Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-84
292 A nemzetgyűlés 84. ülése 192 entente-hatalmaknak ez az óriási katonai túlereje súlyos fenyegetést jelent reánk, Magyarországra, de nemcsak Magyarországra, hanem egész Európa békéjére nézve. Láttuk, az ententebékék legjobban megmutatták, mennyire hajlandó a túlzásokra az erősebb fél akkor, amikor a másik oldalon megfelelő erő nem áll az ő ellensúlyozására rendelkezésre, Imminens volna a veszély akkor is, ha ellenfeleink, akikkel szemben állunk, kultur-meggondolások vagy erkölcsi fékek által mérsékeltetnének. Balkáni szomszédokkal állván azonban szemben, . . . Szomjas Gusztáv: Balkán-erkölcsökkel! Eckhardt Tibor : . . . tényleg rá kell mutatni arra, hogy a veszély, amely Magyarországra nehezedik, állandó, hogy kizárólag az alkalom hiányzik ahhoz, hogy a Magyarország további meggyengítésére vagy megsemmisítésére irányuló szándékot tényleg végrehajtsák és hogy valamely nagyobb esemény vagy zavaros helyzet bármikor abba a helyzetbe sodorhatja Magyarországot, hogy teljesen védtelenül — mert hiszen ami hadseregünk és erőnk van, az igazán majdnem a semmivel határos — ki legyünk szolgáltatva a rablószándéku kisententehatalmak támadásainak, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Szilágyi Lajos: Tolvajok! Meskó Zoltán : A népszövetség mint sóhivatal mit szól hozzá? Elnök : Meskó képviselő urat imparlamentáris és a parlament tekintélyét sértő kifejezéseért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Mozgás). Eckhardt kép viselő ur, méltóztassék folytatni! Eckhardt Tibor: Most is, mialatt ezeket a szavakat mondom, a román határon katonai felvonulás és készülődés folyik. Kihirdették az ostromállapotot, részlegesan mozgósítottak, sőt egyes hírek szerint még Csehországban is fokozottabb határbiztositást rendeltek el. Ezek az események nem érnek minket váratlanul, hiszen múlt év decembere óta állandóan folyik egy fokozott sajtókampány, (Ugy van! Ugy van!) amely Magyarország befeketitésére, megvádolására és megrágalmazására törekszik, s ennek az akciónak csak befejező akkordjai azok a katonai készülődések és intézkedések, amelyeket most velünk szemben foganatba tettek. A nagy- és kisentente demarsában jelzett indokolást komolyan valóban nem tekinthetjük. Az az indok, amelyre a demarsokban hivatkozás történt, hogy magyar részről bizonyos irredenta velleitások nyilvánultak volna meg, félreismerése azoknak a gyűléseknek, amelyekről szó van és azoknak a nyilatkozatoknak, amelyek ezeken a gyűléseken elhangzottak. Magyar részről igenis hangsúlyozták a határok igazságos megállapítására irányuló kívánságokat, amelyek az entente-békeszerződésekben, illetőleg a trianoni békeszerződésekben, illetőleg a trianoni békeszerződéshez mellékelt kísérőlevélben gyökereznek. Magyar részről semmi más nem történt, mint hivatkozás a békeszerződésre és sür'. évi január hó 16-án, kedden. getése annak, hogy a békeszerződés igazságosan hajtassék végre. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek a sürgetésnek támadó jelleget tulajdonítani, ezt a sürgetést offenzív szándéknak minősíteni valóban túlságos naivitás feltételezése a világ közvéleménye előtt. (Ugy van! Ugy van!) Annál meglepőbb volt számunkra, hogy ezeknek a kisentente-machinációknak ideigóráig a nagyentente-hatalmak is odaadták magukat. Hiszen mi a tényállás ? Társadalmi szervek a magyar határ igazságos megállapítása iránti kívánságuknak adtak kifejezést. Ehhez feltétlenül joguk volt. Megvádoltak azután minket a román határon határincidensek felidézésével. Bebizonyítást nyert, hogy ezeket a határincidenseket a túlsó oldalról provokálták (Ugy van! Ugy van!) és hogy a jogsérelem a túlsó oldalt terheli, llánk fogták, hogy nálunk katonai készülődések folynak. Epen a tegnapi nap folyamán a francia kormány félhivatalosa, a Havas-ügynökség állapította meg, hogy Magyarországon semmiféle katonai készülődés nincs, és ezért a lojális megállapításért a francia kormánynak tényleg köszönettel is tartozunk. De ha nálunk nincs katonai készülődés, felvetem a kérdést, van-e a másik oldalon ? Hiszen román részről nyíltan bevallják, hogy ők igenis katonai intézkedéseket és messzemenő katonai előkészületeket tettek. Hát tisztelettel kérdem ezek után, melyik oldalon van a békebontó szándék? Melyik oldalon van komolyság, higgadtság és önuralom, és amennyiben történnek demarsok, melyik résszel, melyik féllel, melyik oldallal szemben van tényleg jogosultsága a beavatkozásnak? A farkas és a bárány meséjét tipikusabb formában megvalósulva valóban nem is lehetne látni. (Ugy van ! Ugy van !) Az egész román akció naiv rosszhiszeműsége annyira nyilvánvaló, hogy valóban kár tovább szavaimat erre az ügyre vesztegetni. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a tényállás a művelt nyugati közvélemény tudomására jut, nevetségességbe és megvetésbe fog fulladni az egész kompromittálási akció. Lehetetlenség azonban, hogy ezzel kapcsolatban bizonyos következtetést le ne vonjak. (Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és a baloldalon.) Ez pedig az, hogy felfogásom szerint a népszövetséget is érdeklő ügy volna ez, (Ugy van! Ugy van!) és a népszövetség egyességi okmányának 11. cikke alapján, a népszövetségnek közbe kellene lépnie minden ilyen esetben, amidőn Európa békéjét ilyen provokálatlanul, ilyen indokolatlanul komoly megzavarással fenyegetik. (Élénk helyeslés.) Hogyan álljon helyre a gazdasági rend, hogyan jöjjön létre itt pénzügyi konszolidáció, hogyan térjen vissza a munkakedv az emberekbe, hogyan ébredjen fel a vállalkozási szellem, hogyan ébredjen fel a bizalomra alapitott hitelélet újból, ha állandóan ilyen nemtelen kísérletek célpontjául vagyunk kitéve? (Ugy van! Ugy van!)
