Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-79

À nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. Rassay Károly: Ilyen a rencltörvény, ez rontja legjobban! Rothenstein Mór (olvassa) : »... adminisztratív utón felelősségre vonhatók — mondja valahol a rendtörvény.« Halász Móric: Ez olyan nagy baj? Rothenstein Mór: Erre Gratz Gusztáv azt mondja (olvassa) : »Amint a külföldön meg­tudják, hogy a Magyarországból eredő sajtó­közlemények ilyen fenyegetéssel és üldözéssel vannak megterhelve, akkor azok elvesztik min­den hitelüket, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez Magyarországgal szemben a legnagyobb bizalmatlanságot kelti.« Természetes dolog, hogy ha csak olyan hirek kerülhetnek ki az országból, amelyeket előzetesen megcenzuráznak, ellenőrzés alá vesz­nek és hasonló természetű intézkedésekkel meg­terhelnek, amig rendeltetési helyükre jutnak, akkor az ilyen hirek, ha napvilágot látnak, a külföldön hitelre nem találnak. Azt hiszem te­hát, hogy ezen nem igen kell gondolkodnunk, hogy rájöjjünk, hogy ugyanis igaz az, amit itt a cikkiró mond. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Halász Móric : Svájcot kivéve tessék mon­dani egy európai államot, ahol teljesen szabad a sajtó ma! Rothenstein Mór: Bocsánatot kérek t. kép­viselő ur, teljes szabadság egyáltalán nincs, teljes szabadság — azt mondom én erről a helyről — nem is lehet, mert ez anarchia volna. (Ugy van! jobbfelöl) Rendnek kell lenni, de nem olyan rendnek, amilyent Rakovszky Iván belügyminister ur nekünk adni akar. Erről van szó! Szomjas Gusztáv: Mit tudja, hogy milyet akar? Rothenstein Mór: Egy olyan rendnek kell lennie, amely a demokrácián alapul. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Halász Móric : A szociáldemokrácián ! Rassay Károly : Yass József most az általános titkos választójog mellett tett tanúságot pro­grammbeszédében ; követelte. Patay Tibor : Elvben ! Rothenstein Mór : Gratz azt mondja tovább (olvassa) : »A nemzetgyűlés egyik legutóbbi ülésén a kormánypárt egyik befolyásos tagja kijelentette, hogy neki ugy tetszik, hogy a rend­törvényjavaslat jó, mert az ellenzék annak hadat üzent.« Rassay Károly : Ez már régi teória ! Rothenstein Mór : Azt hiszem, nem kell a t. Nemzetgyűlést emlékeztetnem arra, hogy ki mondotta ezt; még mindenkinek élénk emlé­kezetében lehet. Rassay Károly: Ki volt az? Propper Sándor: Gömbös Gyula! Rothenstein Mór : Es erre Gratz azt mondja (olvassa) : »Hasonló kijelentéseket tett és hasonló gondolatmenete volt, mint egy Metternichnek, egy Doloscevnek, egy Bachnak.« NAPLÓ VIII. Mit akar itt tehát Gratz Gusztáv mondani? Azt, hogy sokkal hatalmasabbak, mint amilyen Gömbös Gyula képviselőtársam . . . Rassay Károly: Az nem biztos! (Derültség a szélsobaloldalon. ) Rothenstein Mór: ... mondottak hasonlót, de a történelem az ilyen kijelentések következmé­nyeiről egészen mást mond, mint amit Gömbös képviselőtársam el akar érni, nevezetesen azt, hogy ezekkel épen az ellenkezőjét érik el a ki­tűzött célnak. Ezzel szemben pedig, amit Gratz Gusztáv a Pester Lloydban irt, Bethlen István minister­elnök úr a karácsonyi ünnepek alkalmával a Neue Freie Presse-ben nyilatkozik. A minister­elnök ur is keresi tehát a külföldi lapokat, (Fel­hiáltásoh a szélsobaloldalon : Hogyne !) hogy a véleményét leadja. Patay Tibor : Azok keresik az ő véleményét ! (Zaj.) Rothenstein Mór: Ott azt mondja a minister­elnök ur erről a rendjavaslatról, hogy ez nem jelent egyebet, mint azoknak a kereteknek szű­kítését, amelyekre a kivételes hatalom alapján az országban szükség volt. Hogy melyik vélemény — a Gratz Gusz­távé-e, vagy pedig az, amelyet Uethlen István ministerelnök ur adott le a nyilvánosság ré­szére — közelíti meg inkább az igazságot : ezt én magam nem is akarom ebben a pillanatban elbirálni. Folyton annak hangoztatását halljuk ille­tékes és nem illetékes körök vagy személyek részéről, hogy a munkát intenzivebbé kell tenni, az országnak többtermelésre van szüksége, és ezt az áldozatot meg kell hozni mindénáron, mert máskülönben boldogulás ebben az ország­ban nincsen. Hát mi is azt mondjuk, hogy, igenis, többet kell termelni, intenzivebben kell dolgozni. De hogy ez lehetővé váljék, a kor­mánynak mindenesetre jó példával kell elől­járnia, legalább akkor, amikor munkaalkalom van. Nem helyes tehát az az eljárás, hogy azt a kevés munkaalkalmat, ami az országban van, kivigyük a külföldre. Már a legutóbbi indemnitási vita alkal­mával szóbahozta Peidl Gyula t. képviselő­társam az Orell Füssli és Társa svájci cég ügyét, amely a pénznyomással kapcsolatos. Közismert ugyanis, hogy az uj papírpénzt nem itt az országban, hanem külföldön, Svájcban készítik. Tény, — lehetséges, hogy ezen mult­évi felszólalás kapcsán — ujabban bizonyos intézkedések történtek és olyasvalamit csináltak, ami annak a látszatát kívánja adni, mintha ezentúl — belátva, hogy ennek a felszólalásnak igaza van abban, hogy ezt a munkát az ország­ban is el lehet végezni — ezen a téren némi változás következnék be. Tudniillik a magyar állam, illetőleg a kormány az Orell Füssli cég­gel egy ujabb megállapodást kötött. Saly Endre : Halljuk a megállapodást !

Next

/
Thumbnails
Contents