Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

416 Â nemzetgyűlés 87. ülése 1923. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Hive voltam és maradtam is annak, hogy a magyar földbirtokot helyesebben keli elosztani, mint ahogy az jelenleg el van osztva. De nem vagyok és nem leszek hive annak, hogy ezt a kérdést politikai szempontból kezeljük, azt politikai hangulatkeltés céljából nap-nap után itt, az ország szine elé vigyük, és ezzel a független pártatlan bírósággal szemben bizalmatlanságot, odakinn pedig nyugtalanságot okozzunk. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mit mondanak azok a t. képviselőtársaim, akik támadják, sürgetik a végrehajtást? Azt mondják : ez a biró, ez a gazdasági felügyelő ezt vagy azt tette, és ebből mindjárt azt a következtetést vonják le, hogy az egész országban igy történik. Pedig lehetne olyan biróra is hivatkozni, aki a nagybirtokossal szemben sem jár el azzal a tapintattal, amellyel kellene. Ilyen hibákból az egész országra, az egész országban történtekre következtetni nem szabad és nem iehet. Azt is tapasztalom, hogy a kormány ezeket a panaszokat a legjobb indulattal hallgatja meg, és igyekszik azokat orvosolni, igyekszik megnyugtatást szerezni. En azonban, sajnálom, pesszimista vagyok ebben a tekintetben. Azt tartom, hogy ezek a panaszok aligha fognak megszűnni, ha kisebb mérvben is, de elő fognak fordulni, minthogy politikai forrásból eredők, és bár a forradalom már négy esztendeje lezajlott, bár az 1000 holdon felüli birtokosok természetben adják le a földváltságot, — hogy ez progresszivitás szempontjából mit jelent, magyarázni nem kell, — még sok fülnek jól esik hallani, ha szidják a nagybirtokost és megtámadják azzal, hogy ő akadályozza meg a földbirtokreform végrehajtását. Ez határozottan helyt nem álló. Ha egy-két ilyen eset van is, ezt igy általánosítani nem lehet, nem szabad és nem is igazságos. Ellenkezőleg — amint azt már Széchenyi gróf t. képviselőtársam is hangsúlyozta, — elsősorban a nagybirtokosnak áll érdekében, hogy, ha már le kell adnia azt a földet, amelyet ő szívesen le is ad, attól mielőbb szabaduljon, hogy azután a megmaradt földjét, birtokát befektetésekkel, szorgalmával művelhesse, javíthassa, — ha ugyan még ennek a reformnak lezajlása után a magántulajdon továbbra is fenn fog maradni. Reméljük azonban, hogy igen. A túloldalon néhány képviselőtársam — számszerint nem tudom, hogy hányan — egy szövetséget, blokkot alakítottak, amelynek az a hivatása, hogy sürgesse a földreform végrehajtását. Az egyik képviselőtársam — Grriger Miklós — a 21 pontból álló határozati javaslatot, mondhatom, igen szép előadásban beterjesztette s a földmivelésügyi minister ur erre a 21 pontra rögtön megadta a választ. Mi tűnt ki, t. Nemzetgyűlés ? Az, hogy ami ezen pontok közül a törvény keretén belül végrehajtható, évi január %ó 19-én, pénteken. annak végrehajtása már útban van, a többi pont a törvény nemismeréséből származik. Ezt az igen t. földmivelésügyi minister ur nyomban előterjesztette válaszul az illető képviselő urnák. Nem akarok hosszadalmas lenni, csak azt vagyok bátor felvetni, hogy a nemzet választott képviselői, törvényhozói kivánhatják-e a ministerektől, — akármelyik szakministertől, vagy a ministerelnöktől, — hogy olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek a törvény szerint meg nem állanak. Hiszen ők közül többen gyakran a jogrend védelmére szoktak itt felszólalni s igy tudniok kell, hogy a törvény elleni intézkedésre a ministert és a kormányt buzdítani nem lehet. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy bár nincsenek jelen azok a t. barátaim, akik a blokkhoz tartoznak, de remélem, utólag hozzájárulnak, bogy a 21 ponthoz még egy-két ujabb pontot javasolhassak és ezt ők is magukévá fogják tenni. (Halljuk! Halljuk!) Fábián Béla: Itt jan Dénes. Mándy Sámuel: Én 22. pontul volnék bátor a következőt ajánlani. Ugron Gábor: Huszonkettő? Akkor már fuccs! (Derültség.) Mándy Sámuel : Panaszoltatott, hogy a kisbirtokos az eljárásnál nem bir jogi képviselettel, ő tehát nem tehet ugy, mint a nagybirtokos, aki két-három jogásszal jelenik meg a tárgyaláson. Hogy miért kell a nagybirtokosnak jogi képviselet, erről nem akarok diszertációt tartani, de megállapítom, hogy elsősorban azoknak van erre szükségük, mert hiszen ezek egy határon sokszor többen vannak; azonban helyeslem, hogyha a kormánynak megvan az alapja arra, hogy a kisbirtokosnak jogi képviseletet tud adni, ám tegye meg, szívesen hozzájárulok. Van azonban ennél fontosabb érdek is, ami nézetem szerint nemcsak a kisbirtokosnak, de a megváltást szenvedőnek is nagy érdeke, és pedig az, hogy az országos földbirtokrendező bíróságnak azon a tárgyalásán, amelyen eldöntik a kérdést, a két érdekelt fél képviselettel bírjon, addig, míg a tényálladékot előadják. (Helyeslés a középen.) Megtörténhetik, hogy egy referens, aki egyedül ismeri a kérdést, az aktákból gyorsan dolgozva, ténybeli tévedést állithat be, és ennek a tévedésnek fenmaradása mellett kellemetlen következmények származhatnak. Mindkét félnek érdeke tehát, hogy igenis, bizonyos fokig kontradiktórius eljárás honosittassék a tárgyalásoknál . : . Dénes István: Ezt követeljük mi is.^ Mándy Sámuel : ... és ezt talán a birák is helyesnek tartanák. Ha tehát a törvény ezt megengedi, ha a törvény mellett ez lehető, akkor tisztelettel arra kérem a földmivelésügyi kormányzatot, méltóztassék interveniálni az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál, hogy ezt az eljárást beállítsa. Huszonharmadik pontnak pedig előterjesztem azt a kérésemet, amely a törvény keretem