Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

364 A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. évi január hó 18-án, csütörtökön. függetlenség is tartozik, őrizni és gondozni. (Elénk helyeslég.) Gaal Gaston : A biróság minden gyanún felül iíl l (Ugy van ! ügy van !) Daruváry Géza a kölügyministerium vezetésével megbízott igazságügyminister : Ehhez még azt akarom hozzáfűzni, hogy mivel a képviselő ur azt mondotta, hogy ezek az utasításra készült Ítéletek az okai annak, hogy a gyorsított eijárás során hozott Ítéletek revízióját, valamint az emigráció likvidálását követelik, ebből az következik, hogy ezek a követelések is egy valótlanságon alapszanak és az erkölcsi alapot nélkülözik. (Ugy van ! Ugy van !) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Lakó Imre ! Lakd Imre: T. Nemzetgyűlés! Az indemnitási vitában közvetlenül előttem szólott t, képviselőtársam elfogadta az előttünk fekvő törvényjavaslatot azzal az indokolással, hogy bizalommal van a kormány működése iránt. Én is elfogadom az indemnitási javaslatot (Helyeslés a jobboldalon.) általánosságban, pedig a kormány tétova működése iránt igen kevés bizalommal vagyok. Nem a kormányférfiak szemétye iránt vagyok kevés bizalommal, — valamennyit okos, derék, kitűnő hazafinak tartom, — hanem a politikájuk elhibázott, politikai és kormányzati működésük helytélen és könnyű megállapítanom, hogy ebből a mai vigasztalan helyzetből, amelyben vagyunk, amely hasonlít a harctéren heteken át végnélkül nyakunkba szakadó esőhöz, a végtelen sártengerhez, mondom, ebból a nyomorúságos helyzetből véleményem szerint kivezetni nem fog. Egy dolog van, amivel meg lehetünk elégedve, amit a kormányzat jól helyreállított. Éz a mi kicsiny hadseregünk. Durva kezekké], otrombán, igazságtalanul megkorlátozták ezt, mint ahogy Eckhardt igen t. képviselőtársam megállapította, aránytalanul a környező idegen nemzetekéihez képest, mégis ez a kicsiny hadsereg a mi büszkeségünk és végső reménységünk. De még egy dolgot szeretnék, ha a hadseregnél egy kicsit reparálnának. Némely tagjai nem tudják magukat elválasztani a pártpolitikától. Magam vagyok erre a klasszikus példa, mert a murakereszturi vámőr parancsnok, egy őrnagy, pl. megfigyelés alatt tart engem azon a címen, hogy Rassay-párti vagyok. (Mozgás bálfelÓl.) Én nem tartozom a Rassay-párthoz, de azért az mégis helytelen dolog, hogy a hadseregnek egy ilyen magasabbrangu tisztje bárkit is hivatalosan megfigyelés alatt tarthasson és jegyzőkönyvezhessen. (Ugy van! Mozgás balfelől.) Ez nem válik hasznára a hadseregnek. MeskÓ Zoltán : Legközelebb táblákat aggatnak ránk ! Megszámoznak bennünket ! Lakó Imre: Elfogadom az indemnités javaslatát azért, mert hiszen évek óta tudjuk, mit jelent a törvényen kivüli állapot. Fcrradalmak vcltak, a háború után sok mindenen mentünk keresztül, és ha ezt nem akarom magamnak, nem akarhatom hazámnak sem. (Ugy van ! Ugy van f) Épen ezért nem is leszek hosszú ebben a \itában. Szónoki hatás kedvéért a mcst divatos pufTogó frazeológiákkal nem fogok élni. (Helyeslés.) Szárazan áttérek arra a két gyakorlati témára, amellyel a falusi kistermelő-osztálynak vannak bajai és amelyben eredményt óhajtok és remélek is elérni. (Halljuk! Halljuk! bal/elöl.) Az egyik a kisüst kérdése, vagy fináncnyelven mondva, az átalányrendszer melletti szesztermelés kérdése. Bármily humcrcsnak tüntetik is fel hozzá nem értő, pálinkát csak vignetta s üvegben elképzelni tudó, bernirt elemek, a falusi emoernek, különösen a szőlő- és gyümölcstermelő vidékeken lakó embereknek egyik legégetőbb, legfájóbb sebe ez. (Ugy van! Ugy van!) A maga kicsinységeben elyan, mint az a seb, amelyben a szálka bentörött ; mindig jebban éget, mindig jebban fáj mindaddig, amig azt a szálkát ennan el nem távclitják. Fájó seb ez, mert nagy igazságtalanság, nagy jogtalanság rejlik benne. Nem akarok ismétlésekbe becsátkezni, emlegetni, hegy nem fizeti ki magát à kezpenti szeszfőzdékbe való beszállítás, hegy sek anyag elpusztul. MEskó Zoltán : MilMárdok mennek veszendőbe. Lakó Imre: Egy dolgot kívánok csak részletesebben tárgyalni, és ez az, hegy a jelen jogállapotban látszólag eltűrt társulati és községi szeszfőzdékkel is baj van, mert annyi nehézséget támasztanak azok felállítása elé, hogy egyáltalában nem tudják megcsinálni, . . . MEskó Zoltán : Évekig húzódik, mig megkapják az engedélyt. Lakó Imre : .. . vagy ha engedélyezik is azok felállít ásat, ezt olyan formában teszik, hegy az illetéknek elmegy a kedvük és vissza kell hogy lépjenek a, dologtól. Egy sablonos dolgot akarok megemlíteni, ami azt hiszem, a falusi emberek előtt, a kisgazda-képviselőtársaim előtt igen ismeretes. •Például valaki folyamodik az engedélyért, ennek a folyamodványát háromszor, négyszer visszadobják, mig végre engedélyeznek egy szeszfőzdét, de csak 200literre, ami persze azon a vidéken, ahol egy-két holdja van csak az illetőnek, nem felel meg a viszonyoknak, nem áll arányban az efgyes termelő anyagi készletével. Indokul felhozzák, hogy nem fizeti ki magát az ellenőrzés, pedig az sem igaz ; itt is valami tendencia van a dologban, mert W literesek is vannak engedélyezve protekciós helyeiçèn. A pénzügyminister ur azt mondja, miért nem főznek az illetők közösen, miért nem öntik össze. Ilyet csak a falusi emberek lélektanának a nem ismerésével lehet mondani. A kényszerközösség annyi veszekedésnek és pernek az alapja, ezt én, niint ügyvéd, tapasztalatból tudom, az ilyentől irtózik a íalüsi ember, *&z ilyet kerüli, mint aliagy nein vèîte be a komnfanizmus közösségét sem. (Igaz ! Ugy mn- ! balfelM.) Nem méltó éz az eljárás a magyar államgazdilködas preBètîzsé%éz, Hogy ez a rendszer tényleg helyteléri és nem valami föTradalmi "visaketeg