Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

302 A nemzetgyűlés 85. ülése 192 menye, a Károlyi-kormányzat sem hozott meg­értést az ellenségeink részéről, nem hozott jobb jóvátételt, nem biztosította Magyarországot a meg­csonkítás ellen... Peidl Gyula : Elkésve érkezett, az volt a baj ! Szabó József : ... hanem azt láttuk, hogy azt a kormányzatot épugy igyekezett a Idsentente és a nagyentente elnyomni és a sajáfc igényeit époly erővel igyekezett Id elegit eni, mint ahogy azt ve­lünk szemben akarja foganatosítani. De nem hiszek — és ezt ne vegyék tőlem rossz­néven •— azokban a pacifista és nemzetközi szoli­daritást és barátságot hirdető jelszavakban sem, amelyeket legutóbb itt a szociáldemokrata kon­gresszus alkalmával nem közvetlenül, hanem köz­vetve Vandervelde szájából hallottam. Ez a nagyon tekintélyes, vo\t\ minister szociáldemokrata kép­viselő, nekünk itt arról regél, hogy tessék a nem­zeti életbe több demokráciát belevinni, tessék demokratikusan átformálódni és akkor remélhetik az urak azt, hogy nemzetük a nemzetközi szövetség­ben több megértésre talál. Ugyanez az ur azután elmegy innen és otthon háborús propagandát fejt ki, állást foglal a Ruhr-vidék megszállása mellett. (Ellenmondás a szélsőbahlaaoln.) Ezek az urak nekünk csak prédikálnak meg­értést a többi nemzetekkel szemben. (Zaj a szélső­haloldalon. Felkiáltások : Hol olvasta ? A Népben ?) Györki Imre: Ez csak az ön fantáziájában van meg ! Bogya János : Nyugaton csak nemzeti szocia­lizmus van. Szabó József : Az a meggyőződésem, hogy ott ilyen politikát nem fejtenek ki. Láttuk egyéb meg­nyilatkozásban is. Nem A Népben, hanem a Nép­szavában olvastam, hogy pl. a szociáldemokrata munkások Németországban az ellenséges megszál­lás ellen tüntetnek, félórás tüntető sztrájkot ren­deznek. ( ügy van ! jobbfelől.) Nagyon szép a néme­tek szempontjából ez s csak azt bizonyítja, hogy ott a szociáldemokrata munkásság nemzeti érzéssel van telítve, nemzeti törekvésekkel . . . (Zaj a bal­oldalon.) Peidl Gyula: Másképen is bánnak velük, mint a magyar munkássággal ! Szabó József : . . . hogy ott a munkásság min­den erővel a nemzeti ügy szolgálatában áll. (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak. Szabó József: Ezzel a magyar szociáldemo­kraták nem dicsekedhetnek. Főképen nem dicse­kedhetnek azzal, hogy ez bizonyítja a nemzetközi szolidaritást, mert sokkal szivesebben vettem volna, ha ez a sztrájk nem Németországban, hanem Franciaországban folyt volna le, mert ez igazi nemzetközi megnyilatkozás lett volna, és ott is tiltakoztak volna a németek elnyomatása ellen. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nagy tüntetések voltak !) Tessék a komoly francia lapokat elolvasni ! A francia munkásság is tiltakozott ellene/) A harmadik kifogásom a kormány politikája '. évi január hó 17-én, szerdán. ellen az, hogy én nem látom a kormány politikájá­ban a szociális törekvéseket, hanem azt látom, hogy sok tekintetben nem hogy szociális lenne, hanem épen antiszociális. Mert ha szociális politi­kát keresünk, akkor talán a hivatalos árdrágításra kell gondolnunk, a vasúti tarifa, a posta és egyéb nélkülözhetetlen dolgok megdrágítására. Már pedig elveszíti a kormányzat az erkölcsi jogosultságát, hogy törvénnyel, rendeletekkel magánvállalatokat, önző kapitalistákat kényszeritsen a tizstességes ke­reskedelemre, az áruuzsorától való tartózkodásra, mikor a drágításban maga a kormányzat jár elől, és mindig példát ad a magánvállalatoknak és a többi rádrágítóknak. Nem szociálpolitika ez. De nem szociális a kormánynak az adópolitikája sem, mert a fogyasztási és a forgalmi adó képezi az ál­lamnak a legnagyobb bevételét, és a nagy vagyon­nak, a jövedelemnek az adója elmarad vagy olyan jelentéktelen, amely szociális szempontból teljesen elitélendő. Ha nézzük az állam alkalmazottainak a hely­zetét, ha végig tekintünk néhány állami üzemben, akkor ott is azt látjuk, hogy a legnagyobb anti­szociális felfogás nyilatkozik meg. Vegyük első­sorban az állami gépgyárat. Az állami gépgyárban azok a munkások dolgoznak, akiknek a túlsó olda] és egyáltalában a keresztény politikusok tapsoln 1 szoktak, amely munkások nemzeti alapon állanak? akikkel találkozunk nemzeti ünnepségeken és min­denféle nemzeti megnyilatkozásban. Ezek voltak a Kapisztrán-szobor leleplezésénél is, 1200 ember jött fel Diósgyőrből, hogy ezen a nemzeti ünnepé­lyen részt vegyen. Ezek az emberek azonban sokkal mostohább bánásmódban részesülnek, mint egyéb magán­vállalatoknál alkalmazott munkások. Lehetetlenség ezt a politikát tovább folytatni. Ezek a munkások megj elentek a kereskedelem­ügyi minister urnái, aid felrendelte őket küldött­ség formájában, hogy megbeszélje velük a dolgo­kat, s mikor feljöttek Miskolcról, Diósgyőrből, Debrecenből, Szolnokról és több vidéki városból a munkások megbízottai, elmentek a kereskedelem­ügyi minister úrhoz, hogy előtérj esszék panaszaikat. A kereskedelemügyi minister ur megjelölte, hogy mikor jöjjenek, de mikor meglátta a küldöttséget, amely állott talán 80 emberből, akkor megijedt a minister ur és a hátulsó ajtón eltávozott, ott­hagyta ezeket a szerencsétlen embereket várni két órán keresztül és két óra multával a titkár közölte a küldöttség vezetőjével, hogy a minister ur már elment, mert ilyen nagy küldöttséggel nem tárgyalhat. Mit méltóztatnak gondolni, ha ezek az emberek hazamentek munkástársaik közé, miről számoltak be, mit végeztek itt Budapesten a minister úrral, aki küldöttségileg felrendelte őket ? Bizonyára ökölbe szorított kézzel mentek haza és szivükben elkeseredéssel azzal a meg nem értéssel szemben, amelyet ők a kormányzab részé­ről tapasztaltak. Én megértem azt, hogy a minis­ter ur talán nem tudott volna kielégítő választ adni a küldöttségnek, de legalább legyen egy jó,

Next

/
Thumbnails
Contents