Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. évi január hó 18-án

} csütÖrtöhőn. 365 mondatja ezt velem, annak legnagyobb bizonyítéka az, hogy már a háború előtti időkben és a forradalom előtti időkben is ismerték ennek hibáját. Ha akkor helytelen volt és ostorozni kellett ezt a rendszert, akkor annál inkább helye van ma a reparációnak, amikor sokkal fokozottabban alkotni, megnyugtatni és segíteni kell. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minister ur 1917-ben elmondott beszédének egyes részleteire fogok hivatkozni. Nagyatádi Szabó István azt mondja (olvassa) : »1908-ban a mostani ministerelnök, az akkori ministerelnök és pénzügyminist er elfogadtatta a törvényhozással a szeszadótörvényt, azzal a kijelentéssel, hegy a törvényben is benne van, hogy ez a törvény csak akkor léphetne életbe, ha ugyanilyen törvényt hoznak Ausztriában is. Ausztriában nem hozták meg azt a törvényt s igy nem léphetett életbe most a háború alatt, tavaly a volt pénzügyminist er ur ezt bizonyos módosításokkal élet belépt ette. Ha keressük ennek a törvénynek kiindulópontját, igazán szomorú tapasztalatokat szerzünk. Én ugy láttam, azt tapasztaltam, hegy a kisüstön való szeszfőzésnek eltörlését, amely szeszfőzés kizárólag a kisgazdáknak előnye, haszna és joga volt, a nagygazdák országos egyesülete, az Országos Gazdaszövetség kezdeményezte és annak akaratára, kivánságára hajtották végre. Nagyon éles szavakat lehetne használni ezen eljárás ellen. Még az is jellemző, — ki merem mondani, — hogy azok az urak, akik követelték a kisüstön való főzés megszüntetését és akik minden erővel azon voltak, hogy megszűnjék, azok az urak most, amikor tényleg megszűnt, az országos gyümölcsért ékesitő szövetkezet, vagy mi a cime, az úgynevezett Fructus révén kezükbe kaparintották az egész országban a kisüstön való főzés tekintetében a rendelkezést, ki hiszi el, hogy önzetlenül. Most az a helyzet, hogy a kisgazdák kénytelenek egyes üzéreknek odaadni háromnegyed részét az ő termeszt menyük jövedelmének, amelyért dolgoznak, szenvednek nélkülöznek, hogy mások főzzék ki és azok fizessék az államnak az adót. Miért volt erre szükség ? Azt mondják adó kell az államnak, fel kellett emelni a szesz árát, átalányozás alapján pedig nem tudták felemelni. Tagadom, hogy ezért kellett megcsinálni, mert ha az államnak pénz kell, ha a kisüstön főtt szesz árát fel kell emelni, fel lehet azt emelni. Ma az a helyzet, hogy például Somogymegye egy részének bortörkölyét, gyümölcsét egy budapesti cég kapja meg azért, hogy ő főzesse ki és keressen rajta. Az igen t. minist erelnök ur most terjesztett be valami módo sitást szeszfőzés tekintetében. Mindenesetre reménykedve várom, hogy vált azt at-e ezen a dolgon, mert az lehetetlen helyzet, ami itt előáll. Amikor a vasúton nem lehet semmit sem szállítani, amikor a szállító eszközök úgyszólván megszűntek, nem lehet olyan rendszert behozni, olyan központi szeszfőzdéket alapítani, ahova vasúton kell szállitani a bortörkölyt és mindenféle anyagot. Törvényt csináltak már róla, ezt visszacsinálni egyszerre nem lehet, de ha a t. minist erelnök ur azt célozza, hogy a szeszfőzésnél könnyítéseket eszközöljön, akkor üdvözlöm az ő szándékát és a termelő közönség nevében vagyok bátor meg is köszönni, de arra kérem at. pénzügyminist er urat, hogy sürgősen intézkedjék. Az a veszedelem fenyeget, hogy azok a felháborodott kisgazdák, akik gazdasági munkálkodásuknak ilyen károsodását és zaklatását látják, kiöntik a termelésüket ; hiszen már 100 és 100 hektolitert öntöttek ki, mondván, hogy inkább igya meg a föld, mint hogy igy elvegyék tőlük. Azokra, akik meg megtartották, valóságos áldás lesz, ha a minist erelnök ur mielőbb intézkedik.« Csontos Imre: Ugy van! Lakó Imre : »Nagyon kérem a t. ministerelnök és pénzügyminist er urat, hogy siessenek rendelkezéseikkel és nyugtassák meg a felháborodott népet.« Több dolgot is lehetne idézni, de nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Ami akkor állott, az áll ma is. CsontOS Imre: Még fokozottabban! Lakó Imre : Mint látom, az én csekélységemnek hatalmas támasza akadt. Valóságos 42-es öregágyu lövege ez a beszéd, ami ha komoly volt, akkor nem félek, hogy a reparáció nem fog megtörténni. Én nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minister urat nem tartom képesnek kifejtett nézeteinek ilyen-nyílt cserbenhagyására, ha csalódnám — követőinek, híveinek a megítélésére bízom. De nem is nehéz a kisüst kérdésének a megoldása. Mint egy régi munkapárti képviselő,' Horváth Gyula megállapította, sőt maga a szeszadó törvényének az 1908 : XXVIII. tcikknek az édesapja Wekerle akkori pénzügyminister megállapította, a kisüst joga tulaj donképen ma is életben van. Azt mondja Horváth Gyula (olvassa) : »Ilyen körülmények között a pénzügyminister ur intézkedésétől és főképen jóindulatától függ. hogy legalább átmenetileg ezeknek a kisgazdáknak nyújtson módot arra, hogy az eddigi feltételek, mellett saját termel vényeikre vonatkozólag, tehát szilva-cefrére, bertörkölyre, borseprőre teljesíthessék a főzést. Mert az, amit a t. ministerelnök ur felvilá gositásképen az előbb mondott, hogy t. i. a kisgazdáknak módjukban állt ott, ahol a szeszfőzde engedélyezése a főzést nem teljesiti, a főzést az eddigi körülmények között végezni, nem eléggé világos és a kisgazdák egyáltalán nincsenek tájé-. ke>zva arról, mit szabad tenniök, mit nem.« Wekerle pénzügyminister ur ezt mondja (olvassa) : »Szükséges ez közgazdasági szempontból is«, t. i. a kisüst eltörlése. »Lehetetlen azt tűrni ; hogy az a sok jó anyag, amellyel rendelkezünk, ezekben a gyümölcsfőzdében olyan primitive kezeltessék, • mint nálunk történik. Hiszen nyitott edényekben történik az erjesztés, a szesztartalom jelentékeny része elpárolgott, a kifőző készülékek olyanok voltak, hogy igen sok helyen az anyagban lévő szesznek felét sem tudták kivenni. Közgazdasági szempontok követelik tehát meg azt, hogy a rendelke-