Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

A nemzetgyűlés 87. ülése 1923. évi január hó 19~én

} pénteken. 435 rusággal láttuk, Hogy a kormány valóban magyaros becsülettel teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségeit és mindnyájunk szomorúságára, siralmára csakugyan végrehajtott a a hadsereg leszerelését. StrailSZ István: Harmincötezer [emberünk sincs ! Szilágyi Lajos: Rettenetes felelősség hárul emiatt a magyar kormányra, és én csak csodálkozom, hogy nyugodtan tudja vállalni ennek a rettentő felelősségnek nagy terhét. (Ugy van! ügy van! a halközépen.) Amikor azonban elismerem, hogy férfias erővel vállalja ezeket a mostoha és szomorúan nagy terheket, ugyanakkor nem értem, hogyan érdemlik meg épen ők az entente részéről azt, hogy folytonos gyanúsításoknak vannak kit éve abban a tekintetben, hogy Magyarország fegyverkezik szomszédai ellen. A hadsereget feltétlenül az állami létfeltételének tekintem. Véleményem szerint Nagy-Magyarország sohasem szűnt volna meg, ha hadseregét szét nem kergették volna. (Ugy van! Ugy van! a jobbés a baloldalon.) Szent meggyőződésem, hogy megmaradt volna a határ, simábban és gyorsabban ment volna a leszerelés, hamarább hazajöttek volna a hadifoglyok, nem hurcolták volna be a nagy összevisszaságban a ragályokat, nem szenvedtek, éheztek volna a visszaözönlő csapatok, feltétlenül megbukott volna a Károlyi-uralom és nem lett volna proletárdiktatúra ... (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Halász Móric : Ezért kellett szétkergetni a katonaságot ! Peyer Károly: Ez már hamis következtetés! Szilágyi Lajos : ... és utána nem lett volna ... Pikler Emil : Halljuk, mit fog most mondani ! Halljuk csak, ami most jön ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) \ Halász Móric : Hazafias, jó beszéd ! Szilágyi Lajos: ...a proletárdiktatúra után nem lett volna román rablás sem. (Ugy van ! Ugy van / a jobb- és a baloldalon.) Szent a meggyőződésem, hogy ha hadseregünk me gm áradt volna, akkor Magyarorszá g ma már egy, a háború viszontagságait teljesen kipihent, virágzó és boldog ország lenne. (Ugy van! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Baross János : Egy hold föld nem hibáznék Magyarországból ! Szilágyi Lajos : Eckhardt Tibor t. képviselőtársam adatai szerint szomszédaink 8 milliónyi fegyveres erőt tudnak felvonultatni ellenünk és ezzel szemben áll csonka Magyarország 7 milliónyi lakossága. (Egy hang a jobboldalon : Mégis fdnék! Eqy hang a balközépen: A rossz lelkimméret bántja őket! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szilágyi Lajos : Ez lehetett Eckhardt t. képviselőtársam arányszáma. Én egy más arányszámot tudok. Az én arányszámom szerint Magyarország békelétszáma annyi, amennyi csonka Magyarország lakossága és Magyarország hadilétszáma annyi, amennyi Nagymagyarország lakossága. (Ugy van ! Ugy van ! Helyeslés és taps.) Utoljára hagytam azt a kérdést, amely jóformán Damokles-kard gyanánt lebeg az egész gazdasági helyzet felett: a jóvátétel kérdése ez. A kormánytól ebben a tekintetben azt várjuk, hogy tárja fel a nemzet előtt a helyzetet, feltétlenül tagadja meg a fizetést, mert nem birunk fizetni (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) s indokolja ezt csupán, egyedül és kizárólag azzal, hogy úgysem birunk fizetni. Jól tudjuk, hogy hiába minden más indok, hiába a területvesztésre való hivatkozás, hiába a román rablás alkalmával elvesztett értékekre való hivatkozás; egyetlen egy érvet hallhatnak meg esetleg, ha meg akarnak hallgatni, ez pedig az, hogy nem tudunk ugy sem fizetni, mert nincs miből. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Bizonyitsa be a kormány az entente előtt, hogy lehetetlen az, amit tőlünk kivannak, ugyanakkor azonban ne alkudozzék. Ha a kormány nem alkuszik, . . . Baross János: Hiszen már megkezdte a szállítást felhatalmazás nélkül. Nagy Ernő: Élő állatot ! Halász Móric: Micsoda beszéd már - ez? Nagy Ernő: Igaz beszéd! Szilágyi Lajos: Ha a kormány nem alkuszik, hanem megtagadja a fizetést azzal az indokolással, hogy nem birunk fizetni, akkor mint egy ember a kormány mögött leszünk. (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen.) Azt is kijelentem és a magam részéről azt is hozzáteszem, hogy én és barátaim nem fogunk hivatkozni arra sem, amire Eassay Károly t. képviselőtársam hivatkozott, ezubtal nem fogunk hivatkozni arra, hogy a nemzetgyűlés törvénytelen ; nem fogunk hivatkozni arra, hogy a nemzetgyűlés nincs jogosítva a jóvátétel kérdésében dönteni. Nem fogunk ebben a kérdésben uj választásokat kérni dacára mindazoknak, amik történtek és dacára annak az állásfoglalásnak, amelyet a nemzetgyűlés egybegyülése előtt leszögeztünk. Mi semmi esetre sem fogunk olcsóbb Jánosok gyanánt szerepelni. Tudatában vagyunk annak, hogy a kormányt, sőt az egész kormányzati rendszert ügyes taktikával, entente-segitséggel most el lehetne a helyéről söpörni, hazafias érzésünk ós becsületünk azonban tiltja, hogy külső segítséget vegyünk igénybe. (Helyeslés és taps a balközépen.) Ne számítson az entente egy olcsóbb kormányra a magyar nemzetgyűlés soraiból, ne számítson arra, hogy a jóvátétel fenyegető hatása alatt itt olyan : elemeket installál, amelyeket a nemzet többsége s uralmon látni nem kivan. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Baross János: Meg kellett mondani! Szilágyi Lajos: Végzetes veszedelemnek tartom a mai kormányt és a mai irányzatot, de százszor inkább tűröm, sőt támogatom, semhogy a felforgatók uralma jöjjön mégegyszer. (Ugy van! Ügy van! a jobh-és abaloUalon) Mibe