Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

444 A nemzetgyűlés 87. ülése 1923. azonban az a hivatása, ami régen volt, én szerintem ma már megszűnt. Ma külön ilyen kötelezettségek nincsenek a nagybirtokra róva. Ma a nagybirtoknak szerintem egy kötelessége van, az, hogy jórészben feloszoljék azok között, akik ezer esztendőn át a nagybirtokot is védték, t. i. a jobbágyok utódai között. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Nagy Ernő: Akkor ebben együtt vagyunk! Elnök .* Csendet kérek. Ha a képviselő ur ezzel egyetért, akkor ne méltóztassék közbeszólani. Hegedüs György: A nemzet történelme azt bizonyítja, hogy a nemzet sorsára örök időkre kiható kérdés a helyes földbirtokpolitika. Most másodízben szintén a helyes földbirtokpolitika lesz, amely ezt a nemzetet a jövő számára meg tudja tartani, mert csak e kérdésnek helyes és lelkiismeretes megoldása mellett fog nőni — ami igen fontos — a magyar fajnak katonai jelentősége is, és a magyar ék ebben a szomorú helyzetben csak igy tudja éreztetni hatását. Mindez összefüggésben van .a magyar faj szaporodásának kérdésével is. Örülnünk kell, hogy a statisztika szerint a magyar faj az országban a legszaporább faj. De sajnos, a nagybirtok már békében is épen a legmagyarabb vidékeken gátolta a magyarságot kifejlődésében, most pedig különösen igen szomorú helyzet az, hogy csonka Magyarország a nagybirtokok kezében van. Ugy értem ezt, hogy épen a nagybirtok miatt a magyarság csonka Magyarországon nem, tud ugy terjeszkedni, miut ahogy kellene. Én sohasem beszélek semmiről ellenséges felfogással, még politikai kérdésekről sem, engem csupán fajom szeretete vezet. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nekem az a meggyőződésem, hogy csak ugy tudjuk a magyar fajt erősíteni, — s az egyetlen politikánk csak az lehet, hogy a magyar fajt erősítsük és szaporítsuk — ha a magyar földnek minél több egyedét, önálló emberét a földhöz lekötjük (Helyeslés.) és igy igyekezünk megakadályozni, hogy Amerikába menjen ki. (Egy hang a baloldalon : A kisbirtok termeli a népet!) A puszta tagadás ezzel szemben nem segit semmit A földreformot szerintem nem szabad az osztályszellem szempontjából keresztülvinni. En a tulajdon kérdését és szentségét nem vitatom, mert a tulajdon érinthetetlen, mert éneikül sem erkölcsi, sem gazdasági világrend meg nem állhat. Ezt vallják a keresztény tanok is. De sohasem szabad elfelejteni, hogy mindenféle tannál előbbrevaló a haza üdve, boldogulása és jövője. Nagy panaszom van a földreform és a házhely kérdése miatt. Azt hiszem, hogy ez épen az én kerületemben megy a legnehezebben, MEskó Zoltán: ügy megy .mindenütt! éin jcmuár hó 19-én, pénteken. Hegedüs György: Az én választókerületemnek harminc községe van. Ebből a harminc községből a házhely rendezési eljárást huszonegyben még egyáltalában meg sem indították. Tudom, hogy mi az oka; ennek politikai háttere van. De szerencsére választókerületem nagy része olyan törvényszéki birák kezébe került, akik át vannak hatva attól a kötelességtől, amelyet a földreformtörvény végrehajtása rájuk ró. A földbirtok kérdésével áll összefüggésben egy igen szomorú tünet, az agrárszocializmusnak az erősödése ebben az országban. En az agrárszocializmusra sokkal nagyobb súlyt helyezek, mint ahogy a hivatalos körök. Meskó Zoltán: Ebben igazad van! Hegedüs György : És sokkal nagyobb veszedelemnek tartom az agrárszocializmust, mint a nemzetközi szocializmust. (Helyeslés a baloldalon.) Mert mig a nemzetközi szocializmust sok eszközzel megfékezhetjük, illetőleg gyógyíthatjuk, addig az agrárszocializmusnak csak egy gátja van és csak egy gátja lehetséges: a falu. Ha a falut nem erősítjük meg, akkor belesodródik az agrárszocializmus karjaiba. Az agrárszocializmus forradalmasítja a falut, és sajnálatos, hogy napról-napra jobban szaporodik rajta az a csúnya hernyó, amelyet én nemzetközi szocializmusnak nevezek. De az a meggyőződésem, hogyha a földbirtokreformot már régen megcsinálták volna és a földkérdést megoldották volna keresztény nemzeti és magyar faji szempontból, akkor a forradalom, illetve kommunizmus, mely végigseperte az országot, nem következhetett volna el. A földbirtokreformmal kapcsolatban nézetem szerint feltétlenül meg kellene oldani azt a kérdést, hogy egy birtoktest meddig aprózható fel. Azt látjuk ugyanis, hogy nem negyedholdas, hanem nyolcad holdas birtokok is vannak már ebben az országban, ami óriási gazdasági kár a tulajdonosokra is. Erre vonatkozóan szabályt, illetve törvényt kellene alkotnunk. Ennek a birtokelaprózódásnak egyik igen nagy eszköze a mi örökösödési rendünk. Az örökség t. i. a Magyarországon fennálló jogállapotok szerint háromféle módon juthat az örökösök kezébe. Az egyik az, hogy természetben megosztják az örökséget; a másik az, hogy az egyik örökös megveszi az örökséget és kifizeti a többit; a harmadik eset pedig az, hogy eladják az örökséget, megosztoznak a pénzen és új földet vesznek, vagy máshová fektetik be a pénzüket. Szerintem mind a három megoldás igen veszedelmes. Ha elaprózzák az ingatlanokat, olyan kicsi sávok jutnak az örökösöknek, hogy azokon gazdálkodni nem tudnak; ha az egyik veszi meg az örökséget, akkor rendszerint nagy adósságba megy bele s ezért nem tudja folytatni a gazdálkodást ; ha pedig eladják az örökséget, akkor a gazdálkodás folytonossága nincs meg. T. Nemzetgyűlés! A mostani törvényes