Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

436 A nemzetgyűlés 87. ülése 1923. került a kétrendbeli felforgatás, azt jói tudjuk. Számszerűleg összegezve, összetudnék a jóváté­tel összegével is mérni, ha arra kerülne a sor. Az összehasonlító eljárás tehát könnyű lesz, ha szükség lesz megtenni. Annyit azonban már most kijelentünk, hogy az entente részéről még a jóvátétel ürügye alatt sem engedünk bel­ügyeinkbe való beavatkozást (ügy van! Ugy van! a balhoz épen. ) ós mig itt a nemzetgyű­lésben gáton leszünk, addig ministeri széket a jóvátétel kapcsán senkisem fog kirevolverezni. (ügy van! Ugy van! a balMzépen) Arra, hogy megtagadja a jóvátétel fizetését, ez a nemzetgyűlés is jó ; arra, hogy megszavazza, a másik sem jó. Szélesebb néprétegek képviselői bizonyára ugyanazt az álláspontot foglalnák el, mint ez a nemzetgyűlés, amely olyan körülmé­nyek között, amilyen körülmények között létre­jött. Abban a reményben, hogy ebben a súlyos kérdésben magyar és magyar ember között nem lesz különbség, (Altalános helyeslés.) beszédemet befejezem. Az indemnitást nem fogadom el. (Éljenzés és taps a balMzépen, A szónoMt szá­mosan üdvözlilc.) Elnök : Az idő előrehaladván, az ülést meg­szakítjuk. Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülés újból megnyitom. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Hegedüs György! Hegedüs György: T. Nemzetgyűlés! Az in­demnitási vita minden törvényhozónak bőséges alkalmat nyújt arra, hogy véleményét ugy a politikai, mint a gazdasági állapotokról elmond­hassa és ott, ahol szükségét látja, annak meg­reformálására és gyógyítására javaslatokat te­gyen. Ezzel a jogommal kívánok én is élni ez alkalommal és csupán lelkiismeretemtől és igazságérzetemtől vezettetve fejtem ki vélemé­nyemet ugy az egyes közgazdasági kérdésekről, mint ^politikai irányokról. En a választások alkalmával antiszemita irányzattal léptem fel és ezzel az irányzattal kerültem be a parlamentbe. Épen azért teljes nyíltsággal, mindig az igazság keresésétől ösz­tönözve és attól a céltól vezettetve, hogy igye­kezzem hazámnak és a kereszténységnek hasz­nálni, a jövőben jobban, mint eddig, igyekszem kivenni részemet a parlament munkájából. Tu­dom, hogy ezért a felfogásért és ezért a poli­tikai irányért sok mindent meg kell hallgat­nom, sok mindent kell eltűrnöm, azonban semmi sem lesz képes arra, hogy engem véleményem­ben, elhatározásomban és ebben a politikai irá­nyomban megváltoztasson. Elmondom tehát a jelen alkalommal véleményemet, különösen azért, mert három év óta minden oldalról szakadat­lanul csak azt az ígérgetést kaptuk, hogy az évi január hő 19-én, pénteken. erőteljes, megalkuvást nem ismerő igazi keresz­tény irányzat fog következni ebben az ország­ban politikai, közgazdasági és egyéb téren is azáltal, hogy ezeken a tereken intézményesen fogják biztosítani a keresztény nemzeti gondo­latnak az uralmát. Hittük és reméltük, hogy ez az idő eljön, azonban nem jött el. Csalódtunk. Nem akarom ezért minden áron az egyes kormányokat fele­lőssé tenni, mert az a mggyőződésem, hogy a kor­mányoknak, különösen a jelen viszonyaink köz'itt, igen erősen meg volt és van kötve a kezük több irányban, és sok minden tényezőre figye­lemmel kell lenniök, még ha nem is akarnak. En azonban ugy látom a helyzetet, hogy a keresztény nemzeti irányzatnak lesrófolását tovább tűrni nem lehet, mert az a meggyőző­désem, hogy e téren minden halog csak ártalmára van nemzetünknek minden tekintet­ben, (ügy van! a Mzépen.) Meggyőződésem az, hogy a magyar politika helyes irányban csak akkor megy, ha minden kétséget kizárólag az intranzigens keresztény nemzeti alapon áll, ha ennek minden kérdés­ben, különösen gazdasági kérdésekben érvényt szerez; ha egyesíteni törekszik a keresz­ténység és nemzeti kérdés szempontjából meg­bízható összes politikusokat; ha a vezető szel­lem, amely jelen és jövő céljainkat áthatja, a szent korona egységében csúcsosodik ki, és ha a keresz­ténység, illetőleg a magyarság és csakis ezek min­den állami erővel és eszközzel támogatva, segítve lesznek s ha nem védelmi, hanem támadó po­litikát folytatunk ezen a téren, továbbá, ha a nemzetnek lelkébe a militarista szellem jobban beleoltatik. Abban a személyben azonban, aki ezeket a politikai irányokat célul tűzi ki maga elé, szerintem igen nagy elhatározásnak, bátorság­nak, történelmi felelősségérzetnek kell lenni. A t. ministerelnök ur e tekintetben már több kijelentést tett. Nekem fiz cl meggyőződésem, hogy ő a keresztény nemzeti politikát komo­lyan kivánja, azt meg akarja valósítani s ezért a magam részéről a mélyen t. ministerelnök urat támogatom. Most már az a kérdés, hogy ennek az igen sok vita tárgyát képező s a legnagyobb poli­tikai küzdelmeket előidézett keresztény nemzeti irány megvalósításának mi az akadálya? Meg­győződésem az, hogy a marakodás, agyarkodás és az irigykedés. Sokan elfelejtik azt, hogy nem a saját énjük a legelső valami ebben az ország­ban; sokan elfelejtik azt, hogy ezen a földön csak egy politikát lehet folytatni : a magyar hazának és a kereszténységnek politikáját. (Helyes­lés és éljenzés a jobboldalon.) Ezen okok miatt nem tudunk összetartani, ezért nem tudjuk erőinket összesíteni, már pedig összetartás nél­kül eredményt elérni nem lehet. Ezért első kötelességének tartom a nemzeti irányú politiku­soknak, még ha árnyalatbeli különbség van is

Next

/
Thumbnails
Contents