Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-84
A nemzetgyűlés 84. ülése 192, Eckhardt Tibor: így hivatkozom pl. a magyar békedelegáciának 1920 november 24-iki jegyzékére, amelyet annakidején a nagykövetek tanácsa azzal az elég erélyes hangú megjegyzéssel küldött át a népszövetséghez, hogy foganatosítson rögtönös intézkedéseket a kisebbségi szerződések végrehajtásának biztosítására, mihelyt a trianoni békeszerződés életbelép. Mindez történt a békének általunk történt aláírása előtt. Miután a békét aláirtuk, a nagykövetek tanácsa megfeledkezett erről az ígéretről és annak dacára, hogy a nagykövetek tanácsában valamennyi hatalom képviselve van, egyik sem vállalkozott ezeknek a panaszoknak a képviseletére ugy hogy a magyar panaszok egyszerűen ad acta tétettek. És mint Emiltettem, több mint 3D beadványt intéztünk a népszövetséghez, részben a magyar békedelegáció, a magyar külügyminister, azután egyéb magyar hatóságok, igy pl. a népszövetség mellett működő titkárság, az Országos Menekültügyi Hivatal, továbbá az egyes társadalmi szervek igy a Bocskay-Szövetség, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, a magyarrutén politikai pártnak is fekszik egy panasz beadványa, egy petíciója a népszövetség előtt, sőt magánosok is fordultak a népszövetséghez, igy többek között báró Bánffy Albertné, akit a románok annakidején megbotoztattak, szintén panasszal fordult a népszövetséghez, azonban valamennyi beadvány egyforma eredménnyel járt, egyszerűen zárt ajtókra ós süket fülekre taláU. Nagy, tekintélyes külföldi testületek is felemelték szavukat kizárólag nemes emberszeretettől és talán a béke megóvásának vágyától hajtva. Igy pl. a General Presbyterian Alliance, amely az összes egyházaknak legfőbb szerve és amelynek több mint 30 millió presbiter hive van, és azután az amerikai unitárius misszió, amelyek személyes tapasztalásuk és az elszakadt részeken való utazásuk alapján igazolták a népszövetség előtt azokat a borzalmakat, amelyeket mi is felpanaszoltunk és tettek konkrét javaslatokat. Valamennyi beadvány, amely a népszövetség elé került, ugyanarra a sorsra jutott: érdemleges tárgyalás nélkül ad acta tétetett. T. Nemzetgyűlés! Azért bizonyos eredményeket, bizonyos sikereket ez a meddőnek látszó panasz mégis felmutatott. Ezt az eredményt pedig abban látom, hogy a magyar kérdés, a kisebbségek védelmének kérdése nemzetközi probléma lett és nem fog lekerülni többé a napirendről mindaddig, amíg ezekben a kérdésekben kielégítő rendezést elérnünk nem sikerült. (Ugy van ! jobb felöl.) A jogtalanság, amely a magyar kisebbségen esik, annál égbekiáltóbb, mert azok az országok, amelyeknek uralma alatt ma a magyar kisebbségek élnek, a háború előtt, de főleg a háború alatt az osztrák-magyar monarchia felosztását épen azzal az érvvel sürgették, hogy az osztrák-magyar monarchia a nemzeti kisebbségekkel szemben imperialisztikus, elnyomó politikát követ. Az entente-hatalmak NAPLÓ VIII. I évi január hó 16-án, kedden. 289 politikai céljai között is látjuk a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét már a háború folyamán megjelenni. A szövetségesek 1917 január 17-én Wilson hoz intézett jegyzékükben Európa békéjét a nemzetiségek jogainak tiszteletére ós minden nagy ós kis nép szabad fejlődésének elvére kívánják alapítani. Wilson 1917 április 2-iki üzenetében a harcot a népek felszabadításáért a nemzetek szabadságáért és a kis nemzetek jogaiért és szabadságáért akarja felvenni. Ha a népi sajátságoknak, a nemzetiségi elvnek, a nemzeti kultúra gondolatának a győzők szövetsége annak idején oly jelentőséget tulajdonított, hogy a legszorosabb gazdasági egységeket, ezer esztendős államalakulatokat bontott fel ezeknek kedvéért, akkor igenis követelnünk kell, hogy azok az államok, amelyek puszta létüket is ezen elvnek köszönhetik, ezt az elvet azokkal a kisebbségekkel szemben, amelyek az elszakított területeken élnek a legmesszebbmenő módon érvényesítsék. (Helyeslés jobbfeW.) Ha már a trianoni békeszerződés mérhetetlen kegyetlensége 191.000 négyzetkilométert szakított el Magyarország területéből és nekünk mindössze 91.000 négyzetkilométert hagyott, ha 11 millió magyar honpolgárt, köztük 3 millió magyar anyanyelvű honpolgárt szakított el akaratuk ellenére Magyarországtól, meg kell követelnünk és hangoztatnunk kell minden nemzetközi fórum előtt, hogy anélkül hogy ezeknek az állampolgároknak a nemzetiségi kisebbségi jogait megvédelmeznék, mi a békeszerződéseket teljesítve, az általuk vállalt kötelezettségeket abszolváltaknak sohasem fogjuk tekinteni. (Ugy van! bal felöl.) A győztes államoknak is érdeke, hogy az a kegyetlenség, amelyet a békeszerződés megkötése alkalmával velünk szemben érvényesitettek, ne hajtassanak túlzásba, hogy a magyar kisebbségek emberi méltóságuknak megfelelő emberi megélhetéshez juthassanak, mert ha nem jutnak ehhez, szélsőségek felé hajtatnak és az európai béke veszélybe kerülhet tőle, egy második Macedónia keletkezhetik az elszakított területeken, ahonnan a háború furiái századokon keresztül bármikor elszabadulhatnak. Azért mondom azt, bár talán különösnek látszik, hogy nemcsak a magyar kisebbségeknek, hanem a győző államoknak is érdeke, és az entente által reánk diktált béke tartósabb, erősebb, stabilabb lesz, tovább fog tartani, ha az emberi jogok ezeknek a kisebbségeknek biztosittatnak. Addig azonban, amig ennek ideje elérkezik, a magyar kormánynak kötelessége szavát ezeknek a kisebbségeknek védelmében mindenkor a legerőteljesebben érvényesíteni, aminthogy a magyar kormány ezt eddig is megtette. Bethlen István gróf ministerelnök annak idején Génuában a legelső alkalmat, amikor nemzetközi fórum előtt szerepelt, felhasználta arra, hogy terjedelmes memorandumban ismertesse az entente? y
