Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

42 A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. lés, kijelentem, hogy az iránt a politika iránt mindig bizalmatlan voltam és mindig bizalmatlan is leszek, amely politika nem mondja meg őszintén a maga céljait, nem jelöli meg határozottan azokat az utakat, amelyeken a célhoz közeledni akar, és világosan az eszközöket, amelyeket a cél megvalósítása érdekében igénybevenni szándékozik. Én ugyanis azt tartom, hogy a politikai életben is a bizalom felkeltésére legalkalmasabb a becsületesség, az igazsághoz való ragaszkodás, az őszinteség, s amit igazságosnak felismertem, annak az életben érvényesítése. Ha pedig ebből a szempontból vizsgálom a jelen helyzetet, akkor azt kell mondanom, hogy az ország mai állapotában különösen áll az, hogy a megcsonkított országnak ós az erőben megfogyatkozott népnek csak akkor tudunk még valamiféle súlyt és tekintélyt kölcsönözni, hogyha azok, akik az ország élén állanak és az ügyeket intézik, minél nagyobb táborra tudnak hivatkozni, a nemzetnek minél nagyobb részét tudják maguk mögött egyesíteni. Am széles körökben bizalmat fentartani és biztosítani csak az a politika tud, amely a nagy tömegeket őszinte célkitűzéssel ós a célokhoz való egyenes és következetes haladással tudja megnyerni, az egységet pedig ugy tudja megteremteni, hogy azokat az ellentéteket, amelyek a nagy tömegeknek és a nemzet egészének egy célra teljes, odaadással való közremunkálását akadályozzák, ki tudja küszöbölni. T. Nemzetgyűlés! Ebből a szempontból vizsgálva a mostani kormány politikáját és helyzeté^ mindenekelőtt azt vagyok kénytelen látni és konstatálni, hogy a kormánynak feje — és itt már előre hangsúlyozni kívánom beszédem egész tartamára való érvénnyel, hogy a kormányelnök úrról mindig, mint egy politikának megszemélyesítőjéről és soha mint privát személyről kívánok megemlékezni, — meg kell állapitanom, hogy a kormányelnök ur már akkor, amikor kormányt alakított, sokkal inkább volt szfinksz és rejtély, mint őszinteség és igazság. (Igaz! Ugy van! balfelol.) Már akkor pártonkívüli álláspontot foglalt el, ami lehet némelyeknek a felfogása szerint a politikailag nagyobb fajsúlyú egyéneknek privilégiuma, lehet a dokumentálása annak, hogy valaki pártoktól teljesen független, lehet a biztositéka annak, hogy elfogulatlanságát jobbra és balra is jobban megőrizhesse: a nagy tömegeknek a szempontjából azonban, amelyekre előbbi szavaim szerint most igen nagy súlyt kell vetni, veszedelmes azért, mert ezekben megvan az a hajlandóság, hogy az ilyen álláspontot rendesen oda magyarázzák, hogy ez azért van, hogy valaki sem kint, sem bent ne legyen, hogy adandó alkalommal kint is, bent is lehessen. Már akkor, t Nemzetgyűlés, a politikai világ felé legalább, a legbizalmasabb nexust az akkori disszidenscsoporttal tartotta fenn, amely liberálisnak épugy elég langymeleg volt, mint kereszténynek elég hideg, s amely épen ugy kiállott a különböző felfogású politikai pártok közé úgynevezett kristályosodási pontnak azzal a gondolattal, kívánsággal, hogy kristályosodási pontból azon a réven, hogy jobbról is, balról is minél többen jegecesednek reá, minél nagyobb sziklává legyen, mely a hatalom édes terhét elbirja, — mint ahogy a ministerelnök ur is hajlandó volt működésének elején jegecedési pontul szolgálni a legkülönbözőbb politikai felfogásoknak, szabad király választóknak és legitimistáknak, nagybirtokosoknak és kisgazdáknak, nagy gyárosoknak és munkásérdekekért hevülőknek, liberálisoknak és keresztényeknek, konzervatívoknak és haladást sürgetőknek egyaránt, a fő csak az lévén, hogy a jegeeesedésnek a csúcsa ő maga legyen. T. Nemzetgyűlés! Ezzel azonban megakadályozta a politikai helyzet és pártviszonyok tisztulását, és visszavetette a politikai fejlődést azon az utón, amelyen pedig haladnia kellett volna, és amelynek végeredménye az kellene, és előbb-utóbb lesz is, hogy a politikai erők lehetőleg két táborban koncentrálódjanak és pedig az egyikben azok, akik a keresztény igazságokat akarják a politikai és közéletben megvalósítani, a másikban azok, akik a pozitív kereszténységnek a tételeit legalább is negligálják és inkább vezettetik magukat az anyagéivü világfelfogás szellemétől. Két táborra kellett volna differenciálódnia a politikai világnak, amelyek közül az egyikben a súlypontot a keresztényszocializmus képezte volna, a másikban pedig a szociáldemokrácia Haller István: Úgyis az lesz! Haller József: Ezt a ministerelnök ur egyelőre megakadályozta. Ez a tény maga sem alkalmas a bizalom felkeltésére, de az, hogy a politikai helyzet tisztulását megakadályozta és ehelyett inkább a legheterogénebb elemeket gyúrta össze egy pártba és tartotta össze a hatalomnak az abroncsával, egyúttal magával hozta azután azt is, hogy innen kezdve már a dolog természeténél fogva sem haladhatott a kormány politikája az igazságnak egyenes vonalán, hanem kénytelen volt jobbra is, balra is kitéréseket tenni, amelyek mindig azzal jártak, hogy hol a baloldalról, hol a jobboldalról bizonyos ellenszenveket váltottak ki, amelyek mindig annak a bizalomnak a rovására és annak az erkölcsi tőkének a csökkentésére mentek, amelyekkel a kormány rendelkezett; ez magával hozta azt is, t. Nemzetgyűlés, hogy amikor ez a kormány azután válaszutak elé került, akkor sohasem léphetett ki olyan egyenesen, olyan határozottsággal, olyan várakozás nélkül, mint ahogy az kellett volna, mint ahogy azt megtehette volna az, aki őszintén megmondta előre, mik az ő céljai és egyenesen csakis e célok felé tört volna. E tekintetben anélkül, hogy a kérdéseket részletezni akarnám, csak röviden hivatkozom