Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-87
430 A nemzetgyűlés 87. ülése 1928, évi január hó 19-én, péntehen. Meskó Zoltán : Huszonöt községnek ném kell két főispán ! Nagy Ernő: Itt vannak a csonka vármegyék. Pl. az én vármegyém 25 községből áll és annak teljes közigazgatás ; apparátust tartanak fenn. Szomjas Gusztáv: Nincs külön főispánja ! Meskó Zoltán : Bajának kettő is van ! Nagy Ernő : Kérdem, miért van egy járásban három-négy főszolgabíró, úgyhogy a főbirák nem tudnak egymástól mit csinálni. Meskó Zoltán : Több a hajdú a csonka vármegyében, mint volt az egészben ! Nagy Ernő : Itt vannak a B-listás tisztviselők. Ezeknél sem az igazság szerint jártak el, hanem aszerint, hogy kinek volt proktekciója és ki milyen igaz kurzista. Ha valamely tisztviselő jól bele tudott helyezkedni a mai érába, az nem került a B-listára. Ha azonban nem tudott belehelyezkedni, * akkor bármilyen kitűnő és szorgalmas tisztviselő volt, és bármilyen nagy családja van, egyszerűen elküldték. Vagyok bátor erre vonatkozólag határozati javaslatot benyújtani, amely szerint (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy négy hónap alatt terjesszen be törvényjavaslatot a tisztviselői kérdés rendezéséről.« A tisztviselői kérdés megoldása szerény véleményem szerint legegyszerűbben akképen történhetnék, ha a vagyonos tisztviselők félreállanának. (Mozgás.) Amikor annyi nyomorgó, szegény menekült tisztviselő van itt és a vármegyéknél, a ministeriumokban, különösen a belügyministeriumban csupa gazdag milliomos tisztviselő van, ne vegyék el ezek a szegény hazátlan emberektől a kenyeret, hanem álljanak félre és értékesítsék a maguk tudását másfelé. Erdőhegyi Lajos: Nem egészen igy áll! Gr. Széchenyi Viktor: Az a kérdés, ki a milliomos! (Mozgás és zaj. Felkiáltások; Jcét pár csizma egg millió/) Nagy Ernő : A földbirtokreformról nem akarok hosszasan beszélni. Már többször felszólaltam ebben a kérdésben a Házban és ugy az igen t. földmivelésügyi minister ur, mint a birtokrendező bíróságnak elnöke szives volt megígérni, hogy szerencsétlen vármegyémet, Bereg vármegyét különös gondozásban fogja részesíteni. Nem beszélek erről a kérdésről azért sem, mert az előttem felszólalt képviselők részletesen kifejtették a földbirtokszövetségnek ós általában az ellenzéknek a reform körüli kívánságait, méltóztassanak azonban megengedni, hogy egy pár esetet mégis felhozzak. így pl. Bereg megyében 4—5 községet kivéve, legelő nincs és házhelyek egyáltalán nincsenek kiosztva. Nagy lassan megindult az eljárás, de nincs benne köszönet. Vagyok bátor rámutatni arra, hogy Bereg megyében Barabásban egy földbirtokos egy tehén tartásáért 16 napszámot követel, lb' napszámot szed be. 16 napszám csak 400 K-jával számítva . . . Szomjas Gusztáv: Dehogy 400 korona! Eddig mindig azt mondták, hogy 40 K a napszám ; Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Nagy Ernő : Az a földbirtokos nem ^a téli időben kivanja azt a napszámot, hanem nyáron. Méltóztassanak elképzelni 16 nyári napot eltölteni egy tehén eltartásáért, mibe kerül ez : legalább 6400 K. Csak szegény zsellérember, a nincstelen bájtja oda a tehenét, mennyi ennek az a 6400 K! Lovász János : Egy mázsa széna ! (Felkiáltások a jobboldalon : A takarmány is valami!) Nagy Ernő : Tudom. Magam is gazdálkodtam, •....: Lovász János: Nyári legelő! Nagy Ernő: Vagyok bátor itt a földmivelésügyi minister urnák a zalamegyei, szentgróti és sümegi járásban uralkodó viszonyokat becses figyelmébe ajánlani. Ott. jártunk a választások alkalmával, Bereg vármegyében már megindult ugyan, de csak lassan halad előre a földreform, ott azonban még bele sem kezdtek. Ott van a gróf Károlyi birtok, a papok birtoka, báró Guttmann birtoka, ezek a községek mindenfelé körül vannak véve nagy birtokkal, úgyhogy a szegény emberek meg sem tudnak mozdulni. Bocsánatot kérek, a magyar nemzetnek talán mégis kötelessége volna, hogy egyik legnagyobb fiának, Deák Ferencnek szülőföldjén, Kehida vidékén az elégedetlenség ne üsse fel a tanyáját. Barthos Andor: Nem ott született. Nagy Ernő: Mert mégis csak különös az, hogyha a legkisebb madárnak, vagy a bogárnak is van lakhelye, egy kis háza, akkor csak az ember legyen az, aki nem tudja magát valahol meghúzni. Ezek a szegény emberek egész életükben dolgoznak, (Ugy van! a szélsobdloldalon.) künn küzdöttek abban a biztos reménységben, hogyha hazajönnnek legalább egy kis házhelyük lesz, és amikor hazajöttek keserűen csalatkoztak. (Ugy van! a szélsöbalolddlon.) Lakó Imre : Ez igazán nem jól van ! Nagy Ernő: Én egészen őszintén kimondom, hogy a nagybirtoknak ellensége vagyok, mert nekem az az elvem, hogy mentül több kisgazda, mentül több kis parasztbirtok van, annál erősebb ez az ország. (Mozgás jobbfelöl.) A nagybirtokosoknak is érdekük volna, (Halljuk! a szélsöbalolddlon.) hogy megértsék az idők szavát, amit a Károlyi-érában nagyon megértettek, mert ott kilincseltek, ott törték magukat Búza Barnánál, meg a többi ministerek előszobájában, felajánlották készséggel, hazafiságból a birtokaikat (Ugy van !. a szélsöbalolddlon.), elmúlván azonban a veszély, nagyon szükkeblüek lettek a föld népéhez, és most mint. a csiga, egyszerűen behúzódnak a házaikba. (Ugy van ! a szélsöbalolddlon.) Tessék a nagybirtokosoknak, ugy mint a külföldön, mint Franciaországban, Angliában és egyebütt teszik, a kereskedésre és a nagyiparra áttérni, a nagyiparban és a nagykereskedésben és a munkában tessék a zsidót leverni. (Ugy, van! a szélsöbalolddlon.)
