Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-84
278 A nemzetgyűlés 84. ülése 1923. évi január hő 16-án, kedden. őket utólagosan szidalmazni nem lehet. A legkevésbé lehet a háború hosszú tartama miatt szemrehányást tenni ezeknek az embereknek, akik épugy, mint a pacifista képviselő ur, csak katonai és honpolgári kötelességüket teljesítették. A képviselő ur hasonlóképen nagy általánosságban ugyanennek a papságnak valláskülönbség nélkül szemrehányást tett, hogy nem teljesítették kötelességüket a háború befejezése körül. Ha hallgattak volna úgymond — csak egyetlenegy dolgot akarok megemlíteni — XV. Benedek pápára egész Európában, akkor Európa nem rohant volna az öngyilkosságba, hanem a háború már évekkel előbb véget ért volna. Rassay Károly: Ez már polémia! Elnök : Nem a katholikus, református tábori papság vájta a mély árkot a harctereken, hanem az ellenségnek engesztelhetetlensége. Mivel a képviselő ur beszédjében az általa gyorsirójegyzetekből idézett szavaiban oly kitételt használt, amely alkalmas arra, hogy az egész tábori papságot a nép előtt bizonyos ellenszenvnek tegye ki, ezért kénytelen vagyok a képviselő urat utólag rendreutasítani. (Helyeslés jobbfelöl) A tábori papság nem érdemel gáncsot, hanem inkább dicséretet érdemel azért, amit tett. (Helyeslés jobbfelöl) Szólásra következik? Rainprecht Antal : Személyes kérdésben kérek szót. Elnök : A szó megilleti. Rainprecht Antal : Félremagyarázott és félreértett szavaim helyes megmagyarázása érdekében kérek engedélyt a t. Nemzetgyűléstől, hogy újra és a legpregnánsabban rávilágítsak arra, hogy én egyetlenegy szóval sem sértettem a tábori papságot, mint felsőbb parancsoknak egyszerűen ártatlan végrehajtó közegeit és eszközeit. Erre a feltevésre én egyetlenegy kijelentésemmel alkalmat nem adtam. Az elnöki rendreutasitás dacára is tiszta a lelkiismeretem Isten és a, társadalom előtt, hogy it én ilyen állítást megkockáztatni nem mertem. Ok egyszerű végrehajtó közegei voltak annak a parancsnak, amelyet felülről kaptak. (Zaj.) Beszédem folyamán kifejezésre akartam juttatni azt, amit ezúttal is megismétlek, hogy igenis az egyház a háború megszüntetésében azokat a radikális eszközöket, amelyek nekik esetleg módjukban állottak, más alakban, mint egyszerű körlevelekben, nem használták ki és nem merítették 'ki. (Zaj. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, ez minden nemzet papságára vonatkozik, vonatkozik az egyháznak arra a ténykedésére, mely háborúkor egymás ellen állította fel azokat az általános érvényű igéket, amelyeket akkor kiki a maga véleménye, a maga hite szerint vélt alkalmazhatónak csak azért, hogy minél bátrabban, minél hősiesebben harcoljon ember-embertársa ellen. XV. Benedek pápának védelembe vételát a legtiszteletteljesebben nem tehetem, hogy visszautasítsam, mert hiszen az elnöki rendreutasitás ellen nem opponálhatok, de meg kell jegyeznem tisztelettel, hogy épen XV. Benedek pápának az elnök ur által idézett hatalmas körlevelét szerencsés voltam első beszédem alkalmával teljes szövegében itt felolvasni, (ügy van ! a szélsöbaloldalon.) és így már a dolog lényege is megcáfolja azt a lehetőséget, mintha a papságot azért vádolnám mulasztással, mert nem írtak körleveleket. Az igék hatalmával az egyháznak módjában állott volna ugy a francia, mint az angol, német és magyar egyházi befolyás révén a katonaságot és az egész társadalmat, — nem a tábori papokat értem, akik csak ugyanolyan szerény és egyszerű végrehajtói voltak a parancsnak, akárcsak én vagy önök — módjában állott volna a béke és szeretet jegyében igenis radikálisabb eszközökkel jobb belátásra birni. (ügy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Ismételten kénytelen vagyok a képviselő ur saját szavait, melyeket a gyorsírók hiteles feljegyzései tanúsítanak, felolvasni. A képviselő ur szószerint azt mondta (olvassa): »Testünk dacosan állt a fronton, miközben a pap — katholikus és református egyaránt — igékkel vájt friss és mély árkot egy-egy ujabb vérpataknak.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak csendben maradni, képviselő urak ! Kénytelen vagyok még egyszer megismételni, hogy ezért a kifejezésért, mely kétségbevonhatatlanul a fronton lévő tábori papságra vonatkozik, utasítottam rendre a képviselő urat. (Zaj.) Szólásra következik? Perlaky György jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Az utóbbi napok külpolitikai vonatkozású eseményei arra késztetnek, hogy itt a Házban foglalkozzam azokkal a lépésekkel, amelyeket a nagy- és kisentente hatalmasságai jónak láttak ezzel a megcsonkított, lefegyverzett és mindenéből kifosztott nemzettel szemben megtenni, még pedig olyan érdekek szolgálatában, amelyeknek jogosságát mi soha el nem ismerjük. Egyidejűleg felhasználom az alkalmat arra, hogy ezeknek a lépéseknek hátterére is rámutassak; rámutassak arra a helyzetre, amelybe a határon innen és határon túl élő magyarság a trianoni békeszerződés végrehajtása során került ós egyúttal keressem, vizsgáljam azt a módot is, hogy ki hogyan hajtotta végre a nemzetközi szerződésekben vállalt ünnepélyes kötelességeit, a nemzetközi jogszabályoknak melyik részen hogyan feleltek meg és rámutassak arra az erkölcsi fölényre, arra a hősies önfeláldozásra, arra az önmegtagadásra és önuralomra, amelyet a magyar nemzet a súlyos provokáció, a legsúlyosabb belső gazdasági helyzet és egy folyton fokozódó súlyos külső nyomás dacára állandóan tanúsított és állandóan mint az európai békének egyik biztos bástyája viselkedett az utóbbi súlyos esztendők I folyamán.
