Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-79

> A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. Propper Sándor: Próbáljon csak munkabérből megélni egy hónapig ! Klárik Ferenc : Igenis, azt kivánjuk és követeljük a kormánytól, hogy tessék felállítani munkabéregyeztető hivatalokat, (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) tessék a megkötött kollektiv szerződéseket törvényes erővel felruházni, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy azt egyik fél se szeghesse meg. Ez az, ami megmenti az országot és az ipart az oktalan sztrájkoktól, de megmenti a munkást is attól, hogy oktalanul kizárásokat rendezzenek a munkaadók. (Nagy zaj jobb felöl.) Héj] Imre: Ne legyen sztrájk! A kollektiv szerződéseket mindig megelőzi a sztrájk ! MeskÓ Zoltán: A gazdasági sztrájk jogosult, csak a politikai sztrájk nem jogosult ! (Zaj jóbbfelől.) Szomjas Gusztáv: Meskó most védi a sztrájkokat ! MeskÓ Zoltán : Ezen nincs nevetni való ! Ezt érteni kell ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Klárik Ferenc : Mindaddig, amig valami be nem következett, nem lehet annak alapján dolgozni. Mihelyt bekövetkezik az, amit mi akarunk, kívánunk és követelünk, abban a pillanatban annak alapján fogunk dolgozni. Azt hiszem, hogy ez minden lehet, csak nem sztrájk-meiszterség. Már most tessék megengedni, még a következőket. Itt vannak az úgynevezett gyári vizsgálatok, amelyeket az iparfelügyelőség szokott végezni. Propper Sándor: Illetve nem szokott, csak kötelessége volna. Klárik Ferenc: Hát ahol nem szokott, ott nem végezte ; ahol szokott, ott pedig végezte. De nem erről van szó, hanem arról, hogy mielőtt elmenne oda, ohavá szokott menni, három nappal előtte értesiti, hogy ekkor meg ekkor megjelenünk gyári vizsgálatra, ugy hogy minden eltűnik onnan, ami az iparfelügyelet szempontjából káros akár a munkások testi épségére, akár egyébre. Amikor azután az iparfelügyelő ott megjelent, megtörtént az is, hogy bizonyos helyeken a padlásra dugták el azokat a fiatalkorú munkásokat, akiknek a törvény értelmében nem lett volna szabad a gyárban dolgozni, hanem akiknek iskolába kellett volna menniök. Persze az iparfelüayelő ur a padlásra nem ment fel. Propper Sándor : More patrio ! Klárik Ferenc: Ez az egyik dolog. Ezen is feltétlenül segíteni kell. Ha ezen segítünk, lehet, hogy egyes kapzsi gyárosoknak és munkaadóknak kárára válik, de ennek az országnak csak hasznára válik. (Helyeslés a jobboldalon.) Tessék megengedni, hogy tovább menjek ezen a téren. Itt vannak a gyárak, amelyeket az iparfelügyelő ellenőriz. Itt ismét egy közbeszólásba kapaszkodom hele, amely közbeszólás azt mondja, hogy csak egyeseket vizsgálják és nem mindegyiket. Propper Sándor: Nincs is rendszeres gyárvizsgálat ! Klárik Ferenc : Nem is erről van szó. Én tovább megyek : hol van az iparvizsgálat a mezőgazdaságban ? Propper Sándor : Erre nincs is törvény ! Klárik Ferenc: Ott vannak a cséplőgépek, aratógépek, szántógépek, vetőgépek ; hány szerencsétlenség történhetik ott, (Zaj. Felkiáltások jobbfelöl : Vetőgépnél ?) ha azok a gépek nincsenek jókarban, ha azok a gépek nincsenek jól kezelve. Szomjas Gusztáv: Hát hogyne volna vizsgálat! Klárik Ferenc: A gyárvizsgálatnak még ezen a téren sem volna szabad megállania, hanem a szociológia minden szempontjából meg kell vizsgálnia mindazokat a területeket, amelyek megvizsgálásra szorulnak. Méltóztassék megengedni, hogy még tovább menjek, ez pedig az, hogy az iparfelügyeletbe be kell Vonni az érdekelt feleket is, tehát a munkásokat is. (Ellenmondás jobbfelöl.) Nem elég az, ha egy- hivatalos ember oda kimegy, hanem ott kell lenni mellette a munkásság bizalmi emberének (Mozgás jobbfelöl.) és ketten együtt állapithatják meg azt, hogy tulaj donképen akármilyen szempontból, gyárilag vagy mezőgazdaságilag megfelel-e annak a követelménynek, amelynek ebből a szempontból meg kell felelnie. Propper Sándor : így van ez a külföldön is, ez a törvényes iparfelügyelet : a munkásokat, orvosokat, nőket is meg kell hallgatni ! (Zaj. Elnök csenget.) Rothenstein Mór : A gyárakban nők is dolgoznak ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Tessék folytatni a beszédét, képviselő ur. Klárik Ferenc: Méltóztassék megengedni, hogy ezek után rátérjek most már beszédem legutolsó pontjára, ez pedig az a nagyszerű rendjavaslat. (Halljuk! Halljuk!) Héjj Imre : Nekem nem lesz vele összeütközésem ! Klárik Ferenc : A magyar kormány, különösen Bethlen ministerelnök ui, mikor kormányra jutott, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) azt az Ígéretet tette, hogy konszolidálja ezt az országot, hogy itt meg fogja teremteni a békét és a rendet, hogy ez az ország valamiképen olyan belső állami életet éljen, amely predesztinálja arra, hogy belekapcsolódjék a kultur nyugati államok nagy összességébe. Ezt is várta tőle Magyarország népe, hiszen ebben a nagy-nagy világháborúban, amely lezajlott, ennek a népnek egy óriási része a harcmezőn védte a hazáját, a másik része pedig a front háta mögött tette meg a kötelességét, itt dolgozott és gyártotta mindazokat a dolgokat, amelyekre a hadseregnek szüksége volt. Meskó Zoltán : Egynémelyek a kávéház biztos fedezékében voltak ! Klárik Ferenc : Nem a nép volt ott, azok a hadseregszállitók voltak, a nép nem ! Ennek a népnek mégis csak nem azért, mert joga, hanem azért, mert eminens érdeke, feltétlenül abban a gondolatban kellett élnie és kell élnie ma is, hogy