Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-85
A nemzetgyűlés 85. ülése 1923. évi január hő 17-én, szerdán. 339 Peidl Gyula: Ez 1917-ben volt! B. Kaas Albert: Bocsánatot kérek, 1,917-ben — köszönöm szépen a figyelmeztetést — egyszóval az Esterházy-kormány alakulása után, mikor a választójogi blokk megalakult, amikor Vázsonyi Vilmos előbb választójogi, majd igazságügyminister volt, tehát ebben az érában mi volt a parlamenti helyzet ? Az ellenzéknek különálló frakciói éles ellentétben egymással egyes fontos elvi kérdésekben tömörültek a választójogi vita folyamán, sőt azt megelőzőleg is Károlyi Mihály pártjával együtt. Mi tömöritette őket össze? Nagy Ernő : A hazaszeretet! B. Kaas Albert: Összetömöritette őket egy kérdés, amely akkor ugyan teljesen dominálta a helyzetet, de amely kérdésnek egyes reprezentánsai — hogy ugymondjam — tragikai helyzetbe jutottak önmagukkal. Olyan helyzet teremtődött a Házban benn és kivül és az egyes egyének lelkületében, amelynek folyamán előre lehetett látni, hogy az elcsuszamlások kimozdítják megukat az illető egyéneket. Legklasszikusabb példa erre Yázsonyi Vilmos mélyen t. képviselőtársam. Vázsonyi Vilmos éleslátásáról, politikai érettségéről talán akkor tette egyik legfényesebb tanúbizonyságát, amikor mint igazságügyminister azt a nevezetes hires beszédet mondotta r hogy ő előre látja a bekövetkezendőket és — nem rendtörvényről, hanem sajtócenzuráról volt szó — inkább belelövet a papirosba, mint a papiros által fellázitott tömegekbe. Előre látja a bekövetkezendő' bolsevízmust és hajlandó erősebb rendszabályokat az államhatalom és a közrend biztosítására alkalmazni, mint amilyet addig a kormányok bármelyike alkalmazott. Mert köztudomású tény az, hogy a sajtócenzurát senki oly szigorúan nem kezelte, mint épen akkor Vázsonyi Vilmos. (Egy hang balfelöl: Háború volt! Zaj.) De hogy ő egy tragikus helyzetbe jutott, ennek épen a helyzetben volt az oka. Ugyanis kötötte őt az ő múltja, az ő liberális, radikális múltja, (Zaj balfelől.) az, hogy ő az egész múltjával ellentétbe jutott akkor, amikor mint igazságügy minister azok ellen a jelszavak ellen, amelyeket sokszor hangoztatott, küzdeni volt kénytelen ; szembekerült az egész többséggel, amelyet sokszor támadott épen a cenzúra- és más kérdésekben. Ezt most ő volt kénytelen védeni. Egy tragikai momentum volt ez nála, amely egészségét is megrongálta, ami közismert tény. Másrészt kötve volt fegyvertársaihoz, akiket odasodort a helyzet, hogy a nemzeti ellenállás volt vezérei, talán a munkapárt elleni vetélykedésből, hogy ne mondjam gyűlöletből együtt masiroztak Károlyi Mihály nemzetietlen politikájával, és Károlyi Mihály fizetésképtelen váltóját a nemzeti ellenállás volt vezérei zsirálták. Ez az a tragikai momentum, amelyet előreláttam én akkor, amikor volt vezéremet, Andrássy Gyula grófot tovább nem követhettem és megirtam neki azt a levelemet, amelyben rámutattam arra, hogy ellentétet látok abban, amikor a meg nem alkuvó nemzeti irányzat képviselői átcsúsztak egy szociális irányzatba, amely akkor, az akkori beállításban, de nagyon sokszor máskor is — többször, mint nem — a demokrata, a szociális irányzat, ellentétesebbek, mint analógok. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Abban a parlamentben az egyes ellenzéki frakciók taktikája vonta meg a határvonalat és az egyes taktikák hoztak össze csoportokat, döntöttek le elvi ellentéteket és uralkodtak a szenvedélyek annyira, hogy képtelen volt az ország meglátni azokat a veszélyeket, amelyeket az idő méhe magában rejtett. E mellett Fényes László parlamenti első beszédében bontott szárnyat az az irány, amely a parlamenti tanácskozó termet csak egy tribünnek tekintette, ahonnan szabadon lázítva a tömegek közé az indulat konkolyát lehetett hinteni, hogy gyújtópontja legyen a szenvedélyeknek és feluszitsa a nép elégületlenségét, felrobbanásokra vezessen és azok előrejutottak, akik a reálpolitikát a taktikának sokszor mint öncélnak elébe helyezték. Első beszédére emlékezzünk : akkor, amikor csak egyedül állott. Polónyi Géza megboldogult képviselőtársunk figyelmeztette őt, mint neofitát kitanította és egy hónap múlva a szélsőbal tapsai között mondotta gyűlöletének paroxizmusában lázítóbbnál lázítóbb beszédeit. Peidl Gyula : Szóval most már Fényes László az oka a forradalomnak. (Nagy zaj jobb felöl.) Rakovszky Iván belügyminister : Többek között! (Zaj) B. Kaas Albert : Ma az a hang, amely Fényes László belépésével megkezdődött, más skálában, más tenorban itt otthonossá vált. Ma is sokszor inkább tekintik a parlamentet olyan tribünnek, ahonnan biztosan kihat a .hang, mint tanácskozóteremnek. (Ugy van! jobbfelöl.) Farkas István : Erre való a parlament ! (Zajos ellenmondás jobb felöl.) B. Kaas Albert: Nem erre való, a parlament komoly munkára való. A parlament nem szónoki emelvény, nem népgyűlés, a parlament nívójának sülyedése azonban sokszor erre vezet. Szabad a kormányt kritizálni, szabad a kormány és a kormánypárt ellen olyan kritikával élni, hogy meghallja az ország minden zuga, de nem szabad a kritikában odáig menni, hogy a parlamentből kihangzó demagógiává fajuljon, (Egy hang balról : Ez frázis !) és nem szabad a kritikában odáig menni, hogy külföldön nekünk ártson. R assay Károly : Halljunk konkrét esetet ! B. Kaas Albert: Mondok mindjárt azt is! A szenvedélyeknek a feluszitása a kritika folya? 45*