Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-85
304 A nemzetgyűlés 85. ülése 1923, amely a következőképen szól (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kereskedelemügyi minister urat, hogy a közalkalmazottak kedvezményes vasút használatára vonatkozólag kiadott rendeletét vonja vissza, azt vegye revizió alá, hogy abban a szociális követelmények érvényre jussanak, különös tekintettel a nyugdíjasok, nyugbéresek, segédlelkészek, felekezeti tanitók és egyéb alacsony javadalmazással biró közalkalmazottakra, (Helyeslés a jobboldalon.) Csupa kis exiszteneiáról van szó, csupa szegény és igazán nyomorult emberről van szó. Ezekkel szemben minden áldozatra kész lennék és kérem, bogy a t. Nemzetgyűlés is hasonló álláspontra helyezkedjék. T. Nemzetgyűlés S Tovább folytatom. Csak még néhány megjegyzést teszek a kormánynak a munkásokkal szemben alkalmazott szociálpolitikájára. Nem leszek hosszadalmas. Beszéltem az állami alkalmazottakról, azokról, akiknek sorsa közvetlenül a kormánytól és a minioteriumok vezetőitől függ, azt mondottam, hogy azokban az üzemekben, ahol nem közvetlenül a kormányzat a vezető, az alkalmazottak helyzete, ha nem is rosszabb, de semmiesetre sem lehet jobb. Csak egy esetet kivánok felhozni, a villamos vasúti alkalmazottaknak sorsát. Ezek az emberek, akik bérmozgalmat indítottak, egy szociálisan berendezett államban remélhették azt, hogy a kormány melléjük áll és igazságuknak védelmezője lesz. Es mi történt ? A villamos vasúti alkalmazottak kérése nem talált meghallgatásra. Bérmozgalomról beszélnek s akkor a kormány ahelyett, hogy védelmibe venné a munkásoknak ezreit és tömegeit, kiküldi a szervezetükbe a kormány közegét, aki ott a szervezetben kijelenti, hogy amennyiben gazdasági kérdésről, illetőleg bérmozgalomról, sztrájkról csak tárgyalni is kivannak, azonnal feloszlatja a szakszervezetet. Ugy látszik igaza van Peidl képviselő urnák, hogy a keresztény szocialista szakszervezetek nemzeti és keresztény szempontból csak akkor értékesek a kormányzat előtt, ha a gazdasági követeléseket nem teljes erővel, nem teljes súllyal akarják érvényre juttatni. Itt azonban nagy tévedésbe esik a kormányzat, mert a keresztény szocializmus, a keresztény igazság, a nemzeti felfogás nem zárja ki azt, hogy ezek a munkások épen olyan energiával, ép olyan erővel és felkészültséggel védelmezzék jogaikat és harcoljanak ezért, mint ahogy ezt a túlsó oldalon levő szervezetek teszik. Az én felfogásom itt az, hogy a kormányzatnak kötelessége lenne segitséget, védelmet nyújtani, nem pedig feloszlatással fenyegteni a szervezeteket. Még egy munkáskategóriáról kivánok csak megemlékezni : a bányamunkásokról. Ha társadalmi körökben beszélgetünk a bányászoknak a munkabéréről, akkor fantasztikus béreket hallunk politikusoktól, újságíróktól és mindazoktól, akik látszólag közéletet élnek, s ezekkel a kérdé ékkel cak látszólag foglalkoznak. Hozzá kell még tennem, hogy minden egyes esetben, amikor valami évi január hő 17-én, szerdán. áremelés történik, ha a szenet drágitják, akkor ezt mindig a munkások munkabérével indokolják meg. Ha azonban behatóbban megnéznék, hogy a munkások munkabé *e tényileg milyen szerepet játszik a szénáraknál, akkoi meggyőződhetnének arról, hogy a munkások munkabére a termelési költségeknek sokkal kisebb százalékát teszi ki, mint ahogy ez a békében, vagy pedig a háború alatti években volt. Csak egy példát említek meg. A visontai bányában a munkások lignitet termelnek. A lignit-termelésnél a munkások munkabére egy métermázsánál 3 8 K-t tesz ki. Ha azonban ennek a lignitnek az árát emelik, amely ma 4—500 K között mozog, akkor egész bizonyos, hogy ezt a 38 K-s munkabérnek két koronával való felemelésével fogják indokolni. Az egész tehát felfujt dolog. A bányamunkások helyzete épen olyan sanyarú, mint a többi munkásoké ; azok ép olyan elnyomottak, épolyan szenvedő alanyai a társadalomnak, mint a többi munkások. Szomjas Gusztáv: Talán csak szenvedők, de nem elnyomottak ! Azt tudjuk, hogy szegények, de senki sem nyomja el őket. (Zaj.) Szabó József : Az elnyomás alatt értem a bányatársulatoknak kapzsi politikáját, amelyek minden hasznot maguknak akarnak megszerezni, még a munkásoknak elnyomatása, kihasználása árán is. Ez a gondolatom az elnyomatás tekintetében. Azt hiszem., hogy a képviselő ur is egyetért ebben velem. Az utóbbi időben végigjártam a bányatelepeket és ott szomorú képet láttam. Ha meg méltóztatnának nézni Zalaegerszeg után, hogy ezek a munkások hogyan keresik kenyerüket ; ha meg méltóztatnának nézni, hogy milyenek ezek az emberek, amikor lemennek a bányába vagy amikor feljönnek a bányából ; ha meg méltóztatnának nézni, hogy milyenek a családtagjaik, a gyermekeik s ha meg méltóztatnának nézni, hogy ezek a bányászok milyen körülmények között és hogyan laknak, akkor azt hiszem, hogy a képviselő urak valamennyien elképednének. Főképen a dorogi kerületben, Peyer képviselő ur kerületében láttam, hogy a bányamunkások majdnem valamenynyien a homokba, a falba beépített lakásokban laknak. Méltóztassanak elgondolni : ezek az emberek, akik munkaidejüket lent töltik a föld alatt, amikor feljönnek a bányából, friss levegőre szorulnának, egészséges lakásra volna szükségük, hogy azt az időt, amelyet nem munkában töltenek, a szabadban tölthessék s akkor megint kénytelenek bemenni a hegyoldalba beépített homokházba és ott töltik azt az időt, amelyet egészségesebb levegőn kellene tölteniök. Szomjas GuSZtáv : Ez így nagyon rosszul van ! Szabó Józsefi Itt természetesen megint rá kell mutatnom a szociáledmokraták politikájára is, amely ahelyett, hogy olyan követeléseket állítana fel a bányatársulatokkal szemben vagy ha ezeknél nem tud célt érni, akkor a munkások áldozatkészsége árán, hogy a munkásoknak tisztességes,
