Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

436 A nemzetgyűlés 87. ülése 1923. került a kétrendbeli felforgatás, azt jói tudjuk. Számszerűleg összegezve, összetudnék a jóvátétel összegével is mérni, ha arra kerülne a sor. Az összehasonlító eljárás tehát könnyű lesz, ha szükség lesz megtenni. Annyit azonban már most kijelentünk, hogy az entente részéről még a jóvátétel ürügye alatt sem engedünk belügyeinkbe való beavatkozást (ügy van! Ugy van! a balhoz épen. ) ós mig itt a nemzetgyűlésben gáton leszünk, addig ministeri széket a jóvátétel kapcsán senkisem fog kirevolverezni. (ügy van! Ugy van! a balMzépen) Arra, hogy megtagadja a jóvátétel fizetését, ez a nemzetgyűlés is jó ; arra, hogy megszavazza, a másik sem jó. Szélesebb néprétegek képviselői bizonyára ugyanazt az álláspontot foglalnák el, mint ez a nemzetgyűlés, amely olyan körülmények között, amilyen körülmények között létrejött. Abban a reményben, hogy ebben a súlyos kérdésben magyar és magyar ember között nem lesz különbség, (Altalános helyeslés.) beszédemet befejezem. Az indemnitást nem fogadom el. (Éljenzés és taps a balMzépen, A szónoMt számosan üdvözlilc.) Elnök : Az idő előrehaladván, az ülést megszakítjuk. Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülés újból megnyitom. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Hegedüs György! Hegedüs György: T. Nemzetgyűlés! Az indemnitási vita minden törvényhozónak bőséges alkalmat nyújt arra, hogy véleményét ugy a politikai, mint a gazdasági állapotokról elmondhassa és ott, ahol szükségét látja, annak megreformálására és gyógyítására javaslatokat tegyen. Ezzel a jogommal kívánok én is élni ez alkalommal és csupán lelkiismeretemtől és igazságérzetemtől vezettetve fejtem ki véleményemet ugy az egyes közgazdasági kérdésekről, mint ^politikai irányokról. En a választások alkalmával antiszemita irányzattal léptem fel és ezzel az irányzattal kerültem be a parlamentbe. Épen azért teljes nyíltsággal, mindig az igazság keresésétől ösztönözve és attól a céltól vezettetve, hogy igyekezzem hazámnak és a kereszténységnek használni, a jövőben jobban, mint eddig, igyekszem kivenni részemet a parlament munkájából. Tudom, hogy ezért a felfogásért és ezért a politikai irányért sok mindent meg kell hallgatnom, sok mindent kell eltűrnöm, azonban semmi sem lesz képes arra, hogy engem véleményemben, elhatározásomban és ebben a politikai irányomban megváltoztasson. Elmondom tehát a jelen alkalommal véleményemet, különösen azért, mert három év óta minden oldalról szakadatlanul csak azt az ígérgetést kaptuk, hogy az évi január hő 19-én, pénteken. erőteljes, megalkuvást nem ismerő igazi keresztény irányzat fog következni ebben az országban politikai, közgazdasági és egyéb téren is azáltal, hogy ezeken a tereken intézményesen fogják biztosítani a keresztény nemzeti gondolatnak az uralmát. Hittük és reméltük, hogy ez az idő eljön, azonban nem jött el. Csalódtunk. Nem akarom ezért minden áron az egyes kormányokat felelőssé tenni, mert az a mggyőződésem, hogy a kormányoknak, különösen a jelen viszonyaink köz'itt, igen erősen meg volt és van kötve a kezük több irányban, és sok minden tényezőre figyelemmel kell lenniök, még ha nem is akarnak. En azonban ugy látom a helyzetet, hogy a keresztény nemzeti irányzatnak lesrófolását tovább tűrni nem lehet, mert az a meggyőződésem, hogy e téren minden halog csak ártalmára van nemzetünknek minden tekintetben, (ügy van! a Mzépen.) Meggyőződésem az, hogy a magyar politika helyes irányban csak akkor megy, ha minden kétséget kizárólag az intranzigens keresztény nemzeti alapon áll, ha ennek minden kérdésben, különösen gazdasági kérdésekben érvényt szerez; ha egyesíteni törekszik a kereszténység és nemzeti kérdés szempontjából megbízható összes politikusokat; ha a vezető szellem, amely jelen és jövő céljainkat áthatja, a szent korona egységében csúcsosodik ki, és ha a kereszténység, illetőleg a magyarság és csakis ezek minden állami erővel és eszközzel támogatva, segítve lesznek s ha nem védelmi, hanem támadó politikát folytatunk ezen a téren, továbbá, ha a nemzetnek lelkébe a militarista szellem jobban beleoltatik. Abban a személyben azonban, aki ezeket a politikai irányokat célul tűzi ki maga elé, szerintem igen nagy elhatározásnak, bátorságnak, történelmi felelősségérzetnek kell lenni. A t. ministerelnök ur e tekintetben már több kijelentést tett. Nekem fiz cl meggyőződésem, hogy ő a keresztény nemzeti politikát komolyan kivánja, azt meg akarja valósítani s ezért a magam részéről a mélyen t. ministerelnök urat támogatom. Most már az a kérdés, hogy ennek az igen sok vita tárgyát képező s a legnagyobb politikai küzdelmeket előidézett keresztény nemzeti irány megvalósításának mi az akadálya? Meggyőződésem az, hogy a marakodás, agyarkodás és az irigykedés. Sokan elfelejtik azt, hogy nem a saját énjük a legelső valami ebben az országban; sokan elfelejtik azt, hogy ezen a földön csak egy politikát lehet folytatni : a magyar hazának és a kereszténységnek politikáját. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Ezen okok miatt nem tudunk összetartani, ezért nem tudjuk erőinket összesíteni, már pedig összetartás nélkül eredményt elérni nem lehet. Ezért első kötelességének tartom a nemzeti irányú politikusoknak, még ha árnyalatbeli különbség van is