Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

418 A nemzetgyűlés 87. ülése 1923, Mándy Sámuel : Ezenkívül az 0. F. B. 60 esetben elővételi jogot gyakorolt 10.640 holdra, ez összesen 129.710 hold. Ez az eredmény másfél esztendő után, mert a két és félesztendei időtartam, amelyről sokan beszélnek, falsum. Ha a törvény két és fél évvel ezelőtt hozatott is, a végrehajtás csak másfél éves, nem lehet tehát jóhiszemű tárgyilagossággal többről, mint egy és fél évről beszélni. Ha most figyelembe méltóztatnak venni, hogy az első egy és fél esztendőről van szó, amikor még a kezdet nehézségeivel kellett megküzdeni, araikor még az embereket kellett kiválasztani és betanítani, akkor ezt az eredményt óriásinak kell mondani. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ami a jövőre vonatkozó perspektívát illeti, hogy a törvény csak 20 vagy 50 év múlva lesz végrehajtva, arra azt mondom, hogy eddig 58 tárgyaló biró dolgozott, most, január elseje óta pedig 100 tárgyaló biró munkálkodik. (Egy hang a jobboldalon : Még több !) Én enynyiről tudok, de lehet, hogy több is, nem is szólva a gazdasági felügyelők nagy számáról. Dénes István : Mi kényszeritettük ki ezt is ! (Mozgás a jobboldalon.) Mándy Sámuel : Ebből az következik, hogy a következő évben kétszer-háromszor akkora terület lesz mozgósítható, mint a múlt évben. Mit jelent tehát az, hogy a földreform végrehajtása 50 évig fog tartani ? Semmi mást, mint hangulatkeltőst. Nem akarok erőé szót használni, de veszélyesnek tartom ezt a politikát. Szerencse, hogy nincs nagy pártja a t. képviselőtársamnak, mert ha többen volnának ilyen gondolkozásuak, akik olyan könnyelműen odavetve hirdetik ezt az ország szine előtt, ennek súlyos következményei volnának. Dénes István : Szorozza meg hárommal az eredményt. (Felkiáltások a jobboldalon : Demagógia !) Elnök : Csendet kérek. Dénes István : Elhiszem, hogy demagógiának mondják... Elnök; Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni ! Mándy Sámuel : Gyors megoldást e téren csak ugy képzelek el, ha az OFB letárgyalt at ja a kérdést a helyszínen, megállapítja az igényjogosultaknak járó területet, kijelöli a helyet, és azt nyomban ki is osztja, évi buzabér alapján, mert ahol a vételármegállapitás belekevertetek a kérdésbe, ott eredményt elérni évek hosszú során át sem lehet. A törvény módot ad arra, hogy a vételármegállapitás tiz évre kitolassék, és ezt az egyetlen módot tartom alkalmasnak arra, hogy a reform gyorsan lebonyolítható legyen. Még csak egy apró hézagosságáról szólok ennek a törvénynek, amely természetesen utólag keletkezett, és amely abból áll, hogy az ezer holdon felüli birtokos a le nem adott..váltság évi január hő 19-én, pénteken. földekért búzabért tartozik fizetni. Ezt meg is fizették egyesek fél évre, mások egész évre előre, most pedig időközben le kell adni a földet és nincs intézkedés arra nézve, hogy a lefizetett buzabér a birtokosnak mely időtől kezdve mikor adassék vissza. Erre nézve is bátorkodom a pénzügyi és földmivelésügyi kormány intézkedését kérni. Nehogy nagyon hosszadalmassá váljék felszólalásom, most már a gazdasági terrénumot elhagyva, egy-két politikai kérdésre bátorkodom áttérni. Első megjegyzésem külpolitikai természetű, de szorosan véve nem a külpolitikára vonatkozik, hanem arra, hogy nézetem szerint nem helyes, ha a külügyminister urat a mai viszonyok közepette arra szorítjuk, hogy nekünk orientációjáról, munkálkodásáról, terveiről és szándékairól minél gyakrabban nyilatkozzék. Ha ezt nem teszi, ne vádoljuk őt inaktivitással és nem tudom, miféle nemtörődömséggel. Nem is indokolom meg, a mai viszonyok közepette, mert nem nyilatkozhatik a külügyminister. Minthogy különben is jelen van Ugron Gábor igen t. képviselőtársam, méltóztassék megengedni, hogy ezen megjegyzésemmel az ő bestédébe egy pillanatra bekapcsolódjam. (Halljuk ! Halljuk !) Bekapcsolódom abba az igazán szép, hazafiságtól áthatott beszédbe, amelynek alapeszméje az volt, hogy kritikailag megvádolta a külügyminister urat azzal, amit épen előhozni bátor voltam, hogy nem elég aktiv. Ugron Gábor; A múltról beszéltem! Rothenstein Mór: Azért cserélték ki! Kállay Tamás ; Na. ehhez igazán nem értesz. Mándy Sámuel : Ami a multat illeti, arra sem állhatott meg az, amit a t. képviselő ur mondott. Az igen t. képviselőtársamnak lelkes hangon elmondott beszéde, elismerem, nem csak ott, itt is hatást váltott ki; ne méltóztassék azonban azt hinni hogy az az alapeszme, váltotta ki ezt a hatást, amelyből kiindult, hanem kiváltotta azt az, az elokvenciával elmondott néhány mondat, amely bennünket és az egész magyar nemzetet honszeretetre buzdított, mely érzelem és eszme iránt minden magyar ember eléggé fogékony. Csoda-e, hogyha a mai viszonyok között valaki olyan húrokat penget, mely nehezen elviselhető helyzetünkben szivünk vérző sebeit érinti, nem természetes-e, hogyha valaki szép szavakkal, — de természetesen csak szavakkal, mert máskép nem lehet, — ezekre a soha be nem hegedő sebekre irt és gyógyulást igér, akkor tenyereink összecsapódnak és lelkünk mélyéből fakadó lelkesedésünk hangos nyilvánulásban nyer kifejezést. Ez az oka annak a hatásnak, amelyet t. képviselőtársam elért, de nem az az erős kritika, amit elmondani szives volt. Engedje meg a t. képviselő ur megjegyeznem, hogy aki diplomáciát hirdet, tanit, annak tudnia kell ê§