Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

A nemzeîgyïâês Se, iilêse IMS. alapszabályokon belül, mert hiszen alapszabály nélkül nem lehet működni. Ha ezek a munkásemberek el vannak zárva attól a lehetőségtől, hogy akár a munkaközve­títés igénybevételére, akár a segélyezésre oda­haza csoportosulhassanak és igy odahaza vehes­sék fel a segélyt, akkor ez nekik lényeges költ­séget okoz, sokszor olyan nagy költséget, hogy a segély felvétele nem is áll érdekükben, mert többe kerül a költség, mint a segély összege. Ily körülmények között nem a szervezet veze­tőségét, hanem a szervezet tagjait károsítja meg az alispán azzal az intézkedésével, amelyet ké­sőbb leszek bátor még jellemezni. Mint már Emiltettem, az összeomlás után több ministeri rendelet jelent meg, amely ezen egyesületek életét szabályozza. E rendeletek egyike megsemmisítette a másikat, de végered­ményben ugy látszik mindegyik érvényben van. E rendeletek alapján próbálja az alispán ur lehetetlenné tenni a helyi csoportok működését. Hogy hogyan, ennek jellemzésére leszek bátor felmutatni egy cédulácskát. Egy kis papiros az egész, szól a Famunkások Országos Szövetsége újpesti helyi csoportjának és közli benne Újpest város polgármestere az alispán ur 53.838/1922. számú rendeletének vonatkozó részét. Ez a ren­delet pedig igy szól (olvassa) : »Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja. 53838/1922. közigazgatási szám. Tárgy: A Magyarországi Famunkások Országos Szövetsége újpesti helyi csoportjának megalakulása.« Holott ez az újpesti helyi csoport több mint tizen­nyolc év óta működik, (továbbolvassa) : »Az itt vezetett egyesületi nyilvántartásból meg­állapítottam, hogy az említett helyi csoport megalakulása ez ideig hozzám bejelentve nem lett, illetőleg tudomásul nem vétetett, a 77.000/922. számú körrendelet értelmében pedig a helyi csoportok csakis a tudomásulvétel köz­lése után alakulhatnak meg véglegesen és ezen időpontig bármely néven nevezendő egyesületi működést nem fejthetnek ki, felhívom, hogy erről a helyi csoport vezetőségét sürgősen érte­sítse és a foganatosításról jelentését azonnal tegye meg. Egyúttal értesítem, a helybeli rendőr­hatóságot a helyi csoport működésének betiltása tekintetében megkerestem.« Ezt a rendelkezést mi annál inkább ideges­kedéssel fogadtuk, mert hiszen, mint említet­tem, mi ezeknek a helyi csoportoknak működését, illetőleg a szövetséghez való csatlakozását szabály­szerűen bejelentettük s szabályszerűen bejelentett nyilvános gyűlésen határoztuk el annakidején a csatlakozást. Annál inkább idegeskedéssel fogad­tuk tehát, mert hiszen ez az egyesülés már ez­előtt 30 esztendővel alakult és 18 éve, hogy a famunkás-szövétséghez csatlakozott. Az alispán ur végzése tárgyában mi Újpest város polgármesteréhez beadvánnyal fordultunk, amelyet Újpest város polgármestere tényleg fel is terjesztett az alispán úrhoz. Hogy álláspon­té január hó 18-án, csütörtökön. 391 tunkat megfelelően megértessem, kénytelen vagyok ezt a beadványt részben felolvasni azért, mert hiszen csak ugy érthető meg világosan, mi az, ami minket erre az idegeskedésre kész­tetett. Azt mondjuk ebben a beadványban, hogy a fanaunkás-szövetség újpesti helyi csoportja még 1892-ben, tehát 30 évvel ezelőtt, mint az újpesti asztalossegédek egyesülete alakult meg. Ez az egyesület a belügyminister ur által már előbb is idézett szám alatt 1904 május 13-án jóváhagyott alapszabályunk értelmében 1904 szeptember havában csatlakozott szövetségünkhöz. Továbbá azt irjuk, amit már előbb mon­dottam, hogy ezt a csatlakozást bejelentettük. Azt is mondjuk : Újpesti helyi csoportunk soha politikai tevékenységet nem fejtett ki. Célja alapszabályaink értelmében is az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált tagokat munkanélküli­segélyben részesíteni, utas- és költözködési segély­ben részesítése mindazoknak, akik költözködni kénytelenek, ha tagjainkat valami szerencsét' lenség éri, rendkívüli segélyben vagyunk kény­telenek részesíteni őket, a férj, a tag elhalálo­zása esetén az Özvegyet és árvát, ha a feleség elhal, az özvegyen maradt férjet külön kell segélyeznünk. Eletbeléptettük a rokkantsegélyt, amelyet szintén ez a csoportunk bonyolít le az újpestiek részére. Kulturális téren szakoktatá­sokat, tanfolyamokat rendezünk, hogy a mun­kásokat az ipar terén taníthassuk és iparunk­nak ezzel használhassunk. Díjtalanul közvetít­jük munkástársainkat munkába ugy a munka­adók, mint a munkások megelégedésére. Minden igyekezetünk az volt tehát idáig is, és a jövő­ben is az lesz, hogy a munkaadókkal lehetőleg békés megegyezés alapján minden esetben lehe­tőleg kollektiv szerződések szabályozta viszonyok között rendezzük az ügyeket, ami eddig sikerült is, úgyhogy Újpesten 18 esztendő alatt számba­vehető összeütközés munkás és munkaadó között nem is volt. Azt hisszük, hogy az itt felsorolt tevé­kenységünk nemcsak a famunkásoknak, hanem magának az országnak is érdeke. Sajnos, Magyarország mai rettenetes szétdaraboltságá­ban és mai súlyos gazdasági helyzetében nem képes a nyomorba jutott embereken anyagi okok miatt segíteni, de nem hisszük, hogy a felsőbb hatóságok intenciójának megfeleljen az, hogy az ön segélyezés ilyen módját az igen t. alispán ur talán egy formahiba miatt meg akarná aka­dályozni. Ebből az a tanulságunk, hogy mi egyrészt a karitatív tevékenységet igyekezünk a lehető legjobban kifejleszteni egymás között, másrészt pedig 25 esztendei szakszervezeti működés után megállapíthatom, hogy tényleg eredményesen oktatjuk munkástársainkat a szakmai téren, ugy hogy ma büszkén mondhatjuk, hogy a magyar faipar versenyképes az egész világon és a magyar faipar termékei tényleg hihetetlen összeget jelentenek külkereskedelmi mérlegünk-

Next

/
Thumbnails
Contents