Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

A nemzetgyűlés 87. ülése 1923. közöttük, hogy tömörüljenek minden áron a nemzeti gondolatnak szolgálatában, legyenek ennek önzetlen és becsületes, kitartó napszámosai. (Helyeslés a jobbóldalon.) Természetesen, ha ilyen véleményeket nyilvánítunk, akkor a túlsó olda,lon sokan — azt hiszem, hogy legtöbbször inkább gyűlölködésből és elhamarkodva — azt mondják, hogy mi antiszemiták vagyunk. Hát én a saját személyemben — és vannak mások is, nem tagadjuk — igenis, antiszemiták vagyunk, azonban olyan értelemben, hogy nem vagyunk hajlandók többé ebben az országban még egy forradalmat átélni; nem vagyunk hajlandók és kaphatók annak eltűrésére, hogy a vörös isten még egyszer uralkodjék ebben az országban. (Ugy van ! jobb felöl.) Antiszemiták vagyunk abban az értelemben, hogy a fajunkat gazdaságilag, erkölcsileg és kulturális téren meg akarjuk menteni és nem engedjük, hogy a mélységbe lezuhanjon. Antiszemiták vagyunk abban az értelemben, hogy nem akarjuk, hogy a magyar földnek még nagyobb része zsidó kézre kerüljön, s nem akarjuk, hogy ami már odakerült, megmaradjon a kezükben. Akarjuk, hogy a zsidóság érezze ebben az országban, hogy a levegő, amelyet sziv, a magyar földnek a lehellete; érezze, hogy az a virágillat a magyar virágnak illata, és érezze, hogy mindaz, ami körülötte van, amiben él, magyar épület, amelynek ezeréves falait nem ő, hanem mi építettük meg. (Ugy van! a jobboldalon.) Akarjuk tehát mi, akiket intranzigenseknek neveznek, hogy ébredjen fel ez a magyar nép és vegye észre különösen a gazdasági inferioritását. Ha azt kérdezem, még tovább ezeken kivül, hogy mi áll tehát legnagyobb erővel útjában ezen keresztény irányzat megvalósulásának, amely — azt hiszem — nem árt a zsidóság azon részének sem, mely azt mondja, hogy én a magyarsággal együtt akarok dolgozni, akkor azt mondom, hogy ennek útjában a zsidó szabadkőműves, liberális irányzat áll, (Ugy van ! a jobboldalon) amely a háború előtt a magyar politikát uralta, amely legnagyobb részben előkészítette a forradalmat, és amely ezt a nemzetet letaszította a mélységbe. Mi is az a liberalizmus? Politikai és közgazdasági téren az a gondolat, (Mozgás a szélsőbaloldalon) amelyet a katholikua egyháznak egyik igen kiváló férfia, Bangha páter egyik legutóbb megjelent könyvében kifejtett, amely szerint minden lelki, földöntúli és más kapcsolatoktól, tekintélyektől és behatásoktól mentes ember rugója, központja és célja mindennek, tehát az isteni és minden irányítástól mentes embert teszi meg végső célnak, másrészt pedig a világszabadság felé törekedve, a szabadságot a nemzeti élet minden fontosabb szellemi és fizikai életnyilvánulásának utópiájában jelöli meg. Ez a liberalizmus, ez a szabadgondolkozás, ez az állítólagos haladó irány elsősorban a kereszténységnek behatása alól igyekszik magát ' HAPLŐ VUE, évi január hő 19-én, pénteken. 437 felszabadítani, arra törekedvén, hogy kiküszöbölje a kereszténységnek elpusztíthatatlan világnézetét, »Piátónak állama az állami abszolutizmust jelentette az egyes egyénnel szemben. A liberalizmusnak — nem a keresztény liberalizmusnak, hanem ennek a liberalizmusnak — uralma pedig az egyénnek abszolutizmusát jelenti az állammal szemben.« Nem tartom az elsőt sem helyesnek, az utóbbit pedig különösen veszedelmesnek tartom. Igen különös tünet, hogy amikor ezt a helyzetet és ennek a liberalizmusnak uralmát és következményeit a magyar népnek látnia kell, mert hiszen a saját testén érezte végig, mondom, különös tünet, hogy az a gyönyörű láz, amely nem betegséget, hanem az életnek pezsdülését jelentette számunkra ezelőtt három évvel, s amely nem örömökre, hanem könnyekre kezdett épiteni, ez a gyönyörű láz, amely mozgásba, harcba indította a magyar kereszténységnek legnagyobb részét, lassanként egy enervált, önmagát emésztő, elvizenyesedő, ágaskodó, törtető, vértelen gondolkodásmód ködébe burkolódzott, illetőleg csúszott bele : a liberalizmusnak erjesztő miazmái közé. Amikor ezt látta a liberalizmus, akkor újra felvette a harcot az ellen a keresztény irányzat ellen, amely ezt a nemzetet a kommunizmusnak karjaiból kiemelte és újból talpraállitotta És sokan-sokan ebben a hazában, mint a titkos ópiumszivő, gyönyörökbe merülve kéjeleg az örömökben, ugy azok is. akik beleestek ennek a liberális irányzatnak a forgatába, örülnek, kéjelegnek attól a gondolattól vezetve, hogy ezáltal belekerültek az úgynevezett művelt nyugatnak a légkörébe. Nekem azonban az a felfogásom, hogy ez a liberalizmus, amely 67 óta Magyarországon uralkodott, egy vég vészedéi met jelent ennek a nemzetnek számára, tönkre fogja tenni, ha uralomra jut, gazdasági, politikai és minden téren, és a következménye nem a kereszténység templomának fényesedése lesz, hanem a ghettógondolkozásmódnak a megerősödése. T. Nemzetgyűlés ! Az ilyen liberalizmus tehát, amely az embert a mindenség központjába helyezi és annak végcéljává teszi, ellenkezik a keresztény felfogással, sőt egyenesen ellene tör, mert hiszen ez egy másik küzdő tábornak — a páholyoknak — gondolatvilágát jelenti. Ellene van ez a magyarságnak, ellene van a nemzeti iránynak és a keresztény morálnak, amely az államot életében minden erejével támogatta ezer esztendőn keresztül és így ellene ^an a mi legszentebb céljainknak is: a keresztény gondolatnak, a keresztény politikának. Ha ez a keresztény küzdelem ebben az országban továbbra is meg tud maradni, és ha az általa elfoglalt sáncokat nem hagyja ott, hanem igyekezik tovább előre jutni, akkor nekem az a meggyőződésem, hogy amint a nagy meleg áramlatok országokat táplálnak az ő jótékony levegőjükkel, épen ugy fogja szerintem ez is a magyar álla« m