasan élő ellenség létezésére mutat. T. Nemzetgyűlés! Azt mondja a t. képviselő ur, mintegy lirai ellágyulással, hogy találjuk meg egymást, eszméljünk végre az ország nagy bajaira, fogjunk össze és keressük azt, ami összeforraszt, NAPLÓ VIII. nem pedig azt, ami elválaszt bennünket. Hát, t. képviselő ur, méltóztassék ezt a felhívást a kormány felé intézni és nem ide. Eőri-Szabó Dezső : Mindenkihez intézem ! Várnai Dániel : Ezt a nagy összetartást, ezt a nagy ldlki összeforrást a kormánynak kell kezdenie, nem a rendjavaslat benyújtásával, nem a rendjavaslathoz hasonló javaslatok, rendeletek és egyéb intézkedések kibocsátásával, hanem sokkal inkább mással, annyira mással, hogy az, ugy hiszem, a képviselő ur felfogásához, lelkéhez hozzá sem férhet, mert amikor ennyire ellenmondásba kerül önmagával, hogy elsorolja a bajokat, elsorolj a az igazságtalanságokat és a végén bizalommal van ahhoz a forráshoz, amelyből ezek a bajok és igazságtalanságokszármaznak, akkor ezeket nem tudja megszüntetni. (Mozgás jobbfelöl.) Eőri-Szabó Dezső: Máról holnapra nem lehet ezeket megszüntetni, ezt lássák be ! A becsületes törekvést honorálják, ez pedig megvan a kormányban. Ezt ne vonják kétségbe. Ne féljenek önök olyan nagyon a rendjavaslattól ! Renczes János: A tiszta lelkiismeretű ember nem fél a rendtörvénytől ! (Zaj a szélsőbaioidalon. Elnök csenget.) Vanczák János : Az immunitásra fütyülő tiszthelyettesektől kell félni ! Várnai Dániel : A hathónapos indemnitási időszak lejárt és a kormány újra előáll egy bizalomkéréssel. Amikor a kormány megint bizalmat kér, a felelősségét teljes mértékben érző minden törvényhozónak meg kell néznie a kormány cselekedeteit, vájjon a kormány megérdemli-e ezt a bizalmat,, és meg kell néznie még akkor is, ha csak határidőre kéri. Amikor a magam részéről meg akarom vizsgálni azokat a tetteket, amelyek az elmúlt hat hónapban, az indemnitási időszakban a kormány részéről történtek, én mindössze ennek az útnak kiinduló stációjánál egy csomó szép Ígéretet látok és az indemnitási javaslat ujabb benyújtásánál látok egy másik állomást : ezeknek a szép ígéreteknek be nem váltását. (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Ha csak ez volna, ha csak egy csomó Ígéret, egy csomó szép kilátásnak a meglobogtatása az ország számára és ezeknek nemteljesitése. ezeknek negligálása, ezeknek a hallatlanul közömbös semmibevevése volna előttünk : már ez is elegendő indok volna számomra arra, hogy a kormánynak semmiképen se szavazzak bizalmat az indemnitási javaslat megszavazásával. Ha azt nézem, hogy közgazdasági vonatkozásokban mit tett a kormány, hogy ilyen játszi közvetlenséggel áll elő megint hat hónap után és bizalmat kér a nemzetgyűléstől, akkor azt kell mondanom, hogy közgazdasági téren a kormány a dolgozó néposztályok javára semmit sem tett, ellenben nagyon sokat cselekedett abban a tekintetben, hogy a dolgozó néposztályok helyzetét egyre nehezebbé tegye; egyre nehezebbé tegye közvetlen intézkedésekkel és nehezebbé tegye olyan intézkedésekkel, amelyek következtében mint szomorú 8 *