Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-80
A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január hó 9-én, kedden, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Almásy László elnöklete alatt. Tárgyai : Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az tilés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: gr. Bethlen István, Kállay Tibor, Szabó István (nagyatádi), gr. Klebelsberg Kunó, Belitska Sándor, Vass József, Bud János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 45 perekor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bartos János jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Haller József! Haller József: T. Nemzetgyűlés! In médias res azzal kezdem, hogy az indemnitást nem szavazom meg és pedig azért, mert ugy a csonka országnak, mint az egész hazának szempontjából nem tartom kívánatosnak, hogy tovább is ez a kormány intézze az ügyeket és ezért nem vagyok hajlandó ezt az anyagi eszközök megajánlásával lehetővé tenni, vagy legalább is ehhez a lehetővétételhez a magam részéről hozzájárulni. Ebben engem nem befolyásolhat az a fejtegetés, amelyet egy túloldali igen t. képviselőtársam tollából nemrégen, körülbelül az indemnitási javaslatnak a nemzetgyűlés elé terjesztésével egyidőben olvastam, amely fejtegetés szerint az indemnitási javaslattal kapcsolatban nem volna helye a bizalmi kérdés felvetésének és igy természetesen nem is volna szabad megszavazását megtagadni, miután, úgymond, ez az indemnitási javaslat, illetőleg ennek megszavazása nem jelent egyebet, mint hogy a kormány felhatalmaztatik arra, hogy a régi törvényes keretekben beszedje az állam bevételeit és utalványozza kiadásait mindaddig, amig uj költségvetés szavaztatik meg, vagy a kormány uj felNAPLÓ VIII. hatalmazást kap. Ezt a felfogást elutasitandónak tartom a múltnak tanulságai alapján azért, mert a kiegyezés óta lefolyt esztendők eléggé tanúsítják, hogy a kormányok igen sokszor hozták a törvényhozói testületet abba a helyzetbe, hogy az alkotmányos kormányzás anyagi feltóteleit indemnitás formájában kellett megszavaznia, tehát ezen elmélet szerint a bizalmi kérdés kikapcsolásával. De egyenesen elitélendőnek tartom ezt a felfogást a jelen helyzetben, amikor immár nyolc esztendeje költségvetés nélkül áll az ország s költségvetés nélkül vetnek ránk a jövő-menő kormányok — az egyik a tényleges hatalom alapján, a másik a kivételes törvények alapján, a harmadik többé-kevésbé tág felhatalmazások alapján — adókat, illetékeket, vámtételeket, bírságokat, pótlékokat, kincstári részesedéseket és a legkülönbözőbb címeken a legkülönbözőbb fizetnivalókat, amelyek mind csak abban egyeznek meg, hogy mindegyikből minél nagyobb összegeket követelnek tőlünk. Még az a lehetőség sem kínálkozik számunkra, hogy legalább a zárszámadásokból ellenőrizhessük, vájjon azzal a bizalommal, amelyet ilyen tág keretekben kapott a kormány, ugy sáfárkodott-e, ahogyan azok, akiktől a bizalmat, a felhatalmazást kapta, szerették volna, mert mire a zárszámadások idekerülnek, azok, akik megadták a felhatalmazást, régen nem lesznek itt. Különben is az a felfogásom, hogy ha a békeévek költségvetésével szemben fel lehetett vetni a bizalmi kérdést és ebből a szempontból határozni el annak meg- vagy meg nem szavazását, sokkal inkább lehet ezt tenni a mai idők indemnitási javaslataival szemben, mert ezekben a kormányok sokkal tágabb terjedelmű felhatalmazásokat kapnak, mint kaptak a békeévek költségvetéseiben. Ezek alapján én főleg á bizalom szempontjából Ítélem meg ". megszavazzam-e az indemnitást vagy nem. Ami pedig a bizalmat illeti, t. Nemzetgyü6
