Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

322 A nemzetgyűlés 85. ülése 1923. évi január hó 17-én, szerdán. Bogya János: Nem ártana kissé olvasni is! Gaal Gaston: Nem is hallottam! Reísinger Ferenc: Ha jól emlékszem, Gaal Gaston t. képviselőtársamtól is hallottam efajta érveket. Gaal Gaston : Nagyon rosszul emlékszik ! Bogya János: Talán félreértette, mert nem a szakmájába vág! Reisinger Ferenc : A magam részéről elfogadom annak a mondásnak igazságát, hogy a magyar földmivesosztály kissé konzervatív, a magyar földmivesosztály még nem sajátította el a földművelésnek azt a fejlettebb formáját, amit el kell és nézetem szerint el is fog sajátítani. Bogya János: Majd ön kitanítja rá! Szomjas Gusztáv : Oly tárgyilagosan beszél, hallgassuk meg. Nem bánt senkit ! Reisinger Ferenc: Ezzel szemben nekem azonban az a nézetem, hogy a nagy földbirtok sem más természetű. A nagy földbirtok is kevés kivétellel beleesik abba a hibába, hogy nem dolgozik intenziven. Hiszen nem minden nagy földbirtokon otthonos a gőzeke, a műtrágya és más hasonló eszközök, amelyekkel a gazdálkodást oly magas fokra lehetne emelni, hogy az eddiginél sokkal nagyobb hozadékot mutatna. Szomjas Gusztáv: A nagybirtokot ki is rabolták ! Reisinger Ferenc : Mindenesetre a régi kormányok is érezték azt, hogy a magyar földmivelés bizonyos tanításra, bizonyos fejlődésre szorul és ennek a gondolatnak lehetett folyománya az, hogy bizonyos szakiskolákat létesítettek az ország néhány pontján. De ezeknek a szakiskoláknak létesitése, nézetem szerint nem történt azzal a körültekintéssel, amivel ezt meg kellett volna csinálni és amit maga ez az ügy is megérdemelt volna, mert többé-kevésbé az történt, hogy ezeknek a szakiskoláknak, illetve tanfolyamoknak vezetésével — amelyek túlnyomó nagyrészt csak elméleti jellegűek voltak, mert nem mutatták meg a valóságban, hogy mit lehet és mit nem lehet a földdel csinálni — nagyon sok esetben oly egyéneket biztak meg, akiket múltjuk alkalmassá tett arra, hogy a nép velük szemben bizonyos fokú bizalmatlansággal viseltessék. Nevezetesen tönkrement földbirtokosok kezére bízták a tanfolyamok vezetését. Legyen bár a földmives konzervatív elem, azt, hogy tudatlan és logikátlan, nem lehet mondani róla. A magyar parasztságnak éles logikája közismert. Ezért ugy okoskodott ezekkel a tanitókkal szemben, hogy inkább azt szerette volna, ha az illető tanfolyamvezető a saját gazdálkodásában mutatta volna meg, mit tud produkálni és nem nekik prédikálna olyan igazságokat, amiket a gyakorlatban bemutatni nem tudott. Halász Móric: Ebben igaza van! Reisinger Ferenc: A magam részéről osztozom ebben a felfogásban, legyen bár az konzervatív. Szinekurákat osztogatni akkor, amikor az egész ország nagy, egyetemes érdekeinek előbbreviteléről van szó, nem tartom praktikusnak. Szinekurákat más helyen osztogasson az állam. Oda, ahol az ország nagy érdekeit kell szolgálni, szakerőket állítsanak. De nem tartom elégségesnek azt, hogy elméleti tanfolyamokat szakerőkre bizzanak és így tanítsák a többtermelés kérdését, mert annak a konzervativizmusnak, ami a magyar földmivesben él, az a következménye, hogy nem hisz ezeknek az elméleti oktatásoknak. Gyakorlatilag kell a dolgokat bemutatni, mintabirtokokat, mintagazdaságokat keli az egész ország területén szervezni és ott kell bemutatni a valóságban Halász Móric : Már rég kellett volna ! Reisinger Ferenc : . . . hogy mit lehet a földből előhozni, vagy, amint mondottam és ami szintén nagyon fontos, mit nem lehet a földből előhozni. Magyarországon nem láttam azt nincs tudomásom róla, hogy volnának olyan intézmények — lehet hogy vannak, de nincs tudomásom róluk — valamilyen földvizsgáló állomások . . . Szomjas Gusztáv : Hogyne volnának ! Szegeden is van! Reisinger Ferenc: Ha vannak, akkor igen elzárt, kis körben működnek, mert azon a vidéken, ahol eddig jártam, pedig az szép, nagy darab terület, egyetlenegyről sem tudok. Szomjas Gusztáv: Minden gazdasági akadémián van ilyen ! Reisinger Ferenc: Lehet, hogy az ország valamely részén van, de az én szülőföldemen és azon a vidéken, ahol élek, ilyen egy sincs, az egészen bizonyos. Már pedig kétségtelen, hogy a belterjes, okos és üdvös gazdálkodásra nézve az első és legfontosabb kérdés magának a földnek ismerete. Ha nem ismerem a földet, nem tudom, mit csináljak vele. Ha nem tudom, hogy melyik föld milyen összetételű . . . Szomjas Gusztáv: Tudjuk azt! Reisinger Ferenc : ... Akkor nem tudom, milyen növényeket lehet abban okszerűen ós gazdaságosan termelni. Gaal Gaston: Mégis répamagot akar termelni ! Reisinger Ferenc : Erről meggyőződtem, hogy lehetséges. Ezt a saját tapasztalatomból tudom. Méltóztassék megnézni, Borsod megyében Szirma községben, ott fogja látni ... Halász Móric : Épen a testvéröcsém birtoka! Gaal Gaston : Azt se tudja a képviselő ur, hogy különbség van a cukorrépa és a takarmányrépa között. Reisinger Ferenc : Erre vissza tudok emlékezni . .. Szomjas Gusztáv : Tévedhet ! Reisinger Ferenc : Minden közbeszólást nem fogok elhallgatni. Gaal Gaston képviselő ur egyszer ugyancsak hozzám adresszálta a tudatlanság jelzőjét. Gaal Gaston: Biztosan megérdemelte!