Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

À nemzetgyűlés 87. ülése IMS. beszél. Bocsánatot kérek, ebből én àzt látom, mintha ő a mai állapotban, a mai helyzetben megnyugodnék. Azt kérdem t. képviselőtársamtól, hogy ő csak a jövőre akar tekinteni ? Nem érzi ő át azt, hogy Magyarországon 460.000 zsidó kezén 3,800.000 katasztrális hold van?! Nem bántja a t. képviselő urat az, ós nem akar támadó háborút, és nem védő harcot, az ellen az állapot ellen, hogy ugyanekkor Magyarország földmiveléssel foglalkozó lakossága 34°/o-ának még akkora föld sincs a tulajdonában, ahova a koporsóját le tudná tenni? Amikor mi, akik a földreformot mindenáron keresztül akarjuk vinni, arra törekszünk, hogy a történelmi családok vagyonát lehetőleg kíméljük, mert én a magam részéről a történelmi családokat mint el nem szakadt hosszú évszázados láncokat tekintem a magyar történelemben, akkor miért nem mondja t. képviselőtársam, hogy a földreformot elsősorban ezekre a birtokokra akarom szorítani? Kuna P. András: Ez igy van! Nagytőkések bérleteire ! Hegedüs György : Az indemnitási vita folyamán az egyik képviselő ur azt mondotta, hogy nem tudja, mi a szabadkőművesség, tudja azt, hogy van, látja is annak megnyilvánulását a jótékonykodásban. Ezenfelül tudja azt, hogy különösen nyugaton a győztes államoknak vezető politikusai, Lloyd George, Clemenceau, Millerand, Poincaré és nem tudom még kicsodák, mind szabadkőművesek, tehát ajánlja, hogy legyünk velük jóban, mert hátha elsöpörnek bennünket a föld színéről. En kérve kérem a magyar politikai életnek minden keresztény irányú politikusát, hogy vegyen magának annyi fáradságot és olvassa el dr Miklóssy István könyvét, amely nem tartalmaz mást, mint csupa szabadkőműves iratot, jegyzőkönyveket stb. Olvassa el ezt minden politikus, aki magát keresztény irányúnak vallja és meg vagyok győződve arról, hogy ha csak néhány órát fordit ennek a könyvnek elolvasására, mentalitása meg fog változni és azt a keresztény intranzigens irányt, amelyet mi képviselünk itt benn és künn, egészen más szemmel fogja nézni. Ne vegyék unalmasnak, ha néhány idézettel eredeti szabadkőműves iratokkal, jegyzőkönyvekkel röviden bevilágítok arra a területre, amelyen a szabadkőművesség működött, és megvilágítom azokat a célokat, amelyeket elérni akar. Hogy jótékonykodásból áll-e a szabadkőművesség, annak bizonyítására felolvasom a következőt : A Kelet, az ő hivatalos lapjuk, 1911 júliusi számában ezt irta (olvassa) : »Sokan vannak, akik a szabadkőművességben javitó intézményt látnak. Némely iratunkból is néha ez a felfogás látszik kicsillanni, hogy a szabadkőművesség célja a profán egyéneket és a profán társadalmat megjavítani, korrigálni. De meggyőződésem és az összes forrásaink szerint ez a szabadkőművességnek durva félreértése. A szabadkőművesség nem a profán társadalom kedvéért van és évi január hó 19-én, pénteken. 441 nem ennek bajait akarja meggyógyítani, hanem merő oppozíció gyanánt a profán állami és társadalmi rendszerrel szemben egészen elüte, uj és önálló állami rendszert képvisel. .. Összeesküvők vagyunk! Naponkint újra meg újra szent hittel és dacos keserűséggel esküszünk össze ez ellen a társadalmi rend ellen, amely most él.« Most már itt az a kérdés, van-e a zsidóságnak köze a szabadkőművességhez. Erre vonatkozólag legyen szabad felemlítenem ,a nagyváradi Bihar-páholy egykori főmesterének, Ágoston Péter volt hirhedt külügyi népbiztosnak, 1907-ben megirt »A zsidók útja« című munkáját. Ezt a munkát a nagyváradi Társadalomtudományi Társulat« nagyon propagálta és hirdette a következő ajánlással (olvassa): »Tisztelt Cím! A magyar szabadkőművesség és a zsidóság összeforrt, mert, amikor Magyarországon a kor a szabadelvüséget követelte, akkor a zsidóság állott melléje a legnagyobb tömegben. Amikor a szabadelvüség még nem volt zsidóemancipáció, akkor minden zsidó és minden zsidóbarát szabadelvűnek hirdette magát. — Ha tehát magyar ember a zsidóságról ir és a magyar zsidóság sorsát tárgyalja, akkor a szabadkőművesség történetét is irja meg vele. Ezért a zsidóságról megjelenő könyve Ágoston Péternek a szabadkőműveseket is kell hogy érdekelje.« Hogy mi volt a felfogása a szabadkőműveseknek a kommunizmusról, azt bizonyítja a Kazinczy-páholy 1917. évi jelentése (olvassa): »A nagy világégésben egy páholy kis lángját ki látja? Látjuk mi, akik ápolgatjuk, hol elcsüggedve, hol fei-felbuzdulva, hol bízón, hol szárnyszegetten, de magunkénak valljuk a lángot, mert ha nem is melegit, de világit, embert formál az emberből, mert ismerjük a törvényt, hogy lánggal gyújthatunk s kellő világosságot hozhatunk, ha megvan a Trockijok és Leninek bátorsága, hogy az előidézett tüzet uralni is tudjuk, nemcsak létrehozni.« T. Nemzetgyűlés! Hogy a tekintélyről hogyan gondolkoztak, erre vonatkozólag felemlítem Kunfi Zsigmondnak a Modern Könyvtárban megjelent »A másik ut« című könyvét^ amelynek 23. lapján a következők foglaltatnak (olvassa): »A hit, a tekintély, az alázatosság^ az igénytelenség, a törvények tisztelete múlófélben van és uj lélek száll az emberiség lomha testébe.« Pikler Emil : Ezt irta Prohászka a Katholikus Szemlében ! Nagy János (egri): Prohászka csak idézte, idézőjel között! Hegedüs György: Erre vonatkozólag még a Pesti Napló 1911. évi január 6-iki száma azt mondja (olvassa) : »A cselédhüség lassankint kivész a művelődés haladásával, de ezen primitiv erényért cserébe kapunk sokkal értékesebb tulajdonságokat.« Hajlandó vagyok még Kunfitól mást is