Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-79

A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. $5 egy államnak, ha a népének iparával és kereskedelmével a világpiacon részt akar venni és versenyképes akar lenni, akkor az ilyen államnak és az ilyen országnak minden törekvését oda kell irányítania, hogy ez az ország a többi országokkal együtt azoknak a gazdasági fejlődésével lépést tartson és menjen előre mindig tovább és tovább, sőt hagyja el a többi államokat, hiszen ez a versenynek az egyik fokozata. Mit látunk itt, t. Nemzetgyűlés ? Itt az ipart és a kereskedelmet bizonyos törvényekkel, bizonyos rendeletekkel jóformán majdnem guzsbakötik. Itt van pl. az adótörvény, amelyről én már nem is akarok beszélni, mert hiszen eső után köpönyeg volna, mert azt már megszavazták ; ellenben annak végrehajtása az, amelyről beszélni óhajtok. Hogy mit csinálnak ennek a törvénynek az alapján a kereskedőkkel és az iparosokkal, nem tudom, hogy az urak meggyőződtek-e erről, vagy panaszkodtak-e önöknek, de nekem panaszkodtak is, meg is győződtem róla és mondhatom, hogy ez az iparnak és kereskedelemnek a valóságos kerékkötője. Hogyha ez igy megy tovább, akkoT Magyarország kereskedelme és ipara egyszerűen megbénul, akkor Magyarország kereskedelméről és iparáról talán egy esztendő múlva már csak mint egy szép álomról lehet beszélni. (Egy hang balról : Nekrológot irni róla !) Itt vannak először is a magas behozatali vámok. Nem beszélek a valutáris kérdésekről, mert erről nem tehetünk ; erről tehet a helyzet, a háború, a forradalmak és ellenforradalmak, amelyek lezajlottak. Gr. Hoyos Miksa: Csak a háború és a forradalom, mert az ellenforradalom nem tehet. Klárik Ferenc : A háborúk, forradalmak és ellenforradalmak, ezt mondtam az imént. Ezekről nem beszélek, ellenben beszélek arról, hogy óriási behozatali vámokat állitottak fel mindazokra a nyersterményekre, amelyek szükségesek ahhoz, hogy itt Magyarországon az iparos dolgozhassák és az ő|munkájávai versenyképes legyen. Ezekkel a nyersterménybehozatali vámokkal sem elégedtek meg, hanem rátették a kereskedőkre, rátették az iparosokra az u. n . forgalmi adót. Halász Móric : A gazdákra is. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Csak az őstermelő nem, fizet ! Ellenmondás jobb felől.) Klárik Ferenc : Lehet, hogy önnek Van igaza, akkor ön fizeti a legkisebb forgalmi adót, de mire a fogyasztóhoz kerül az áru, az az öt- és hatszorosát fizeti és mire a kereskedőhöz kerül, akkorra az már két-háromszorosát fizeti. Héjj Imre: A gazda is fogyasztó! Klárik Ferenc : Azt, amit fogyaszt, ő saját maga termeli, (Nagy zaj és ellenmondás jobbfelől.) csak a csizmát és nadrágot nem. Amit én fogyasztok azt én veszem, a gazdának pedig minden esztendőben egyszer kell vennie csizmát. Forgács Miklós : Mert mi nyáron mezítláb járunk ! Klárik Ferenc : Járhat csizmában is ! Már most, t. Nemzetgyűlés, a forgalmi adóval sújtják nemcsak a kereskedőt, nemcsak az iparost, hanem a fogyasztót is nagymértékben és a legnagyobb mértékben a legkisebb fogyasztót, mert az fizeti a legtöbb forgalmi adót. Erdélyi Aladár: Aránylag! Klárik Ferenc : Persze, hogy aránylag, a vásárlási képességéhez viszonyitva. Ha ön egy millióért vesz, akkor többet fizet, mintha valaki 36 koronáért vesz öt deka cukrot. Erről nem beszélek, ez csak természetes. De nemcsak erről van itt szó, hanem arról, — és ez a leglehetetlenebb állapot — hogy a forgalmi adóknak a beszedésénél, a forgalmi adóknak a behajtásánál oly végtelenül csúnyán jár el a kormány vagy járt el eddig és még most is, hogy a kereskedők és iparosok valósággal molesztálásoknak vannak kitéve. A végrehajtási rendeletben az áll, hogy az adódetektivek, hogyha valahol felfedeznek valami adócsalást, akkor az adócsalásért járó büntetésből 30 %-ot nekik ad az állam. Már most ebből kifolyólag mennek kereskedőről-kereskedőre, iparosról-iparosra és ott molesztálják az illetőt olyképen, hogy bemennek az üzletbe, kiküldik onnét a vevőket, becsukják az üzletet, elviszik a kereskedő főkönyvét és háromnégy napig azt vissza nem adják és annak az embernek üzletét csukva kell tartania. Drozdy GyŐZŐ: Milliókat keresnek ezek az adósiberek ! Klárik Ferenc : En hiszem és ugy gondolom, hogy ez sem a kormánynak, sem a nemzetgyűlésnek, mikor ezt a végrehajtási utasitást elfogadta, nem lehetett az intenciója. Itt valami történik, amin segiteni kell, mert hogyha nem segitenek rajta, akkor Magyarország ipara és kereskedelme stagnálni fog, vagy pedig a stagnálás után talán egészen el fog sorvadni. Drozdy GyŐZŐ: Annyi csalás nem volt soha, mint most ! Milliókat zsebelnek el az adósiberek ! (Mozgás jobbfelől.) Klárik Ferenc : Az előbb, t. Nemzetgyűlés, volt szerencsém beszélni arról, hogy a munkaerőt állami érdekből, az ország érdekéből kifolyólag védelmezni kell. A munkaerőnél nagyobb kincset én sem ebben az országban, sem az egész világon nem ismerek. A munkaerő megnyilatkozik fizikai munkában és szellemi munkában, egyik a másik nélkül ebben a társadalmi atmoszférában meg nem élhet, egyik a másikára rá van utalva. Ha a munkaerő kivétetik akár egy ország, akár az egész világ közéletéből, az az ország, illetve az egész világ romba dől, mert nincs semmi, ami fentartaná. Ha pedig ilyen kincsről van szó, akkor ezt őrizni kell, minden erővel fejleszteni kell, mert minél nagyobb és hatalmasabb ez a kincs, amiál nagyobb és hatalmasabb lesz az ország, amely vele rendelkezik. Mégis mit látunk ezen a téren ? Van ebben az országban szellemi munkás, ipari munkás ésföldmivelő munkás,körülbelül ez az a három kategória, amely munkájával fent ártja az országot, mert termel. Soha ebben az országban egyetlen kormánynak nem jutott eszébe, hogy ezeket a munkásrétegeket istápolja akkor, amikor egészségesek, táplálja, amikor betegek, fel» r