Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

A nemzetgyűlés 87'. illése 1923. állapotunknak csak egy kis intézkedése van, amely a birtokelaprózást tiltja. A Curia ugyanis a joggyakorlatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az örökösök, illetőleg azok, akik a köteles részüket kérik, ezt nem kérhetik természetben, hanem csak készpénzbeli kielégítést kérhetnek a többi örököstársaktól. Ezt az állapotot a polgári törvénykönyvjavaslatunknak 1968. §-a fentartja. Nekem azonban cLZ HÍ felfogásom, hogy ki kellene mondani törvényben, hogy legalább is három holdon alul az örökség, illetőleg az ingatlan nem darabolható fel. A földreformmal együtt — szerintem — módosítani kellene még különböző törvényes rendelkezéseinket is, amelyek csupán a nagybirtoknak függvényei. Ilyen például az 1907. évi LXV. te, amely a gazda és a cseléd közötti jogviszonyt tartalmazza. Szükségesnek tartanám mindenekelőtt, hogy az elbocsátási okok nagyon megszorittassanak. Szükségesnek tartanám az 1883 : XX. te. módosítását is, és ezzel kapcsolatban egyéb törvénycikkek módositását, amelyek a vadászatról szólnak, különösen a Csik képviselőtársam által már többször Emiltett 1898 : II. tc.-et, mely a munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyról szól. Rendkívül helytelenítem ugyanis azt a törvényes rendelkezést, hogy egy ilyen szerződést a községi elöljáróságnak kell láttamozni. A saját praxisomban láttam tavaszszal, hogy 20—25 korona napszámért szerződnek le azok az emberek, — különösen az én kerületemben, ahol hét horvát község is van, — úgyhogy az emberek jóformán azt sem tudják, hogy mi van abban a jegyzőkönyvben. Ezeket a törvényeket ugy kívánnám módosítani, hogy ezek az intézkedések, amelyek a cseléd és gazda közötti viszonyra, továbbá a vadászatra vonatkoznak, valamint azok, amelyek a munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyra vonatkoznak, vétessenek ki a közigazgatásnak hatásköréből és tétessenek át a rendes biróságokhoz. Nem akarok itt most a közigazgatásnak hibáiról, vagy erényeiről beszélni, de — mondom — nagyon szeretném, ha különösen a jogszolgáltató része a közigazgatásnak elvonatnék és egészen átadatnék a kir. bíróságoknak ! (Zaj.) Magyarországnak problémája szerintem kettős : a középosztálynak és a falunak a problémája. E két kérdésnek megoldása nélkül nincs kibontakozás. Nyolcszáz éven keresztül a középosztály volt maga a nemzet. Ma ez a nemzeti szellemnek a hordozója és a kultúrának termelője és fogyasztója. A falu pedig nemcsak kenyértermelő, nemcsak a földnek megmunkálója, hanem a nemzet katonaságának tömege is, melyet fel kell karolnunk, mert az a bánya, amelyből a nemzet számára a legértékesebb ékszereket hozhatjuk fel. (Ugy van! a jobboldalon.) Hosszú évszázadon keresztül az igazi keresztény magyar demokrácia a középnemességünkNAPLÓ vitt. évi január hó 19-én, pénteken. 445 nél volt. Középnemességünk nem zárkózott el a nemzetiségek elől; mindenkit szívesen nemesitett, mindenkit felvett a maga körébe, akit a magyar gondolkodásban megbízhatónak talált. Hiszen különös tény, de egyébként bizonyítéka is ennek az állitásnak az, hogy amikor a feudális rendszer Németországban megszűnt, körülbelül 50 — 60.000 német nemes volt, amikor pedig Magyarországon szűnt meg 1848-ban, több, mint 600.000 nemese volt ennek az országnak. Ez a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy a magyar nemesség sohasem zárkózott el a nemzetiségek elől. Épen ezért a középnemességünknek utódait, a középosztályunkat kell mindenáron erősíteni, minél nagyobb mértékben középbirtokokat alapítani, mert az a meggyőződésem, hogy minden perc, amelyet ezen a téren elmulasztunk, elárulása Magyarország szent ügyének ! Felvetették itt a szekularizációnak kérdését is. Röviden csak annyit válaszolok erre, hogy a katholikus egyház soha a jogos igények elől el nem zárkózott és a jövőben sem fog elzárkózni, de a szekularizációhoz ne nyúljanak hozzá, mert amig katholikus él ebben az országban, mindaddig küzdeni és harcolni fog ezen törekvés ellen. (Ugy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Néhány szavam van még a szociáldemokrata párthoz. Amikor a szociáldemokrata párt a választások után bejött, mindannyian azt hittük, hogy építeni jöttek ide. Ebbeli szándékukat azonban — méltóztassanak megengedni, ha azt mondom — eddig nem igen láttuk. Én csak azt kérdem, mondják meg, hol akarják ezt a nemzetet újjáépíteni... Pikler Emil: A Sörház-utcában! Hegedüs György : . . . mi hajlandók vagyunk önökkel bárhol dolgozni, csak jelöljék meg, hogy hol akarják felépíteni azokat a falakat, amelyeket ledöntötték. (Zaj a széls'óbaloldalon.) Én nem viseltetem ellenszenvvel önök iránt, mint ahogy senkivel szemben sem tudok ellenszenvvel viseltetni. Azok után a beszédek után, amelyeket itt a szociáldemokrata képviselők elmondtak, kénytelen vagyok a képviselő urak között különbséget tenni és pedig abból a szempontból hogy keresztény-e az a szociájdemokrata képviselő, vagy pedig más vallású. Én a keresztény vallású szociáldemokrata képviselő uraknak beszédéből egészen más hangot hallottam kicsendülni, mint pl. a zsidó vallású képviselő urak beszédéből. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Épen ezért, mert olyan vádakat szórtak ránk a képviselő urak, — szeretnek az ilyeneken mulatni ... — (Felkiáltások a szélsőbalóldalon : Ez nagyon mulatságos is), hogy tízezer embert gyilkoltak le s hogy 70.000 család pusztult el a kommunizmus után, azt kérdezem, hogy mi a trianoni béke? Az a válaszom rá, hogy a zsidó szabadkőműves pénzspekulációnak merénylete a magyar 60