Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-87
À nemzetgyűlés 87. ülése 1923. évi január hó 19-en, pénteken. 4^7 tént meg a fajvédelem zászlóbontása. Yagy komoly ez a mozgalom az egységespárt körében, vagy nem; vagy akceptálja a kormány ezt a mozgalmat, vagy nem. En ngy tudom, hogy nem. Harmadik esetet nem tudok elképzelni. Ha azonban a kormány nem akceptálja ezt a fajvédelmi mozgalmat, akkor annak a politikai iskolának a tanai szerint, amelyben nevelkedtem, azoknak az uraknak, akik a fajvédelmi álláspontot magukévá teszik, nem szabad tovább támogatniuk a kormányt. De tegyük fel, hogy ez a nemes cél, mint a magyar faj megvédése, komoly, ós tegyük fel, hogy a magyar fajra nézve csakugyan imminens a veszedelem. Akkor is azt kell mondanom, hogy a magyar fajra is, nemzetre is és államra is van más, ezidőszerint nagyobb veszély. Ilyen sokkalta nagyobb veszélynek tartom — hogy világosabban beszéljek — az entente kétségtelenül látható megsemmisítő szándékát, (TJgy van! Ugy van! a balolda'on.) ilyennek tartom a gazdasági összeomlás veszélyét, amelyet folyton kormánykörökben is emlegetni hallunk. Én nagyobb veszélynek tartom egy ujabb belső felfordulás lehetőségét is, s hogy vannak, akik ezen dolgoznak, F azt minden oldalon el kell hogy higyjék nekem. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha azonban van egy közelebbi és nagyobb veszély, akkor az én véleményem szerint minden erőt ez ellen a közelebbi nagy és nagyobb veszély ellen kell koncentrálni. (Helyeslés a baloldalon.) Ahhoz, hogy megvédjük a fajt, szerintem élnie kell a fajnak. Ma pedig a faj csak halódik, alighogy ól, nincs ege, nincs földje, nincs vize, nincs levegője, csak börtöne van, Ugy fogom fel, hogy ma fogságban van a magyar és vele együtt fogságban vannak az ország zsidói is. Nincs tehát sürgősebb feladat, mint ki a levegőre. (Helyeslés a baloldalon) Minden erőt, minden segítséget ide kell koncentrálni és erre nekem mindenki kell, — nyíltan beszélek — a zsidó leleményessége, ügyessége, szorgalma, alkotó ereje és tőkeereje . . . Nagy Ernő: Hazaszeretete! Szilágyi Lajos: Igenis kell ennek a nagy célnak szolgálatára, mert csak egy cél lebeghet előttünk, hogy újra éljen megint az ezeréves Magyarország, még pedig olyan területtel, mint régen, a Kárpátoktól az Adriáig. (Élénk helyes.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! A normális parlamenti helyzetnek nemcsak az ilyen újonnan és újonnan keletkező mozgalmak az akadályai — mindannak, amit a ministerelnök ur is keres, a nemzeti egységnek — az a csodálatos, jellegzetes sajátsága ennek a nemzetgyűlésnek, hogy a felelősséget a képviselők egymásnak akarják felhánytorgatni. Ez a felelősség-felhánytorgatás már a múlt nemzetgyűlésnek is sajátsága volt, ott azonban csodálatosképen a harag főleg és elsősorban a munkapárt ellen irányult. Emlékszem, hogy amikor a túlsó oldalról mondott egyik beszédemben a mellettem ülő képviselők tapsaitól kisérve fejtegettem gondolataimat s mikor odáig jutottam, hogy Tisza Istvánról ugy emlékeztem meg, mint »Istenben boldogult vezéremről, gróf Tisza Istvánról«, akkor elmaradtak mellőlem a tapsok, elhallgattak mellőlem a tetszésnyilvánítások és akkor láttam, hogy ebben a nemzetgyűlésben a nagy többség ]genis a munkapárt ellen és Tisza Istvánnak még haló porai ellen is bizonyos ellenszenvvel viseltetik. (Mozgás a jobboldalon.) A múlt nemzetgyűlésen is sok szó esett a zsidókról, azonban sokkal kevesebb szó esett a kommunistákról vagy a Károlyistákról. De meg kell állapítani, hogy azok, akiket szidtak a múlt nemzetgyűlésen, nagyon megerősödve jöttek be a második nemzetgyűlésbe. Megerősödve jött be a munkapárt, megerősödve jöttek be a Károlyisták, a szociáldemokraták hatalmas nagy számban jelentek meg ... Nagy Ernő: Károlyisták csak négyen vagyunk! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ez is nagyon sok!) Szilágyi Lajos : . . . és nagyobb létszámmal jöttek be a zsidók is, mint azelőtt. A szidás tehát nem használt. Ez a felelősségfelhánytorgatás nem használ, sőt ugy látszik, visszafelé sül el, mert éppen azok a pártok és irányzatok erősödtek meg, amelyeket a legjobban meg akartak számoltatni. Meskó Zoltán: Klebelsberg intézte a választást. Nem csoda, hogy a munkapárt megerősödött ! Kállay Tamás: Behozhattunk volna tizet is Szabolcsban! Meskó Zoltán : Talán nyilt szavazással, de titkossal soha! Kállay Tamás: Egyhangúlag! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szilágyi Lajos: Sokkal jobb lett volna az első nemzetgyűlésen végrehajtani a felelősségrevonást. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sajnos, hogy a felelősségrevonás elmaradt, még pedig nem kell titkolnunk, hogy egy ember miatt maradt el, azon okból, mert nagyatádi Szabó István is ama kormányok tagjai közé tartozott, amelyeket felelősségre kellett volna vonni. Neubauer Ferenc: Sohasem tiltakozott ellene! (Zaj.) Szilágyi Lajos: Ennek a hátrányait most látjuk. Nagyatádi Szabó Istvánnak is rosszabb, hogy nem esett túl ezen a megszámoltatáson, mert hiszen véleményem szerint ő tisztán került volna ki abból, viszont azonban az országra nézve kár az, hogy ezen a felelősségrevonáson nem estek túl mindazok, akik ez ellen tiltakoztak. Nagy Ernő : Ez az igazság ! Szilágyi Lajos: Hogy világosan beszéljek, -véleményem szerint igenis a múlt nemzetgyűlésen felelősségre kellett volna vonni a háború
