Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

A 'nemzetgyűlés 87, ülésé 1923. Már hónapok óta szóba hozatott az állami beruházások kérdése. Az illető t. képviselőtársamnak ezzel az eszméjével nem volt szerencséje, én azonban mégis felvetni bátorkodom és kérdem a t. pénzügyminister urat, nem látná-e helyesnek és szükségesnek, hogy ez a vagyon- váltság legalább részben állami beruházásokra fordíttassák. A vita során a tóloldálról is felhangzott ez a kívánság, nem abban a vonatkozásban, amint én előadni bátorkodom, hanem az inflációval kapcsolatosan. Hivatkozás történt Lloyd G-eorge-ra is, aki ugy nyilatkozott volna, hogy attól tart, hogy a rossz valutájú államok. /igen nagy állami beruházásokat fognak végezni és versenyt támasztanak a nyugati államoknak. Nálunk ez nem történt meg s igy legalább majd akkor, ha a reparáció kérdése szóba fog kerülni, lehet rá hivatkozni, hogy még abban a helyzetben sem voltunk, hogy rossz pénzünkkel állami beruházásokat eszközöljünk. Ezzel tehát az inflációt nem szaporitották. Abban a vonatokozásban azonban, amelyben én bátorkodom felvetni a kérdést, tehát az infláció szaporítása nélkül szükségesnek tartanám a beruházásokat és rögtön leszek bátor megokolni, miért. (Halljuk.) Ha ma mindenki befizeti az államkasszába az ő jövedelmét teljes összegében, amely neki megmarad az élet fentartása után, akkor megengedem, hogy talán a deficit egy-két évre el fog tűnni, be fog azonban okvetlenül állani újra, mert a régi jövedelmek természetszerűleg apadni fognak, mert bizonyos, hogy általános elszegényedés fog bekövetkezni, ha jövedelmét mindenki az államkasszába fogja fizetni. Ebből következik tehát, hogy egyedül adóemelésekkel a koronát stabilizálni, megjavítani, az államháztartás egyensúlyát helyreállítani egyáltalában nem lehet. Ezért van szüksége beruházásokra az államnak is. Példátadólag is szükség van erre, mert azt hiszem, hogyha a nagyközönség, a vállalkozó közönség látja ezt, ő is követni fogja, és akkor megvalósul az a, monddatnám közhelyszerű megállapítás, hogy csakis nagy munkával, produktiv munkával lehet a koronát stabilizálni és az egyensúlyt helyreállítani. Ezért foglalok állást a beruházások megindítása mellett, és ezt a pénzügyi politikát építeném ki a pénzügyminister ur helyén, mert a deficitet ma már adóemelésekkel, nézetem szerint, nem lehet eltüntetni, annak el kell tűnnie, ha eltűnhet, az adóalap szaporodásával, vagy pedig az improduktív kiadások apasztásával. Csak ez a két mód áll rendelkezésre. Az adóalap szaporodása pedig nyugodt, állandó munkálkodásnál kell, hogy be is következzék. A takarékosság kérdésénél megint beleütközöm nagy pénzügyi kapacitások véleményébe, akik azt tartják, hogy ezzel sokra nem jutunk. En azonban mégis kísérletet tennék ezzel, megállapítanám és kiküldeném azt a szervet, amelyévi január hó 19-én, pénteken. 415 nek jogot adnék arra, hogy törölje költségvetésünknek mindazokat a tételeit, amelyek nélkül ellehetünk. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Erre megtenném a kísérletet kérlelhetetlenül, és mélyen fájlalnám, ha ennél a kérdésnél beleütköznék a mi érdemes és sokat szenvedett tisztviselőkarunk érdekeibe. Nem tehetek róla, ha magasabb állami érdek szempontjából nekem is meg kell állapitanom azt, amit Graal Gaston t. képviselőtársam itt már többször felEmiltett, hogy kevesebb, jól fizetett, elsőosztályu tisztviselőkarral többet és olcsóbban lehet végezni, mint rosszul fizetett, nagyobb tömegű tisztviselőkarral. De ha ezzel sokáig késlekedünk, ebből az a hátrány származik, hogy a magánvállalkozás, amely jól fizetheti a kitűnő munkaerőt, elviszi az államtól tisztviselőkarának legjobb részét, (Ugy van!) Most búcsúzni kívánok a pénzügyi tárcától. Nem látom még időszerűnek a foglalkozást azzal, hogy nem messze kell lennie az időnek, amikor az állami jegybank uj alapokra fektetésének kérdésével foglalkoznunk kell. Ennek az ideje azonban csak akkor fog elkövetkezni, ha az entente kiküldött szakértői meggyőződést szereznek arról, hogy ebben az országban nagyobb adókat kivetni talán lehet, de behajtani nem. Akkor majd meg kell hogy győződjenek arról, hogy hiába kreálnak jóvátételi követeléseket. Ha ez be fog következni, akkor eljön az ideje annak, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Ezután bátor leszek a gazdasági élet egy másik részével, a földmivelésügyi tárcával foglalkozni, amellyel a múltban igaz szeretettel foglalkoztam itt e Házban, de most nem beszélhetek a tárcának más ágazatáról, mint arról, amely a legaktuálisabb, amelyről képviselőtársaim is nap-nap után megemlékeznek. Ez a földbirtokreformnak a végrehajtása. Ez a kérdés dominálja ezt tárcát, bár ennek a földbirtokreformnak végrehajtása szorosan véve nem a földmivelésügyi kormányzat dolga. A földmivelésügyi kormányzat dolga volt a törvény megszerkesztése, de minthogy a törvény ugy létesült, hogy annak végrehajtását az országos földbirtokrendező bíróságra bíztuk, ennek a független bíróságnak megalakítása és működése kell hogy teljes megnyugvást keltsen. Hogy ebben a tekintetben teljes tárgyilagosságomat és bizonyos fokig érdektelenségemet demonstráljam, bátor vagyok felemlíteni, hogy azok közé tartozván, akik 1000 holdon felül természetben tartoznak leadni váltságukat, ez nálam az én legnagyobb birtokomnál tényleg meg is történt. Ezt csak azért említem meg, hogy a túloldalon lévő t. képviselőtársaim ebben a kérdésben érdektelenségemet és objektivitásomat legalább bizonyos fokig elismerni méltóztassanak. Szilágyi Lajos : Nincs jogunk kétségbevonni Î Mándy Sámuel : Azok nincsenek jelen, akik ezt esetleg másképen fogják fel. - 56*