Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-84

288 A nemzetgyűlés 84. ülése 1923. évi január hó 16-án, kedden. A felsősziléziai kérdés megoldása volt a Népszövetség ténykedésének egyik fontos határállomása. Távol áll tőlem e politikailag és gazdaságilag rendkívül komplikált kérdés érdemében állást foglalni, módomban van azonban megvizsgálni, vájjon a Népszövetség összhangban járt-e el azokkal az elvekkel, amelyeket ennek a kérdésnek elbírálásánál maga elé kitűzött. . Az egyedüli szempont, mely a felsősziléiiai kérdés megoldásánál irányadó lett vclna, a nemzetiségi elv volt, amelynek proklamilása alapján az entente semleges hatalmak bevonásával népszavazást tartatott ezen a területen, amely abszolút szoros gazdasági egységet képez. Ez a népszavazás erős 2

/

3 német többséggel végződött. A nagyhatalmak nem tudván megegyezni a határok megvonásának kérdésében, a Népszövetséget kérték fel a döntésre, és a Népszövetség valóságos salamoni Ítéletet hozott, amennyiben a szeres gazdasági egységet megfelezte, azonban a salamoni bölcsességből annyiban téit el, hegy a saját ítéletét komolyan vette és a gyermeket kettéhasította. Ezt a döntést a Népszövetség nem a kitűzött nemzetiségi elv alapján hozta meg, hanem kizárólag azért hozott ilyen értelmű döntést, mert az elgyengült Németország jeges igényeivel számolni nem v< lt kénytelen, viszont a kérdésben erősen exponált Franciaország hozzájárulása nélkül kielégítő döntést nem hozhatott, ennélfogva egyszerűen az erősebb álláspontjára helyezkedett és ugy döntött, amint az erősebb érdeke megkívánta. Az erősebb fél jogainak védelmét, illetőleg a gyengébb fél jogainak semmibevevését mi, magyarok, azt hiszem elég keservesen tapasztaltuk, midőn az 1921. évi októberi puccs után — hangsúlyozom, hogy a puccs után — a kisentente hatalmai mozgósítást rendeltek el, amely a Magyarország területére való nyilt bevonulási szándékkal volt kapcsolatos, amit nem is titkoltak. A népszövetségi egyezmény 11. cikkelye értelmében minden háb< ruval való fenyegetés a Népszövetséget a maga egészében érdeklő ügy és a Népszövetségnek ilyenkor kötelessége, hogy a nemzetek békéjének fentartására alkalmasnak és hathatósnak mutatkozó minden intézkedést megtegyen. A magyar kormány a krizis elsimulása után erélyes hangú jegyzékben tett szemrehányást a Népszö\eőségnek azért, hogy a kis-entente hatalmainak sulycs háborús fenyegetésével szemben teljes passizvitást tanúsított. A Népszövetség válaszjegyzékében egyszerűen formai kibúvókra hivatkozott, igy a saját maga által konstruált eljárási szabályokra, amelyek neki állítólag nem tették lehetővé a beavatkozást, ahelyett, hogy tényleg azoknak a fontos nemzetközi érdekeknek szolgálatába állott volna, amelyekre valamikor kreáltaktt és amelyek képviseletére önmaga vállalkozott. A lefegyverzés és a határmegállapitásck kérdésében is súlyos kifogásaink vannak a Népszövetség működése ellen, amiről a későbbiekben leszek bátor néhány szóval megemlékezni. A Népszövetség egész működésének vizsgálatánál azonban meg kell állapítanom azt, hogy az a mi szempontunkból megfelelően nem is működhetik, mert hiszen alapjában véve a győzőknek a szövetsége. A Népszövetség univerzálisához, ahhoz, hegy az tényleg valamennyi népnek a szövetsége legyen, mindenekelőtt hiányzik Amerika részvétele, amely ettől az intézménytől távoltartja magát, hiányzik Németország, amely nem hajlandó belépni és hiányzik Oroszország, amelyet nem hajlandók felvenni, szóval kétségtelen, hogy hiányoznak olyan hatalmas területek, amelyek a szövetség univerzalitását kizárják. Meg kell állapítanom azt, is, hogy a délamerikai államok jórésze rendkívül elégedetlen a Népszövetség működésével, aminek kifejezést adandó, a legutóbbi közgyűléstől távol is tartották magukat, a tagsági dijak fiztését beszüntették, sőt Argentína kifejezetten ki is lépett belőle. A Népszövetségben az entente-hatalmak túlsúlya még nyilvánvalóbbá válik, ha működésének módját, eljárási szabályait vizsgáljuk. A Népszövetségben tulajdonképen nem a közgyűlés, hanem a Tanács a döntő szerv, a Tanácsban pedig Anglia, Franciaország, Olaszország és Japánortzág, vagyis a négy entente főhatalom az egyedüli állandó tag, van azonban négy nem állandó tag, még pedig Belgium, Brazília, Kina és Spanyolország, amelyek közül Belgium és Kina hadiállapotban volt velünk. Brazília nem velünk, de Németországgal viselt háborút, ugy Logy tényleg semleges hatalom az egész Népszövetségi Tanácsban csupán egyetlenegy van : Spanyolország. A Népszövetség 1922-ben megtartott közgyűlésén bizonyos fokig korrigálták ezt a helyzetet, amidőn a nem állandó tagok számát kettővel szaporították és felvették Uruguay t és Svédországot is. Ilyenformán az entente-hatalmak túlerejével szemben ma tényleg három semlegesnek mondható hatalom is van képviselve a Népszövetségi Tanácsban, mely kizárólag döntő faktor minden, a Népszövetség ele tartozó kérdésben. T. Nemzetgyűlés! a Népszövetségnek ez az organizációja megmagyarázza azokat a hiányokat, amelyekre bátor voltam rámutatni, hogy miért van a Népszövetségnél mindig csak a győzőknek, az ententehatalmaknak igazuk. De bizonyos enyhítő körülményekre is rá kell mutatnom, még pedig arra, hogy a Népszövetség semmiféle végrehajtó hatalommal nem renelelkezik, hogy tulajdon képen csak gyermekkorát éli ma és számos esetben talán jobb szándéka ellenére nem vállalkozik az erejét meghaladó feladatok teljesítésére. Magyar részről, miként azt múltkor Rassay t. képviselő urnák egy közbeszólás alakjában megmondottam, eddig több mint 30 beadványt intéztek a Népszövetséghez és pedig intéztettek ezek a beadványok 1920 óta a Népszövetséghez. Halász Móric : Egyszerűbb lett volna ezeket a sóhivatalboz intézni!