Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-79
3. évi január hó 8-án, hétfőn. 26 A nemzetgyűlés 79. ülése 192 Rothenstein Mór : Az én szerény véleményem szerint a nyomdaipar egy országnak kulturális fejlődésképességét is mutatja, mert nem lehet ma már azt mondani, mintha a nyomdaipar nem képezne szükségletet. Hiszen szükség van napilapokra, könyvekre, mert iskolák könyvek nélkül nem képzelhetők, stb. Ez ma mind szükséglet és nem luxus s épen ezért ennek a hazai iparnak támogatása volna elsősorban a mindenkori kormány kötelessége. A magyar kormány a szóban forgó svájci céggel egy 15 évre szóló szerződést kötött. Alakítottak egy részvénytársaságot, amelynek részvényei 51°/o-ban magyar államnak, 49%-ban pedig az Orell Füssli és Társa cégnek kezében vannak. A magyar állam kötelezte magát, hogy itt Budapesten fel fog épiteni egy házat, amelyben az Orell Füssli cég az ő gépeivel és általában technikai felszerelésével bérendezkedhetik. Az épület céljára a város egyik legelőkelőbb részén, a Haditermény palotája mellett szemeltek ki helyet, egyáltalában nem állapították azonban meg, hogy mikorra kell ennek a háznak felépülnie, vagyis lényegében marad minden a régiben. Továbbra is a svájci cég és nem egy budapesti cég fogja nyomni a pénzjegyeket s ha majd valamikor — hogy mikor, azt még senki sem tudja — el fog készülni ez az épület, akkor talán ide hozza majd a svájci cég a maga felszerelését, gépeit és itt fogja nyomni a pénzjegyeket. Mindennek pedig azért kellett igy történnie, mert egy — ugy látszik — elsőrangú szakember, a magyar jegyintézet egyik igazgatója annak idején kijelentette, hogy ezeket a pénzjegyeket Budapesten s általában Magyarországon nem lehet előállítani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szép véleménye van a magyar nyomdaiparról !) Nyilvánvaló, hogy ez az elsőrangú szakember ehhez a dologhoz nem ért, mert a nyomdaipar Magyarországon jóval fölötte áll a svájci nyomda- és litográfia-iparnak. Ha ez a munka Németországban készülne, ahol egyrészt a pénz értéke olyan sokkal alacsonyabb, mint a mi pénzünké, másrészt a nyomdai GS üb litográfiái ipar sokkal fejlettebb, akkor ezt még meg lehetne érteni. Meg lehetne érteni azt is, ha ezeket a pénzjegyeket Amerikában nyomnák, ahol különösen papir dolgában olyan nivót értek el, mint egy más országban sem. De a kis Svájcban, ahol a valutakülönbözet óriási, az ipar fejlődése azonban mögötte áll a mi iparunk fejlődésének, semmiképen sem indokolt ezt a munkát végeztetni s egyedül a valutakülönbözet körülbelül két milliárdos többletkiadást jelent számunkra, szemben azzal, ha idehaza készültek volna ezek a pénzjegyek. A magyar kormány azzal védekezik, hogy az Orell Füssli-cég a szellemi tulajdonosa a pénzjegyeken lévő rajzoknak. De ez is tévedés. Ezeket a rajzokat egy magyar grafikus, Beling tanár rajzolta, nem is az Orell Füssli-cégnek, hanem a magyar pénzügyministeriumnak megbízásából. A pénzjegyekhez használt papiros Németországból ered; azokat az úgynevezett mélynyomó gépeket pedig, amelyekkel a bankókat nyomják, itt Budapesten is akármelyik nagy nyomdában meg lehet találni. Semmiképen sem áll tehát az, hogy ezt a munkát Magyarországon nem lehetett volna, vagy nem lehetne elvégeztetni. A nyomdatulajdonosok egyesülete beadvánnyal fordult a pénzügyministeriumhoz s kötelező Ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy egy külön nyomdát állit fel erre a célra, ha ezt a munkát itt készíttetik el, az egyesületet azonban válaszra sem méltatták. Propper Sándor: Ez az iparpártolás! Rothenstein Mór : Nem tudom, kiknek állott érdekükben, hogy külföldön készüljön ez a munka. A magyar kormány épen az Emiltett parlamenti felszólalásra való tekintettel vizsgálatot rendelt el s megbízott valakit, nézzen utána, vájjon itt, Budapesten van-e alkalmas gép erre a célra, nyomda, amely a pénzjegyeket elő tudja állítani. Ez a valaki azonban az Orell Füssli és Társa cég megbízottja is volt, (Derültség a szélsöbaloldalon.) aki végigjárva a nyomdákat, természetesen azt jelentette, hogy e pénzjegyek nyomására alkalmas nyomda Budapesten nincs. Klárik Ferenc : Ki volt az ? Keresztény volt vagy zsidó? Mert ez is egy kis különbség. (Zaj.) Rothenstein Mór : Ha az ember mindezt látja, s ha azt halljuk, hogy a hazai ipart fel kell lendíteni, ezt kell az illetékeseknek elsősorban támogatniuk, értsünk egyet, fogjunk össze, hogy intenzivebbé váljék a munka, lehetővé tétessék a több termelés, akkor nagyon különös, hogy az illetékes kormánykörök részéről pedig igy intézik ezeket az ügyeket. Ilyen körülmények között nem viseltethetünk bizalommal a kormány iránt, amely a felhatalmazási törvényjavaslat jóváhagyását kívánja. Különösen a nyomdaipar ma az az iparág ebben az országban, amelyet a munkanélküliség erősen sújt. Ezért szükség volna rá, hogy több hozzáértéssel és nagyobb szeretettel viseltessenek illetékes helyen ezen ipar iránt. Indokolt volna ez annál is inkább, mert ebben az iparban is körülbelül 25 év óta fennáll már a munkaadók és a munkások között a kollektiv szerződés, vagyis az a helyzet, amikor sem az egyik, sem a másik fél nem akarja ráoktrojálni a maga kívánságait a másikra, hanem ahol kölcsönös megértéssel igyekeznek a szakmában előforduló minden ügyet elintézni anélkül, hogy ellenségei volnának egymásnak és anélkül, hogy kenyértörésre kerülne a sor. De lehet, hogy talán épen ezért viseltetik a Bethlen-kormány ilyen antipátiávai e szakma munkaadói iránt, ellentétben a nehéziparral, ahol a munkáltatók kevésbé keresik a kölcsönös megértést, hanem
