Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-86
'$2 À nemzetgyűlés ,86. ülése 1923. benis. Megvolna tehát az eredménye a szakoktatásnak, és mindannak, amit magunk elé tűztünk, ha nem volna az alispán ur akadékoskodása. Hogy ezt az akadékoskodást még jobban jellemezzem, ismertetnem kell azt a végzést is, amelyet erre a beadványunkra az alispán ur 410-es közigazgatási szám alatt 1923-ban hozott. Azt mondja ez a véghatározat, amely kezemben van (olvassa) : »A Magyarországi Famunkások Szövetsége központi vezetőségének lépest rendezett tanácsú város polgármesteréhez intézett és onnan hozzám felterjesztett azon bejelentését, hogy Újpest rendezett tanácsú városban helyi csoportot alakítottak, a 44.126, valamint a 77.000/1922. M. B. számú rendeletek alapján felülvizsgálván, a helyi csoport megalakulását nem veszem tudomásul, mert a be;elenté8ben nem igazoltattak a 77.000/1922. B. M. számú rendeletben előirt kellékek, de egyébként is a helyi csoport felállításának a közérdek szempontjából indokolt voltát nem látom fenforogni.« Propper Sándor: Aludt ez az alispán 30 évig! Szabó Imre : Egyben itt a végzésben azt mondja az alispán ur : »Egyébként is a bejelentők nem igazolták az egyesület tagjainak erkölcsi magatartását, egyben mindjárt kijelenti, illetőleg elrendeli, hogy az egyesület tehát további működést semmi körülmények között nem folytathat. Klárik Ferenc : így lehet megfojtani minden egyesülést ! Ez az önkényuralom kezdete ! Szabó Imre : Az ilyenfajta végzésekből van itt egy egész csomó. Nemcsak Újpestről van szó ; itt van Erzsébetfalva, Albertfalva, Budafok, Nagytétény, Kiskunfélegyháza, azonkívül van még itt jó néhány, amelyek mind ugyanilyen tónusban, ugyanilyen merev ridegsóggel intézik el ezt a kérdést. És akárhova fordulunk, orvoslást nem találunk. Mert ugyebár, azt csak el méltóztatnak hinni nekünk, hogy ezeket a végzéseket mi mind megfelebbeztük a belügyminister úrhoz. De uraim, hova fogunk jutni, ha a belügyministernél esetleg hónapokon keresztül ott feküsznek ezek, holott most télviz idején, a tél kellős közepén, amikor épen a márka leromlása következtében a magyar ipar esetleg elesik az exportlehetőségektől és a munkanélküliek száz, vagy ezerszámra fognak felszaporodni, ezeknek az embereknek igényeit nem lehet majd kielégíteni azért, mert az alispán ur nem jó szemmel nézi, vagy a belügy min isteriumban sok a restancia. Ezért még nem lehet ezeket az embereket elütni joguktól. Propper Sándor: Dehogy! Pereljük az ördögöt a nagymamájánál! Klárik Ferenc: Az ördögöt az öreganyjánál! Szabó Imre : Nem is akarok arról beszélni, hogy ezeket a végzéseket még most is olyan nagy papirosba takarják be, amelyből három évi január hó 18-án, csütörtöhön. borítékra is telnék, mintha bőségben élnénk, mintha a legjobb időket élnők. Ha már spórolásról beszélünk, akkor legalább már annyi spórolási hajlamnak kellett volna abban az alispáni hivatalban megnyilvánulnia, hogy ilyen papirospazarlást ne csinálnának. De a végzésért is kár. Azt látom, hogy akármilyen nyomorult viszonyok között élnek is embereink a vidéken, akármennyire is meg kell küzdeniök a közigazgatási hatóságok elfogultságával, ekkora elfogultsággal alig hiszem, hogy még valahol meg kellene küzdeniök,*mint Pest vármegyében. Es ha azt nézem, kik csinálják ezt, azt látom, hogy ezt Pest vármegye alispánja csinálja, és akkor nem tudok más gondolatra jönni, mint hogy vagy egy elöregedett ember beteges hajlamával állunk itt szemben, vagy egy olyan öreg emberrel, aki érzi, hogy neki már úgyis lejárt és aki mindenáron igazolni akarja azt, hogy rá még most is szükség van és hogy nagyon használható ember. Platthy György: Fiatal ember az! Propper Sándor: Csak az agya öreg, azért lehet paralitikus! Patay Tibor: Fiatal, tetterős ember! Viczián István : Igen népszerű az egész vármegyében ! (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Büszkék lehetnek rá!) Patay Tibor : Büszkék is vagyunk ! Propper Sándor : Avassák boldoggá ! Itt vannak az okmányok! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Sütő József : De tisztelje a közszabadságokat ! (Felkiáltások a jobboldalon : Tiszteli is !) Patay Tibor: Ót tiszteli az egész megye és az egész ország! Propper Sándor : Nem tiszteli, hanem tisztelteti! (Zaj.) Platthy György : Ha nem ismerik, miért ítélik meg? Jászai Samu : A zsidók választották meg ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szabó Imre : Ha sem az egyik, sem a másik feltevésem nem állana meg, akkor szerintem annál súlyosabb a helyzet, mert azt még csak el tudom fogadni, hogy egy öreg ember, vagy egy meggondolatlan ember, el tudnám ugy is fogadni, hogy egy beteg ember a beteg lelkületével igyekszik kellemetlenséget csinálni ott, ahol tud, ahol ugy érzi, hogy az ő felfogása és a mások felfogása között áthidalhatatlan ür van. De ez annál rosszabb, mert igy ez nem egyéni akció a közigazgatási hatóságok tekintélyének lejáratására, hanem azt kell mondanom, hogy a tekintély lejáratása felülről a ministeriumokból indul ki, ami még súlyosabb, mintha egyes egyénektől indult volna ki. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De tovább megyek ezen a téren. Azt mondtam, hogy lehetőleg közelálló esetet igyekszem bemutatni. Yannak azonban távolabb álló esetek is, melyek élénken illusztrálják nemcsak azt,
