Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-85
338 A nemzetgyűlés 85. ülése 1923. évi január hő 17-én } szerdán. Pikler Emil: De mennyire! Azt mondja: »Erkölcsös ifjak.« Elnök : Pikler Emil képviselő urat másodszor utasítom rendre. Méltóztassék csendben maradni. Reisinger Ferenc: T. Nemzetgyűlés! En azokban a kérdésekben, amelyeket magam is elmondottam, s amelyeket erről az oldalról, de egész nyugodt lelkismerettel bátran mondhatom azon megnyilatkozások alapján is, amelyeket egyes komoly képviselő urak részéről a túloldalról is kifejtettek, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kormány iránt bizalommal legyek, mert nem látom azt, hogy a kormány olyan munkát végzett volna, amelyet a mai, elismerem súlyos és nehéz körülmények között is módjában lett volna végezni. Nem látom azt, hogy a kormány minden intézkedést megtett a nagy fájó sebek szanálására, rendbehozatalára. Ha tehát így van, nem vagyok abban a helyzetben, hogy az indemnitást megszavazzam. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: B. Kaas Albert! B. Kaas Albert: T. Nemzetgyűlés! A t. előttem szólott képviselő ur meg fog nekem bocsátani, ha elég széles mederben tartott beszédére nem fogok részletesen reflektálni, csak majd mikor a magam beszédében a rendtörvényhez jutok, fogok arra egy pár reflexióval rátérni. Az a tárgy, amellyel ma egész röviden foglalkozni kívánok, tisztára a parlamenti helyzet. (Halljuk! Halljuk!) Az utóbbi napokban egy bizonyos változás történt két indoknál fogva. Az egyik az az erős külföldi agitáció, amely külügyünket kellemetlen komplikációkba hozta, s amelyet tegnap a külügyi bizottság tárgyalt s amelyeknek egybefogható hatása olyan örvendetesen mutatkozott Eckhardt Tibor kedves barátom felszólalása révén, amennyiben talán hónapok óta először az egész Ház osztatlanul mint egység, mint egy magyar egység mutatkozott. (Ugy van! jobbfelol.) Ugyanilyen húrokat pendített meg Zichy János gróf mélyen t. barátom felszólalása is, és erre vall az a pártalakulás is, amelynek kommünikéjét a napilapokban olvastuk. Bár ha csak arra vagyunk utalva, hogy azt a kommünikét látván, tovább kombináljunk, s a csoport vagy blokk nem tartotta még szükségesnek és időszerűnek, hogy itt a parlamentben lépjen fel már mint blokk, mégis Zichy János gróf barátomnak egyénisége és beszédének egész tennorja kvázi olyan zászlóbontásszerüen hatott, ugy, hogy azt hiszem, nem vagyok nagy tévedésben, ha a blokkot ugy ítélem meg, mint amely az ő gondolkozásához bizonyos mértékig csatlakozik. Szilágyi Lajos: Sokkal előbb alakult meg. (Zaj a baloldalon.) B. Kaas Albert: Az ilyen középpárt, vagy középblokk épen ezen középpártoknak vagy középblokkoknak nehéz helyzeténél fogva, az idők folyamán, legalább a történelem ezt bizonyítja, legtöbbször kvázi megőrlődésre van Ítélve vagy azáltal, hogy bennük a konzervatívabb irány Győzőtt és azáltal bizonyos eseményektől talán lemaradtak, vagy pedig a másik irány jutott túlsúlyra, s azáltal abszorbeálták ós felszívták* az elevenebb, liberálisabb vagy radikálisabb pártok. Azt hiszem tehát, hogy mindenki, amikor ilyen alakulatban részt vesz, teljesen tudja azt az igazán nemes feladatot, amelyre vállalkozik, tudniillik hogy ő egyesegyedül a nemzetnek teljes önzetlenséggel akarja az egész munkaerejét szolgálatába helyezni. Ugron Gábor : Minden képviselő kötelessége. B. Kaas Albert : . . . minden privát ambíció, a mára való minden törekvés nélkül. Ez épen a középpártoknak vagy a középen álló egjes politikusoknak, vezéreknek is a legszebb szerepe, ez a nagy kötelességérzet és az abszolút őszinteség és önzetlenség. Most erről az alakulatról, amelyet nekünk komolyan kell vennünk, épen a benne résztvevő személyek abszolút komolyságánál fogva, semmi okunk, de semmi jogunk sincs feltételeznünk azt, hogy ez egy taktikai manőver lenne, s nekem hitem az, hogy ez egy meggondolt, a jövő konszolidációját szolgálni akaró, távolra néző politikai lépés. Szilágyi Lajos: Meg lehet róla győződve a képviselő ur! B. Kaas Albert: Amint mondottam, meg is vagyok róla győződve. Ezért bocsássák meg, ha a vitának ezen előrehaladott stádiumában is bővebben kitérek erre a parlamenti helyzetre s annak egyes ellentéteire és analógiáira. (Halljuk!) Talán az ujabb korfejlődés hozta magával, talán egy sajnálatos dolog, de mindenesetre konstatálni keli, hogy régen Magyarország közéletét — hogy ugy mondjam — egyedül a páriámért vezette. Minden a parlament körül történt, minden innen indult ki, az egész közéletnek a fokmérője volt. Ujabban a parlament — hogy ugy mondjam — erről a magas egyeduralmi piedesztáljáról lejjebb csúszott, az ország élete folyik és mintha a parlamenttel kevésbé törődnék. Ennek az okát keresve, azt látom, hogy az országban helyzetek uralkodnak, helyzetek vannak és teremtődnek, a parlament azonban már talán évek óta, sőt talán a háború végső fázisában is nem helyzeteket teremtett és alkotott, nem alkalmazkodott a helyzetekhez, hanem uralkodtak az egyes napi taktikák a helyzetre való tekintet nélkül. MEskó Zoltán: Nem értem! B. Kaas Albert: Meg fogom magyarázni, t. képviselő ur. Bizonyos analógiára térek ki az 1918-as viszonyok és a mai viszonyok között. Az analógia csak goromba, de a főirány ugyanaz és a jelenségek is ugyanazok. (Halljuk! halfelöl.) 1918-ban az Esterházy-kormány alakulása után...
