Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-84
A nemzetgyűlés 84. ülése 1923. évi január hó 16-án, kedden. 277 Rainprecht Antal : . .. azért, mert gyakorlati politikája ennek ellentmond. (Zaj és felkiáltások a középen: Nagyon jó!) Bogya János: Fő az, hogy nem azt mondják, amit akarnak! Kuna P. András: Sanda mészáros módjára! (Zaj.) Rainprecht Antal: Nem eshetem abba a hibába, hogy parlamenti pártok jóhiszeműségében kételkedjem. Amig ezt a programot egy képviselőtársunk vallja, hinni illik és hinni kell is. Az élettel hiába, nem haladhatunk szemben. Térdre kényszeríti hagyományoknak ősi lovagjait is: hiába állnak vele szemben a hadiözvegyek Tankrédjei, az élet ereje győzedelmeskedik rajtuk. A legeklatánsabb bizonyitéka ennek épen a Petőfi kultusz. Ezt a nagy, halhatatlan géniuszt, ha élne a mai kormány bizonyára Zalaegerszegen gyötörné . . . (Zaj.) Drozdy Győző: Egészen biztosan! Elnök : Azt hiszem, képviselő ur, ez a kifejezés talán mégis olyan, amely oly dolgot tételez fel a kormányról, amely ha való volna, a kormányt méltán ferde megítélésnek tenné ki. Méltóztassék ezért az ilyen kifejezésektől tartózkodni. (Zaj balfelöl.) Csendet kérek, képviselő urak Drozdy Győző : Képzeljék el, ha valaki ma azt irná: »Akasszátok fel a királyokat!« Ezért biztosan internálnák! Peidl Gyula." Cenzúrázzák Petőfit! Tiszta dolog, hogy Zalaegerszegen ülne. Kuna P. András: Petőfi hazafi volt! Rainprecht Antal : Petőfinek általam nem osztott, és akárhogy is haragusznak is rám épen az ellenzéki pártok, az áhitozásom tárgyát sohasem képezett forradalmiságáért, ma sajnos, meg kell ismételnem azt, amit mondtam, — kétségkívül Zalaegerszegen az internálótáborban lelné a jutalmat. És ennek dacára mégis az egész nemzet ünnepli őt . . . Haller István: Mint költőt! Ramprecht Antal: . . . nemcsak mint költőt, hanem azért is, mert az ő költészetén át kicsillanó, megvillámló szabadságszeretete és világszelleme közkinccsé lett, az az élet vérkeringésébe került, ami ellen mi nagyképűen tiltakozhatunk, akár csak az akarata ellenére megtermékenyült nő, de szellemünk méhéből ki nem hajthatjuk az elvérzés veszélye nélkül. Nincs géniusz, nincs nagyság, amely hatalmasabban, bravúrosabban bánt volna el a rendtörvény által most pólyákba fektetni szándékolt hagyományokkal, mint Petőfi, és mégis ünnepli őt az egész ország apraja-nagyja a rejtett forradalmi szenvedély sötéten, mérgesen pislogó barlangmécsesétől fel egészen a felvirágzott apácazárdákig ós fel egészen a nemzetgyűlés terméig. Ünnepli őt mindenki és ünnepeljük őt mi valamennyien, mert az ő költészetéből kisugárzó világszellem, valamennyiünknek közkincse, és mert ő a szabadság, az emberi jogok, ugy a jobb-, mint a baloldalról előretörő szélsőségek leküzdési problémáinak nagy, prófétája és egyben mártirkoszorus apostola. És bár én Petőfivel soha, de soha nem lőnék nyilat egy királyi trónba s azt se mondanám soha Petőfivel, hogy a királyi palástból legyen lótakaró, mert épen erre való, és olyan brutalitást se tudnék mondani soha, hogy »másszunk a képére«, valamint megborzadok arra a gondolatra, hogy kapát, ásót adjunk a király kezébe, hogy ássa meg a sir ját vele, mert Petőfi forradalmiságának bűvkörébe soha, de soha eljutni nem kívánok,. . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az idegen zsarnokság ellen küzdött! Rainprecht Antal : . . . ennek dacára sem viseltethetem bizalommal az iránt, amely ennek a nagy, egyébként hibától mentesen nagy, hatalmas szellemnek olykép üli kultuszát, hogy amíg a szájával imát mormol, az alatt gondolataival tiltott berkekben jár és amint Ugron Gábor t. képviselőtársam mondta: Magyarországra a Bach-korszak minden szenvedését akarja reázuditani. Ezért az indemnitást nem is fogadom el. (Helyeslés és éljenzés balfelöl) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Rainprecht képviselő ur beszéde közben a gyorsírói feljegyzés szerint a következőket mondta (olvassa) : »Testünk dacosan állt a fronton miközben a pap, katholikus, református egyaránt igékkel vájt friss és mély árkot egy-egy ujabb vérpataknak.« Erre a kijelentésre megjegyzést kívánok tenni és a képviselő urat ezért a kifejezéseért utólag rendreutasítom. Ez a kifejezés alkalmas arra, hogy a magyar tábori papságot, amely egyebet nem tett a fronton, mint hazafias kötelességét katonai esküjéhez híven teljesítette, (Ugy van ! jobbfelöl.) a közvéleményben megvetésnek tegye ki. Egyetlenegy magyar tábori pap sem volt, aki vérpataknak ásatott uj medret. A magyar tábori pap a fronton nem a gyűlöletnek magvetője ós uszitója volt, hanem a legnagyobb szenvedéseknek kitett katonák vigasztalója, idehaza pedig a családok oltalmazója, a járványkórházakban a legkritikusabb helyzetben fekvő betegek leghűségesebb barátja, épugy az ápolók, akik egyházi részről voltak ott, valláskülönbség nélkül ... Drozdy Győző: Épen erről van szó! Elnök : A képviselő urnák jogában van szintén megtenni megjegyzéseit, de én erről a helyről felemelem szavamat az ellen, hogy a tábori papságról ugy lehessen beszélni, mint ahogyan az megtörtént. (Helyeslés jobbfelöl.) A magyar tábori papok valláskülönbség nélkül — keresztények és nem keresztények egyaránt — a rohamokban, harcokban, nehéz ütközetekben katonabajtársaik mellett hűségesen teljesítették kötelességüket. Sok száz hősi halott van soraikban. Ezt elhomályosítani és ezt a kötelessógteljesitést gúnnyal, gánccsal illetni, ezért
