Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. 51 tak erről a törvényjavaslatról, de őszinte, magyaros becsületességgel kifejezést adok amaz aggodalmamnak, vájjon ez a törvényjavaslat, bár célja kifejezetten ez, csakugyan közelebb fog-e bennünket vinni a lelkek konszolidációjához. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Soha! Soha!) Mert én is koncedálom, hogy résen kell lennünk, nagyon kell vigyáznunk, mert a parázs nem aludt ki, ott lappang a hamu alatt, (Ugy van ! jobbfélöl.) és, sajnos, konstatálnom és koncedálnom kell azt is, hogy elég sok szociális bajunk is van, ami tápot adhat ennek a hamu alatt lappangó parázsnak, amihez ha még hozzájárulnak esetleges olyan izgatások, a helyzetnek olyan beállításai, amelyek még jobban fokozzák az elégületlenséget, akkor bizony nagyon ügyelnünk kell, hogy a hamu alatt lappangó parázs még egyszer lángba ne boritsa szerencsétlen országunkat (Igaz! Ugy van! jobbfélöl.) Én azonban azt vallom, hogy a most rendelkezésre álló törvények és eszközök is — szerény véleményem legalább ez — elég biztosítékot nyújtanak arra, hogy ezt a preventív intézkedést megtehessük. (Uuy van ! a szélsöbaloldalon.) De, sajnos, sok esetben még a rendelkezésre álló eszközökkel sem élnek az illetékes faktorok, aminek illusztrálására leszek bátor egy példát felhozni. Kerületem egyik községében letelepedett egy egyén, aki itt Budapest környékén elkövetett kommunista üzelmekért négy és fél esztendei börtönre Ítéltetett annak idején, akit azonban az amnesztiarendelet következtében feltételesen szabadlábra helyeztek. Ez az ember most szerencsétlen községemet boldogítja. Hogy mi lappang benne, azt elárulta egyik beszámolóbeszédem alkalmával, amikor annak ellenére, hogy rólam köztudomású, hogy a dolgozó kisemberekért mindenkor ugy odakint, mint itt bent a parlamentben szóval és tettel bátran harcoltam, gyalázatosan megzavarta beszédemet, hangosan abcugolva a burzsuáziát, éltetve a proletariátust, legazemberezve a kormányt és a képviselőket. (Zaj jobbfelöl és a szélsöbaloldalon.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ha egy közönséges, egyszerű polgár, egy büntetlen előéletű ember teszi ezt, akkor még talán el lehetne nézni neki, de amikor egy négy és félesztendei börtönre itélt egyén ad igy megnyilatkozást mostani érzelmeinek, ez már azt hiszem, elég támpont arra, hogy az ilyen embert ártalmatlanná kell tenni. (Zaj.) Nem azért mondtam el ezt, mert az illető az én beszámolómat megzavarta,... (Zaj a szélsöbaloldalon.) Vanczák János: A börtön nem javit! Eőri-Szabó Dezső : .. . hanem azért, mert tudom, hogy ez az ember alattomban még most is dolgozik. Drozdy Győző: Mindig mondtuk, hogy aki Zalaegerszegen volt, az kommunista marad! Apponyi is mondta! (Zaj.) Elnök (csenget); Csendet kérek! Eőri-Szabó Dezső : Ennek most már három hónapja és ez az ember még mindig szabadlábon van, annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogy alattomban hintegeti a konkolyt. Én jelentettem annak idején az illetékes közigazgatási hatóságnak, amely azonban —• nem tudom miért, de vannak támpontjaim, hogy feltételezzem — talán azért nem jár el ellene, mert én nem vagyok grata persona az illető közigazgatási hatóság előtt, megmutatta ezt a választások alatt, ,amikor tüzzel-vassal harcolt ellenem. Én ebből nem akarok ugyan általánosítani, de levonom azt a konzekvenciát, hogy gondoljuk meg, vájjon annak a közigazgatásnak, amely — tisztelet a kivételnek — nem tud mindig a helyzet magaslatára emelkedni, nem tud tárgyilagosan eljárni, adjunk-e a kezébe a mostaninál még nagyobb hatalmat, amikor azt látjuk, hogy a mostanival sem tud elég függetlenül élni. A lelkek konszolidációjának legbiztosabb, sőt egyedüli feltétele a keresztyénség eszméinek megvalósítása, de nem azé a keresztyénségé, amely jelszó és frázis, hanem azé, amely valóság és élet. ( Ugy van! balfelöl.) Drozdy Győző: És nem pártcím! Eőri-Szabó Dezső : Nincsen visszataszitóbb, nincsen csúnyább hipokrizis, képmutatás, mintha valakinek szája unos-untalan a keresztyénség eszméjét hangoztatja, de magatartásával, életével meghazudtolja azt. (Ugy van! balfelöl.) A megváltó Jézus a legélesebben azokat a farizeusokat Ítélte el, akiket festett koporsókhoz hasonlóknak mondott, akik kívül ugyan díszeseknek látszanak, de belül rakvák romlandó tetemekkel. Meskó Zoltán: Ezek a poloskák! Eőri-Szabó Dezső: Nagyon helyes, ha megbotránkozunk azon, ha egy zsidó szentségtelen kezekkel nyúl hozzá a keresztyénség legszentebb eszméihez, ( Ugy van ! a középen. Egy hang : Gyalázat!) de, sajnos, sok keresztyén úriember megteszi ezt trágár viccelődések között. Drozdy Győző : És közben a kereszténypárt tagja. Eőri-Szabó Dezső : Szemtanuja voltam egy jelenetnek, — kicsi dolog, de lehet belőle következtetni — amikor egy magasrangu ministeri tisztviselő, midőn a villamos az Isten háza előtt robogott el, mély hódolattal megemelte kalapját, de pár perccel utóbb védelmébe vette az istenkáromló kalauzt, talán azért, mert szörnyű istenkáromlását egy faji jelleggel biró utasra öntötte ki. Igen, óhajtom, kívánom, sőt követelem a keresztyénség uralomra jutását, mert egyes-egyedül ettől várom sok-sok bajaink meggyógyulását. De ez az uralomrajutás a keresztyénség eszmei alapján történjék, (Ugy van! balfelöl.) annak a keresztyénségnek eszmei alapján, amely nem társadalmi választófalakat állit, amely nem önző osztályérdekeket véd, hanem amely betemetgeti a szakadékokat, amelyek embert az embertől elválasztják. Arra a keresztyénségre van szükség, amelynek éltető eleme a 7*