Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

352 'A nemzetgyűlés'85. ülése 1923, mezőgazdasági vasárnapi munka szünetének a kérdését, ha nem történik meg ezzel kapcsolatosan a kocsmák megrendszabályozása, akkor nem használni, hanem ellenkezőleg, ártani fogunk, (TJgy van ! TJgy van !) Nem tudom elképzelni ezt a két javaslatot egymástól elválasztva. Mi történik ma a falukon vasárnapokon a kocsmában? Harmincegy esztendeje élek a nép között és látom, ismerem és tudom, hogy mit csinálnak. Nem vagyok elfogult, nem irigylem attól a szegény polgárembertől, ha vasárnap délután elmegy egypár pohár borra a kocsmába, ha ez neki élvezetet szerez, amig nem tudunk neki különb élvezetet nyújtani. ...'.'" Máskor is jártak az emberek kocsmába, de mikor és hogyan? Elmentek vasárnap délután az istentisztelet után három-négy órakor a kocsmába, a legények kicsit kugliztak, a felnőttek pedig összeültek, beszélgettek, politizáltak, elmondták egymásnak bajaikat és aztán megkönnyebbedett szívvel, virágos kedvvel hazamentek, hét-nyolc órára otthon voltak, másnap egészségesen felébredtek ós éberen, kipihent testtel, lélekkel álltak hétfőn reggel munkába. De mi mégy.ma végbe? Ma már nemcsak vasárnap -délután mennek - a kocsmába, hanem látom, hogy amikor a 15—18 éves suhancgyerekek a napszámból hazajönnek és szombaton délután hozzák magukkal a felvett egész heti fizetésüket, a legtöbbjük haza sem megy, hanem az első kocsmában duhajkodnak vasárnap reggelig. Â duhajfcodás után, ha még marad pénzük, a vasárnap délelőttöt átalusszák és délután újra kezdik, -úgyhogy hétfőn reggelre teljesen át •vannak .ázva és kifáradva. Eseteket tudok arra Is, hogy amikor elfogy a pénze ennek a szerencsétlen, & züllés utján levő fiatalembernek, és éjjel tizenegy óra felé már nem tud fizetni, a kocsmáros pedig kilöki, mert csak addig kell neki, amig fejni lehet, mit csinál ez a gyerek ? Elmegy, feltöri a kukoricagórét, lop kukoricát, eladja és visszajön elölről kezdeni a mulatást, megint ő az ur a csárdában. Amikor elérkezik hétfő reggel, sok unszolásra nagynehezen felkel és munkába indul, de kifáradtan, petyhüdten, testben és lélekben betegen, tehát amerikázni kezd, mert nem birja a munkát. Amikor pedig azt látja, hogy arra a napra kenyere sincs, mert elmulatta, elkuglizta egész keresetét, hiszen ezerkoronás tótelekben dobálják a pénzt, amikor látja hétfőn, hogy nincs pénze, elkezd elégedetlenkedni és kitűnő anyagává lesz minden lázitó maszlagnak, mert az éhes, a korgó gyomor mindenre kapható. Farkas István : Nagyon rossz iskolák vannak arra! Csöngedy Gyula : Tudom jól, miért tűrjük el mindezt, és tudom, hogy itt nagy anyagi érdek, a szeszfogyasztásból eredő jövedelem lebeg szem előtt, de én nagyon megkérem a pénzügyminister urat, hogy egyszer szenteljen egy- félórát ennek a kérdésnek, egy kicsit konévi január hó 17-én, szerdán. szideráljon, egy kicsit meditáljon és vegye a kezébe a mórleget, rakja annak a mérlegnek az egyik serpenyőjébe azt a kevés látszólagos hasznot, amit a szeszfogyasztásból bekap, a másik serpenyőjébe pedig azt a rengeteg sok erkölcsi kárt, amit a szeszfogyasztás okoz. Meg vagyok győződve arról, hogy nemcsak vallási szempontból, hanem finánc politikából sem helyes, gazdasági szempontból pedig abszolúte nem helyes a szeszfogyasztást korlátlanul megengedni, mert biztosithatom a minister urat arról, hogy amilyen mértékben korlátozza a szeszfogyasztást, olyan mértékben lesz kevesebb kórház, kevesebb börtön, kevesebb biró, kevesebb csendőr, kevesebb rendőr, kevesebb bolondokháza. (Általános helyeslés.) Nagy János (egri) : Vasárnap történik a legtöbb kihágás! Csöngedy Gyula : Méltóztassék annak, akinek a nemzet érdekei is igazán a szivén fekszik, megnézni a bíróságtól bekért statisztikát, világosan meglátszik belőle, hogy majdnem minden bűneset, kihágás az erkölcs és a közrend ellen, majdnem minden gyilkosság, gyújtogatás, verekedés vasárnap történik és azoknak majdnem mindig a koesmázás a kezdete. (TJgy van! TJgy van!) Ennélfogva bátorkodom a pénzügyminister úrhoz intézendő interpellációmat felolvasni, amelyben azt kérdem (olvassa) : »Van e tudomása a m. kir. pénzügyminister urnák azokról a mérhetetlen anyagi és erkölcsi károkról, amelyek a vasár- és ünnepnapi mértéktelen szeszfogyasztás folytán népünket sújtják, s ha igen: szándékozik-e ezen veszedelem meggátlása céljából a vasárnapi kocsmazárást szombat este 8 órától hétfőn reggel 6 óráig elrendelni?« (Helyeslés.) Nagy Ernő : Ez a belügyministerhez tartozik, kérem ! Csöngedy Gyula: Én nem tudom, kihez, de azt hiszem, hogy a szeszfogyasztás és mindezek az avval kapcsolatos dolgok a pénzügyministerhez is tartoznak. En a harmadik interpellációmat intézném a belügyminister úrhoz. T. i. ezzel a kocsmazárással kapcsolatban a vásároknak is hétköznapokra való áttételét kérném (Általános helyeslés.) egyszerűen ugyanazon okból, mint a kocsmazárást. Aki ismeri a falusi vásárokat, az tudja, hogy a falusi vásár legtöbbször minden egyéb, csak nem eladásnak és vételnek a helye. Ott, mivel vasárnap van a legtöbb vásár, összegyűl az egész környék, akárhogy szakadjon az eső és hulljon a hó. De ide nem azért jön a nép, hogy adjon és vegyen, hanem azért, mert ott van a pecsenyés sátor, a kocsma-bódé; ott valóságos lumpolás, mulatozás folyik és ami a legfontosabb: minden közbotrány és közerkölcs elleni kihágás: az iskolás gyermekek rongálása, mert ők szemtől-szembe kell, hogy lássák a vásári közönség demoralizálását. Épen ebből az okból a vásároknak lehető-