Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

426 À nemzetgyűlés 87. ülése 1923. évi január hó 19-én, pénteken. ország jó hírnevét a külföldön meghurcolja. ('Ellenmondások balfelöl.) A t. képviselő ur beszél jobboldali és baloldali szélsőségekről és azt mondja, hogy szerinte jobboldali szélsőség az, amelynek véres, amnesztiás a ruhája, hazug, rágalmazó, lázitó, vérhabos szájú Marat a sajtója, amely Verescaagin csendjét akarja a magyar rónák vásznára festeni ; baloldali szélsőség pedig szerinte talán — feltételesen mondja: talán — az ő pártjuk, talán a munkáspárt, ezt a különös elnevezést használja a szociáldemokrata pártra. Szijj Bálint : Dénes István ? (Derültség jobbfelöl) Szilágyi Lajos : Én a szélsőségek magyarázatát megadtam. Mi a képviselő urnák ezt a megállapítását magunkévá nem tesszük és visszautasítjuk. Rassay Károly : Pedig sokszor elmondta már itt a Házban ! Fábián Béla : Majd felolvassuk ! Szilágyi Lajos: Ismétlem, szerintünk jobboldali szélsőség a vörösöknek használó reakció, baloldali szélsőség pedig a reakció útjait egyengető radikalizmus. Ha ebben Rupert Rezső képviselő ur és a Világ önmagára ismer, akkor önmagára vessen. (Derültség a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Rupert Rezső: A Külügy-Hadügy című lapját annakidején át akarta menteni a forradalom orgánumává! Szilágyi Lajos: A szociáldemokraták nagy része, sőt legnagyobb része azonban a mi felfogásunk szerint nem szélsőséges, hanem tisztán csak a programmjához hü. Arra, hogy a t. képviselő ur munkáspártról beszél, amely alatt — ahogy soraiból kivettem — a szociáldemokratákat értette, meg kell jegyeznem, hogy minket is és politikai barátainknak legnagyobb részét is munkások választották meg. Rupert képviselő urnák ez az elnevezése tehát az én véleményem szerint közönséges hízelgés és udvarlás a nemzetközi szociáldemokrata pártnak, (Ugy van! TJgy van! a baloldalon.) ez pedig szerintem egy polgári politikus részéről legalább is undorító. (Zaj és derültség a Ház minden oldalán.) Elnök : Csendet kérek. Szilágyi Lajos képviselő urat kérem, hogy kifejezéseiben a parlamentáris illemhez alkalmazkodni szíveskedjék. (Zaj.) i Szilágyi Lajos : Természetes, hogy bennünket az ilyen Rupert-féle támadás meg nem rendit. Szent a meggyőződésem, hogy tömörülésünkre szükség volt közérdeket szolgálja. Az ellenünk intézett kirohanásoknak nagy fontosságot nem tulajdonítunk, egyszerűen annak vesszük, hogy fellépésünkre néhány politikai számvetés és remény teljesen és tökéletesen füstbement. ( ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Semmiesetre sem eshetünk Jászi Oszkár hibájába, aki 1918 decemberének egyik napján a budapesti belvárosi radikális párt egyik Össze» jövetelén azt magyarázta, hogy nem érti, miért nem örvend Oseho-Szlovákia és Románia az ő keleti Svájc gondolatának és ugyanazon a napon, amikor ezt Budapesten nyugodtan magyarázta, Gyulafehérvárott a román nemzetiségi pártgyülés kimondotta a Magyarországtól való elszakadást. Áttérve a politikai helyzet bírálatára — ebben a tekintetben én már nem a parlamenti csoport, hanem a magam nevében nyilatkozom — külpolitikánkat egy szóval, belpolitikánkat egy mondattal jellemezhetem. Külpolitikánk meghunyászkodó, belpolitikánk tengelye pedig az, hogy hatalmon akarnak maradni azok, akik ma hatalmon vannak s akik ma a hatalmat élvezik. (Zajos derültség és felkiáltások a jobboldalon : Szenzációs megállapítás !) Sándor Pál : Füstbe megy a fúzió ! Elnök : Csendet kérek. Szilágyi Lajos : E célból keresik, ugy látom, napról-napra az ujabb és ujabb jelszavakat, amelyekkel embereket együtt tartani lehet. Ezek közé sorolom azt a jelszót is, amelyet, amelyről előttem szóló kormánypárti t. képviselőtársam is nyilatkozott már s amelyet a fajvédelem jelszava alatt ismertünk meg. Hogy a magyar fajt meg kell védeni és hogy a védelemre elodázhatatlanul szükség van, ezt magam is aláírom, s ebben a tekintetben egyetértek mindazokkal, akik ezt a szót hangoztatják, (Helyeslés a baloldalon.) Ez a fajvédelem azonban nem lehet uj jelszó, a kopottak helyett, nem lehet élet-eb'xir a csüggedő híveknek, nem lehet vigasz azoknak, akik a kormánypárt eddigi működésében csalatkoztak, s nem lehet az, amit Zichy János gróf t. képviselőtársam oly találóan érthetetlen politikai kedvtelésnek nevezett. Az a fajvédelem, amelyet a t. kormánynak patrónusa, — és talán igy fejezem ki magam legjobban — Gömbös Gyula t. képviselőtársam hirdet, véleményem szerint nem lehet komoly. Nem lehet komoly pedig abból az okból, mert az események mindennap ellentmondanak a szavaknak. Veszem a naplót arról a napról, amelyen Gömbös Gyula elmondotta azt a beszédet, december 16-án, és veszem az ugyanaznap megjelent Budapesti Közlöny híradását a zsidó kormányfőtanácsosok kinevezéséről. Az ilyen antiszemitizmus, vagy filokrisztianizmus, vagy nem tudom, hogy nevezik még, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Humbug!) nem lehet komoly, . . . MeskÓ Zoltán : Az egyetlen vigasz, hogy tanácsot nem kérnek tőlük! Rakovszky István : Csak pénzt ! Szilágyi Lajos: ... az ilyen fajvédelmen mindenki csak mosolyog, de legjobban mosolyognak az érdekeltek, azok hahotáznak rajta. Elképzelem, hogy december 16-án is milyen gúnyosan nevetgélhettek az uj méltóságos urak és méltóságos asszonyok, amikor ugyanaznap tör-