Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-84

A nemzetgyűlés 84. ülése 1923. évi január hó 16-án, kedden. 287 kötelesek a Tittoni-féle jelentés szerint őrködni a rendelkezések változhatatlansága felett, kötelesk meggyőződést szerezni azok végrehajtásáról és kötelesekközbelépni minden esetben, amikor a kisebbségekkel szemben vállalt rendelkezések bármelyikét megszegik. T. Nemzetgyűlés ! Meg kell állapitanunk, hogy a Népszövetség és különösképen a Népszövetségi Tanács maga precizenismeri, tudj a, mi lenne a hivatása és kötelessége, vállaltais kifejezetten ennek teljesítését, de tény az, hogy e kötelezettség valóra váltására soha még kísérletet sem tett és ezzel részben már soha többé jóvá nem tehető mulasztást, sőt bűnt követett el nemcsak egész Európának, hanem az egész világ nemzeteinek érdekközössége ellen is. T. Nemzetgyűlés ! Hogy megérthessük a Népszövetségnek ezt a magatartását, amely Népszövetség valamikor tulaj donképen arra rendeltetett a statútumok szerint, hogy a népek együttműködését, a nemzetközi békét, a nemzetközi jcg, az igazság és mindennemű szerződéses kötelezettség betartását előmozdítsa, egy pillantást szeretnék vetni a Népszövetség eddigi politikai működésére. Az első súlyos csalódást a Népszövetséggel szemben a Rajna jobbparti városoknak Franciaország által történt önhatalmú megszállása okozta, amikor is Frankfurtot és Darmstadtot még 1920 márciusában, majd 1921 márciusában Düsseldorfot, Duisburgot és Ruhrortot is megszállották a franciák. Alig egy esztendő leforgása alatt épen ötször fenyegette volt meg Franciaország Németországot bemasirozással és két ízben végre is hajtotta fenyegetését. Franciaországnak ez az eljárása teljesen szerződésellenes volt, hiszen a versaillesi szerződés megállapítja, hogy miféle represszáliákat alkalmazhat Franciaország abban az esetben, ha Németország jóvátételi kötelezettségeit megszegi. Ezek a represszláiák kizárólag pénzügyi és gazdasági természetűek s amint a szakértők, az angol Keynes oly jellemzően s oly megkapóan ecseteli : lehetetlen helyzetet teremtene egész Európában, ha anyagi, materiális természetű kötelezettségnek nem teljesítése esetén 30 esztendőn keresztül, amig ez a jóvátételi kötelezettség fennáll, az ententehatalmak bármelyike szabad jogot nyerne arra, hogy volt ellenfelei országába, területéretetszése sze szerint bemasirozhasson és tetszés szerinti erőszakot alkalmazhasson az illető ország lakosságával szemben. Franciaország azonban kifejezetten kötelezte is magát a népszövetségi egyezmény 17. cikkelyében arra, hogy önhatalmú eljárást tanúsítani nem fog, hogy konfliktusok esetén a Népszövetség döntését kikéri, amely Népszövetségi Tanács Németország meghallgatása után lehetőleg békés rendezést fog megkísérelni. Ennek dacára Franciaország soha, még a saját szövetségeseit sem kérdezte meg e részben, és pl. Frankfurt megszállása idején az angol kormány a legélesebben ellenezte ezt és neheztelésének kifej ezést is adott. Ma, amikor a Ruhrvidék megszállása folyik, midőn arab és néger katonák talpai alatt reng Közép-Európa szive, valóban megismétlődött ugyanez a helyzet. Es ez már három év óta folyik. Németország már a legelső alkalommal ünnepélyes óvást és tiltakozást emelt a Népszövetségnél az ellen, hogy területeit ily módon megszállják, és a Népszövetség mind a mai napig még arra sem vett magának fáradságot, hogy a német tiltakozásra egyáltalán feleljen. (Felkiáltások jobbfelol : Sóhivatal !) A békeszerződések megkötése óta egyre fellángoló háborús tüzek lokalizálása és elfojtása tekintetében, egy esettől eltekintve, a Népszövetség nem tett semmit. A lengyel-orosz konfliktusba nem avatkozott bele, a görög-török háború idején —• legutóbb — a Népszövetség egész működése arra szorítkozott, hogy a Szmirnából menekült görög és örmény lakosság javára gyűjtést rendezett, az albán-szerb háború annak idején hónapokig folyt annak ellenére, hogy mindkét fél tagja a Népszövetségnek, és mégsem látta szükségesnek beavatkozni, s amidőn hosszú hónapok elteltével végre beavatkozott, kiderült, hogy beavatkozásánaklehet tényleges eredménye, mert ezen egy esetben tényleg ért el eredményt. Bebizonyosodott, hogy a kellő erkölcsi bátorsággal és eréllyel lép fel, nemzetközi jellegű konflagrációk esetén is lehet elérni eredményt, ha ez a nemzetközi legfőbb testület tényleg latba veti egész erejét. A legjellemzőbb azonban a Népszövetségnek a mindenkori hatalom előtt való meghajlására a wilnói eset. Amidőn a lengyel-orosz háború befejeződött, Wilno a litvánok kezében volt, és mivel a wilnói hadállás a lengyelek oldalában állván, katonailag igen fontosnak, ezenkivül a lengyel hadsereg az orosz offenzíva által elgyengültnek látszott, a Népszövetség a bolsevikiek szövetségesének, Litvániának fogta pártját, és Wilnónak a suvalkii fegyverszüneti szerződésben a litvánok részére való átengedését erőszakolta ki. Zeligovszki lengyel tábornok azonban nem engedett, puccsszerűen mégis bevonult Wilnóba és mid.őn ott tartani tudta magát, a Népszövetség paritásos álláspontra helyezkedett és azt javasolta a litvánoknak, hogy létesítsenek a wilnói területből kondominiumot. A litvánok ezt ellenezték, sokáig folyt a huzavona, végre Zeligovszki tábornok megunta ezt a késedelmeskedést, kiegészítette a kétes, bizonytalan wilnói kerületet lengyel többségű területekkel és lengyel katonai ellenőrzés alatt rendezett egy népszavazási komédiát, amely természetesen lengyel többséggel végződött. Erre a Népszövetség, amelynél a litvánok tiltakozást jelentettek be, kijelentette, hogy működését befejezte és azt ajánlotta, hogy az igy szembenálló felek ismét vegyék fel a diplomáciai kapcsolatot és amennyiben a jövőben konflagrációk támadnának Lengyelország és Litvánia között, ismét felajánlotta a jövőre nézve jó szolgálatait. Erre a magukra hagyott litvánoknak természetesen nem volt mit tenniök, mint elmenni Varsóba és megegyezni a lengyelekkel a wilnói kerület dolgában. Ez az eset jellemző a Népszövetségnek a mindenkori hatalom előtt való álszenteskedő meghajlására.