Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-84
À nemzetgyűlés 84. ülése 1923. évi január hó 16-án, kedden. 275 Halász Móric : Az verekedett a fronton ! Rainprecht Antal : ... a rothadt szalmán vacogó agg és munkaképtelen öregeink annak az akadémián felállított fának már gyökereit rágják. Ezen az államnak mielőbb intézményesen kell segítenie. Rassay Károly : Ebben csak egyetértünk ? Csöngedy Gyula: Húsz esztendővel ezelőtt nem beszéltek volna igy a veszprémi püspökről, ugy-e ? Rassay Károly : Összetéveszt Nagy Emillel ! Rainprecht Antal : ösöngedy igen t. képviselő ur közbeszólására meg kell jegyeznem, hogy én csak azért nem lettem jószágkormányzó, mert a most későn életbeléptetett földbirtokreformot már akkor, mint nemzeti szükségességet referáltam a hitbizomány akkori urának. Ha nem méltóztatik elhinni, méltóztassék megkérdezni Osi község lakóit, akiknek helyzetét az akkori beszorított hitbizomány már tűrhetetlenné tette. Épen ez a kérdés, ez a pont, a szociális problémáknak már akkor is komoly felfogása és azoknak nyilt megvallása volt az oka annak, hogy nem igaz az, amit igen t. képviselőtársam mond. Csöngedy Gyula : Majd megkérdezzük a veszprémi püspököt! (Zaj a hátoldalon.) Rassay Károly : Hát kérdezze meg, de rögtön ! Rainprecht Antal: Ha ön, t. képviselőtársam nekem a nemzetgyűlés szine előtt egy kijelentést tesz, nekem önben nem is a személyt, hanem képviselőtársamat kell annyira tisztelnem, hogy én kijelentését elhigyjem. (ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. ) Peidl Gyula: Ehhez érzék is kellene! Csöngedy Gyula : Ezt épen arról az oldalról tanulom ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Rainprecht Antal: Igen sok, önérzetet aláásó megalázkodástól mentjük meg ezáltal a törvény által a keresztény ifjúságot. Hiszen nagyon jól ismerjük a zsidó kapitalizmus sajátságát. Az nemcsak a maga szegényeit pártolja. Tudok eseteket Veszprémben, hogy hadiárvákat tartanak, iskolás gyermekeket ruháznak és talán érdekes megemlíteni azt, hogy egy katholikus zárda temploma javára nemrég igen jelentős összeget adtak a zsidók. Nem félelemből, hiszen Veszprémben erre nincs okuk, hanem spontán nobilitásból. Kinos dilemmából szabadítjuk ki a keresztény ifjúságot ezáltal, mert nem fejlesztjük benne a jellemgyengeséget, amely míg egyrészt szájával divatból gyalázza a zsidót, ugyanakkor kénytelen markát tartani és a zsidó jótékonyságot akceptálni. Rassay Károly : Ugyanez a pártkassza esete ! Szomjas Gusztáv: Melyik pártkasszáé? A maguk pártkasszájáról beszél? Azt hiszem, gyakorlatból beszél! Rassay Károly : Parancsolja, hogy bővebben beszéljek róla? Hajlandó vagyok rögtön bővebben nyilatkozni. Horváth Zoltán : Sok zsidó főtanácsos! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: Onnan kapták a pénzt! (Zaj.) Elnök: Rassay képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék csendben lenni ! Horváth Zoltán : Miért lettek a zsidók főtanácsosok ? Elnök : Horváth képviselő urat is rendreutasítom. A képviselő urak már egyáltalában nem veszik figyelembe a rendreutasitást. Rainprecht Antal : Hencegésre azért még mindig nem lesz okunk, az természetes, mert hiszen ismerjük a zsidó közgazdasági élet kialakulását. Jól mondták az összes pártok felszólalói, hogy bizony a közgazdasági, kereskedelmi, ipari vállalatok igazgatóságában, felügyelőbizottságában rész vényérdekeltségében stb. erősen dominál a zsidótőke. Ha tehát az a célunk, hogy a keresztény ifjúság karrierjének a közgazdasági élet terén nyissunk lehetőséget, akkor nincs más ut, mint a barátságos ut, amely — nagyon igaza van annak a tiszteletreméltó, ősz, konzervatív vezérnek, Rákosi Jenőnek — előbb-utóbb az asszimilációban kell hogy befejezéshez jusson. Nagy robajjal szidni a zsidót, azután jótékonykodásait elfogadni : ez erkölcstelen, ez jellemtelen dolog. Hiszen a legtöbb ifjúnak érettségije után úgyis nagyon sok tekintetben szétoszlik az illúziója. Ne adjunk még mesterségesen is okot ezen illúziók szétfoszlására ! Egy megható példát tudok erre nézve most legutóbb, amikor néhány érettségizett keresztény ifjút sikerült elhelyezni a keresztény kurzus által is megkívánt közgazdasági területen, külföldön nagyobb pozícióra szert tett, de magyar illetőségű és magyarhonos földieim révén. Berlinben sikerült őket elhelyezni az ott nagy pozícióra szert tett Manowill Alfréd, a Mendelssohn-bankház direktora, és az ottani magyar egylet elnöke, Weiss Adolf udvari tanácsos — zsidók — utján. Ezek az urak az illető keresztény ifjak hóna alá nyúltak, és azt hiszem, hogy szüleiknek nem fáj most már a fejük gyermekeik közgazdasági sorsa miatt. Ezek a gyermekek most igen érdekes leveleket írnak haza Veszprémbe. Egyik azt irja, hogy egyetlen szégyenleni való visszaemlékezése lesz csak életében az, hogy mint diák erős antiszemita allűröket árult el, még mielőtt az életet megismerhette volna. Meghatóak azok a levelek, melyeket kis testvéreihez ir haza, s amelyekben hasonló hiba elkerülésére ,kéri és inti őket. Ez, uraim, egy darab élet. És egy darab élet még az is, hogy amig mi hazátlannak nevezzük a zsidóságot, azalatt künn Berlinben az előbb Emiltett magyar egylet nagy pozíciókra szert tett elnökének, a magyar honossághoz görcsösen ragaszkodó udvari tanácsosnak előkelő szép szalonjában a freskók sorában első helyen egy angyal nagy darab -:C
