Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-85
A nemzetgyűlés 85. ülése 19.23. biztató szava hozzájuk, hiszen ezek emberek, akik megértők, akik meg tudják érteni a mai nehéz helyzetet, s akikkel szemben egy-két jó szóval többre lehet menni, mint az elzárkózással, különösen az ilyen magatartással. A fizetésük ezeknek a munkásoknak alacsony. Nem kívánom a nemzetgyűlést statisztikai adatokkal untatni, csak azt jelentem ki, hogy a fizetésük alacsonyabb, mint akármelyik magánvállalatnál akármelyik munkásnak a munkabére. Biztatják őket, hogy ők állami alkalmazottak, állandó munkások. De ebből megélni nem lehet ! Biztatják őket, hogy egyéb kedvezményt is kapnak. Most egy évig vártak arra a nagy kedvezményre, hogy üzemi haszonrészesedést kapjanak. Lezárult az esztendő és bár nem ismerem még a gyárak kimutatását, de meg» vagyok győződve arról, hogy nagyon sok millió jövedelemmel zárult. S akkor ezek a munkások kaptak üzemi haszonrészesedés gyanánt fejenként ezer koronát. Hát nem komolytalan dolog ez ? Lehet komoly dolognak nevezni ma ezer korona haszonrészesedést, amikor egy öt-hattagú családdal biró munkásnak egy esztendeig kellett arra várnia ? Peidl Gyula : Két zsebkendőre elég ! Szabó József : Mikor én ezt a kérdést idehoztam a nemzetgyűlés elé és interpelláció formájában szóltam a kereskedelemügyi minister úrhoz, akkor a minister ur nem is válaszolt erre az interpellációmra. Még ma is várom a választ s a munkások is várják. Ne méltóztassék azután rossz néven venni, hogy az ilyen munkástömegek, látván az ilyen bánásmódot, bizony a szélsőségek felé hajolnak, és önmagukra vessenek az urak, ha ezekből a munkásokból anarchista gondolkozású emberek lesznek és az elégedetlenség kirobban. Ha a dohánygyárakat nézzük, amelyek ugyancsak állami üzemek, amelyekben ugyancsak keresztény nemzeti alapon szervezett munkások dolgoznak, akkor nagyon szomorú képtárul elénk. Bár a trafikárak havonta emelkednek, szinte az égig, ezeknek a munkásoknak a bére aránylag sem emelkedik a trafikárak szerint, hanem azt látjuk, hogy ott egy munkásnak, munkásnőnek bére két-háromezer korona között van. Ehhez kapnak kedvezményt is, amelyet talán ezer korona értékben lehet pénzre átszámitani. A legjobb munkás keres háromezer koronát, ehhez kap ezer korona kedvezményt, de a munkások átlaga a kedvezményes ellátással együtt nem keres többet, mint hetenként' háromezer koronát. At. kormányra és a nemzetgyűlésre bízom annak elbírálását, hogy lehet-e ma háromezer koronából egy hétig megélni. De sokkal rosszabb ugyanabban a gyárban a raktári munkások helyzete. Ezek —ami szinte lehetetlen — 250—260 K napszámért dolgoznak. Mikor hozzám jöttek panaszkodni, hogy mindössze 250— 260 korona keresettel bírnak egy nap, én azt mondottam nekik, hogy nagyon ostobák, ha abban az üzemben tovább dolgoznak, mert hiszen akárhova mennek, ha utcaseprést vállalnak vagy akármilyen évi január hó 17-én, szerdán. 303 munkát, 400—500 koronát naponta egész biztosan kapnak, nem kell évtizedes gyakorlat vagy megbízhatóság és nem kell semmi ceremónia, itt pedig az állami üzemben dolgoznak naponta 250—260 koronáért. Ha ilyen a kormány politikája, ha ilyen a helyzete az állami üzemek munkásainak, milyen lehet akkor természetesen a többi üzemekben a munkások helyzete ? Semmi egyéb, mint az, hogy ezekben követik a kormány példáját és ugyanígy vagy talán még kevesebb megértéssel fogadják a munkások kívánságait. Hogy azután a kormány szociálpolitikája teljes legyen, legutóbb megjelent egy rendelkezés, amely épen ezeket az embereket sújtja és azt a kevés, nehezen megszerzett jogot is megvonja tőlük. A kereskedelemügyi minister urnák arra a rendeletére célzok, amely a vasúti kedvezményeket korlátozza. Nem osztozhatom Györki képviselő urnák abban az álláspontjában, hogy minden kedvezményt vonjanak el, hogy a vasúton mindenki, aki utazik, fizessen. Osztozhatnék ebben a felfogásban akkor, ha a kormányzat márólholnapra képes lenne ezeknek az embereknek, akik eddig kedvezményt kaptak, olyan fizetést biztosítani, hogy tényleg meg tudják vásárolni a vasúti jegyet. De addig, amíg erre biztosíték nincs, nem volna szabad a kormánynak ilyen rendelettel jönnie, nem volna szabad ezeket a szerencsétlen embereket még jobban elkeserítenie. Györki Imre: Természetes, hogy addig nem lehet ! Addig az illetmény természetével bir ! Szabó József : A vasúti kedvezmények korlátozása sújtja — csak egyet akarok példaként kiemelni — azokat a munkásokat, alak nyugbéresek. Ezek az emberek öreg napjaikra lehetőleg vidékre mennek lakni és minden hónapban legalább egyszer be kell jönniök a fővárosba azért, hogy nyugbérüket felvegyék, természetbeni ellátásukat átvegyék és esetleg dolgaikat elintézzék. Ha ezeknek az embereknek ezután meg kell fizetniök a vasúti költséget* azért, hogy átvegyék természet-a beni ellátásukat és nyugbérüket, akkor a nyugbér és a természetbeni ellátás értéke kevés lesz ahhoz, hogy vasúti költségüket megfizessék. Nem lehet ezeket az embereket öreg napjaikra igy elkeseríteni, nem lehet a nyugdijasokat, akik hosszú éveken keresztül állottak az ország szolgálatában, azzal büntetni, hogy egyszerűen elszigeteljük őket Budapesttől, vagy kényszeri tjük őket arra, hogy ha mégis itt van dolguk, akkor csak ilyen súlyos áldozat árán juthassanak Budapestre. Ezért én arra kérem a t. Nemzetgyűlést és a kereskedelemügyi minister urat, vonja vissza ezt a rendeletet, módosítsa ezt szociális szempontok figyelembevételével és adja meg azoknak a nyugbéreseknek, nyugdíjasoknak és egyéb szerény fixfizetéssel biró közalkalmazottaknak továbbra is azokat a vasúti kedvezményeket, amelyeket eddig élveztek. Határozati javaslatot nyújtok be eziránt,
