Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-84

276 A nemzetgyűlés 84. ülése 1923. évi január hó 16-án, kedden. kottát tart az érkező elé, a felírással: »Hazádnak rendületlenül légy-hive oh magyar !« Igenis, ne szégyeljük : tanuljunk áldozatosságot a zsidóságtól ; ott nem csukják be az iskolákat, mint a veszprémi zárdát, ok nélkül, ők áldoznak a saját szociális előrejutásukért, áldoznak a maguk nyomorultjaiért. Kuna P. András: De van is nekik miből, tagadhatatlan ! Peidl Gyula : Szegény püspökök, nekik nincs ! Rainprecht Antal : T. közbeszóló képviselőtársam, anélkül, hogy személyeskedném, meg kell mondanom, hogy a veszprémi hitbizománynak is bizonyára lenne miből a katholikus iskolákat fűteni és mégis két hónapig terjedő vakációt ad. Kuna P. András ; Az apácáknak nincs semmijök sem ! Rainprecht Antal : Mindaddig, amig ez igy van, addig keresztény politikát sem lehet csinálni zsidóság nélkül. A radikális faj védelemnek, az u. n. pogromnak ... (Zaj. Elnök csenget.) Kuna P. András: Munkát adni a kisgazdának! (Zaj a széls'őbaloldalon.) Drozdy Győző : Mi az András bácsi ? (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek Kuna képviselő ur ! Rainprecht Antal : . . . akár titkos, akár nem titkos, akár bevallott, akár be nem vallott, képviselői jól tudják ezt, s azért vannak készen arra a mentalitásra, amely szerintük Európaszerte erős antiszemitizmus alakjában van kialakulóban és amely antiszemitizmus az orosz restauráció nyomán véleményük szerint erőszakos formákban fog szerintük Európaszerte megnyilvánulni. Egy ilyen antiszemita tendencia — tárgyilagos vagyok uraim — kétségkívül adva van, ezt szerény külföldi tapasztalataim alapján is mondhatom, és azt is tárgyilagosan elismerem, hogy a zsidóság talán nagyon jelentős hányadának viselkedése erre okot adni látszik. Minden mulatóhely, szórakozóhely, kávéház, kabaré, korzó, sétány, (Felkiáltások a jobboldalon: Börze!) azonkívül fürdőhely, a legdrágább hely mindenütt bizony a hirtelen meggazdagodottakkal van tele. Az is tény, hogy az újonnan meggazdagodott zsidóság egy részének hencegő, pökhendi, kellemetlen és elitélendő modora adott tény. Ezek tények, amelyeket letagadni {Felkiáltások a jobboldalon : Nem is akarjuk letagadni!) már csak azért sem lennék hajlandó . . . Pikler Emil : Ezért csinálnak főtanácsosokat ezekből! Rainprecht Antal : ... mert tudom azt, hogy a zsidóság józan része itéli el ezt a porfészked ést legjobban. Megemlítem még azért is, hogy vallomást tegyek arról, hogy a liberalizmusnak nem tengelye a zsidókérdés, hanem annak az általános emberi jogok tiszteletéből folyó függvénye csak (ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy bebizonyítsam, hogy mi is tudunk a hibákról, de azokat más utón, a zsidóság józanabb elemeivel együtt akarjuk orvosolni. A kurzus mérlegének hibáit végre valahára orvosolni kell. Lehetetlen álláspont az, hogy a kommunizmus az összes zsidóságnak volt érdeke. Nézzük csak ezt a mérleget közelebbről. Tegyük fel azt, amit akceptálok, hogy egy u. n. tejfelesszáju •— ahogy azt már nevezni szokták — zsidógyermek került népbiztosi, vagy megbízotti, nem is tudom milyen címmel valamely közgazdasági, ipari és kereskedelmi részvénytársaság élére. Nagyr:n jól tudjuk a közgazdaság struktúráját —ezt különben egy radikális fajvédelmi politikus, Kiss Menyhért képviselőtársam pragmatikusan bebizonyítani látszott, amidőn nagy percentekkel dobálódzott — hogy az igazgatóságoknak 70—80%-a zsidókkal van szaturálva. Tehát egy most pozíciót nyert u. n. tejfelesszáju zsidógyerekkel szemben adott pillanatban megsemmisült a kereskedelmi részvénytársaság egész direktóriuma, felügyelőbizottsága és a legnagyobb részben zsidó kapitalistákból álló részvényesek érdekkörei. Tehát egy frissen érvényesülő u. n. bócherrel szemben — mindig mások nyelvén mondom ezeket, mert a magam ízlésével ellenkezik ilyen szavak használata (Mozgás a középen.) — a veszteség a mérleg másik oldalán néhány száz, vagy néhány ezer zsidó. (Zaj.) Méltóztassék nekem elhinni azt, hogy radikális politika, hangsúlyozom, hogy legnagyobb részben talán öntudatlanul és jóhiszeműen — antikapitalista politika, amely, ha az a bizonyos pogrom Európán végig száguldana —, ha Európán végig száguldana, nem állana meg a zsidóknál, hanem a maga teljes bolsevista és anarchista tendenciájával végig száguldana az egész polgári társadalmon is. T. uraim, én emlékszem már egy forradalmi kiáltásra, amely ugy kezdődött tiz órakor, hogy »Le a zsidó hadimilliomosokkal!«, tiz óra tiz perckor azonban már ugy szólt »Le a püspökökkei!«, »Le a kanonokokkal!«, »Le az urakkal!« és »Le minden hadimilliomossal!« (Zaj.) Sok ócsárlás és kritika éri itt a szociáldemokrata pártot azért, mert egy általam sem osztott felfogást vall magáénak, ha mindjárt távoli perspektívában is. En ezzel szemben mégis egyenesen hálás vagyok azért, hogy ebben a veszedelmes, embert ember ellen uszitó propagandában nem vesz részt, hogy igy antikapitalista célzatai nincsenek, és igy azt bizonyitják, hogy náluk . . . (Mozgás a szélsöbalol dalon.) Peidl Gyula: Csak most ismernek meg téged ! Rainprecht Antal : ... az úgynevezett végcél csak jámbor teoretikus dogma . . . (Mozgás és derültség a jobboldalon és a középen. Felkiáltások : Jámbor dogma ?) Haller István : Ezt felveszem a keresztényszocialista-kátéba !