Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-84

290 À nemzetgyűlés 84. ülése 192b'. hatalmakkal a magyar kisebbség helyzetét. Ugyanezt tette Bánffy Miklós gróf Genfben, amikor a népszövetségbe való felvétel után haladoktalanul felszólalt, a kisebbségek védelme érdekében és követelte, hogy a kisebbségek által lakott területekre küldessenek ki bizottságok helyszíni vizsgalatok megejtí'sére, és hogy kodifikáltassanak a nemzeti kisebbségek jogai. Bánffy Miklós grófnak e kívánsága nem nyert teljesülést, de bizonyos eredmény e téren is mutatkozott, még pedig az, hogy Murray oxfordi egyetemi tanár javaslatára a népszövetssg elfogadta azt, hogy az elszakított részek területén élő kisebbségekkel szoros kapcsolatot fog fentartani és ennek a kapcsolatnak fentarthatása érdekében a főtitkárság személyzetét ki fogják bőviteni. Ezek a határozatok bizonyos reménységet nyújtanak nekünk arra, hogy a népszövetség a kisebbségek sérelmeit talán megállította azáltal, hogy azok a helyszínén is meg vizsgálandók lesznek, és talán a helyszíni vizsgálatok alapján azok a borzalmak, melyeket ott tapasztalni fognak, a népszövetség lelkiismeretét is fel fogják ébreszteni. Szomjas Gusztáv; Nagy optimizmus! Eckhardt Tibor: Áttérek, t. Nemzetgyűlés, a lefegyverzés vagy -— hogy helyesebben beszéljek — az általános fegyverkezés problémájára, amelyet szomszédainknál és egyes európai hatalmaknál észlelünk. A világháború folyamán a hadicélok között, amelyeket az entente proklamált, talán legelső helyen szerepelt a német militarizmus és általában a militarizmus leküzdése. "Wilson komolyan is vette ezt a programmpontot és a népszövetségi egyezségokmányának 8. cikkelyében a fegyverkezések csökkentésére a legmesszebbmenő rendelkezéseket vétette fel és a népszövetséget jelölte meg azon fórum gyanánt, amely hivatva van az idevonatkozó programmot kidolgozni ós annak a kormányok által történt elfogadása után ezt a programmot végrehajtani és végrehajtását ellenőrizni. A lefegyverzés a volt központi hatalmaknál meg is történt legmesszebbmenő módon. Mint méltóztatnak tudni, annyi katonai erőt sem hagytak, amennyi a belső béke ós rend biztos megóvására feltétlenül szükséges. Szomjas Gusztáv : Egyáltalán nem hagytak ! Eckhardt Tibor : Ez a rendszabály azonban csak egyoldalú rendszabály volt, mert a győzők közül csupán Amerika és Anglia és részben Olaszország tért vissza a 1914-es katonai állapotokhoz, egyébként azonban Franciaország, különösképen pedig a kisentente olyan hatalmas fegyverkezési politikát folytat, amely egyrészt Európa jelenlegi pénzügyi helyzetével sem áll összhangban, másrészt pedig az európai békét komolyan veszélyezteti. Midőn a fegyverkezések korlátozásának igen dicséretes eszméje felmerült, akkor még a megegyezéses béke gondolata állott az entente-hatalmaknál is előtérben és tényleg, ha megegyezéses béke jöhetett volna létre, évi január hó 16-án, kedden. akkor a fegyverkezések korlátozásának sem lett volna semmi akadálya, mert hiszen a lelkek megenyhülése, a lelkek kiengesztelődése maga után vonta volna a fizikai felkészülődés korlátozását is. A versaillesi és az ehhez kapcsolódó többi béke minden egyébnek mondható, csak megegyezéses békének nem. Ezek a békék az erősek által egyoldalulag diktált békék, amelyek az erőszakra vannak alapítva és amelyeket épen azért csak az erőszak tarthat f fenn addig ameddig, (Ugy van ! jobb felöl.) Épen ezért az erőszakra alapitott békék fentartására erőszakos eszközökre, hadseregekre van szükség. Innen van az, hogy az entente-hatalmak egy része nem akar és nem tud leszerelni, innen van az, hogy ma például Franciaország háromszor akkora hadsereget tart fegyverben, mint 1914-ben, amikor a militarista Németország ereje teljében virult, és innen van az, hogy Franciaországnak ma nagyobb hadserege van, mint volt 1914-ben Németországnak. Nem tartozik ugyan vizsgálódásaim témái közé, de rá kell mutatnom arra az anomáliára, a sorsnak arra az iróniájára, amelyet a helyzetek szülnek, hogy Anglia, amely ország a német militarizmus ellen harcolt, megkapta érte cserébe a francia militarizmust, még pedig megkapta talán sokkal szertelenebb és a győzelmi mámor által sokkal elbizakodottabb formában, mint amilyen volt valaha a német militarizmus. T. i. a német hadi kikötők, Kiel és Helgoland, helyébe megkapta a La Manchecsatorna mentén fekvő francia hadi kikötőket, a francia buvárhajóflottilla és a francia repülőflottilla pedig olyan abszolút fölényben van az angolok hasonló felszerelésével szemben, hogy Franciaország ma tényleg a La Manche-csatorna fölényes urának tekinthető. Nem hiszem, hogy Lloyd George saját hazájának jót tett volna akkor, amikor a régi angol egyensúly-politikával szakítva, a központi hatalmak teljes lefegyverzését és tökéletes meggyöngitését munkálta elő, mert ezáltal Franciaországnak teljes túlsúlyt, teljes szabadkezet biztosított az európai kontinensen. Pedig jól tudjuk a múltból is, hogy valahányszor Franciaországnak hegemóniája volt Európában, ez mindig a háborús feszültség állandósításával járt. így volt ez XIV. Lajos idejében, igy volt Napóleon korában és igy van ma Poincaré szellemének győzedelmeskedése idejében. Rothenstein Mór: Minden erőszak megbosszulja magát ! (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Eckhardt Tibor : Ennek a politikának nyomán azután a Balkánon felszabadult a mértéktelen étvágy, amelyet úgyis csak nehezen tudnak fékezni. Felszabadult az a farkasösztön, amelyet az angol történetíró, Carlyie, annyit ostorozott, és 1920 óta különböző katonai konvenciók, katonai szövetségek jöttek létre ez egyes kisentente államok között, amelyekkel erkölcsileg rosszul megalapozott uralmukat erőszakkal akarták alátá-