Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-84
274 A nemzetgyűlés őé. ülése 1923. évi január hó 16-án, kedden. Kevesen meg is sebesülnek. Leket, hogy közöttük leszek, de állom a tusát, ezekkel, mert ezekben tisztán él az Eszme ! Épen az egyház megmentése a célom, mert hiszen egyébként ölhetett kezekkel várnám a kudarcot Az egyház megmentése a célom, bár nem kö-vetem a kormányt abban a nagyképűségben, mintha a gyermeket nevelni egyedül a hittannal, a vallással lehetne. A kormány is ellentmond ennen: a teóriának, ő maga keresztény fogalmak alapján áll, de ugyanakkor a legdrákóibb kén3 7 szerbilincselíet rakja az emberek kezére vagy legalább is akarja rakni. Mirevaló ez, ha a társadalmi erkölcs nagyobb biztosítására elegendő az egyház örökzöld iája ? T. Nemzetgyűlés, a ma embere gondolkozik. Nekünk földesuraknak — kétséget nem szemved — kényelmesebb lenne a régi állapot, mert hiszen a tudatlan, tanulatlan embereken könnyebb az uralkodás. Nem tudom, hogy a 48-as időkben bírtam volna-e olyan önzetlenséggel, amely az akkori jobbágyság felszabadítására vezetett, de ma. a kultúra, a technika korában, az egész emberiséget átfogó villamosság korában előrelátás az, hogy az emberiséget a kultúra körébe vonjuk. Hatalmas szikra ez, amellyel ha nem világi tok, nagyon félek hogy gyújtani fog. Ez ma már nem is az önzetlenség, hanem kizárólag az önzés politikája. Materiális érdekeink okos megvédéséről van szó, amellyel méregfogát akarjuk venni a szenvedélyittas tömegnek azáltal, hogy a kultúra körébe vonjuk. Nem kell Voltairt ismernünk, nem az embert keresem benne, a kritikai ész a fontos, ez a lényeges. Nyugodtan porosodhatnak könyvei ! Az evangéliumot is a legkevesebben ismerik ! Ki tagadhatná azért az evangéliumi eszmekör létezését, nagyszerűségét és halhatatlanságát ? A kultuszministert nobilis gondolkodású untak ismerem ... Drozdy GyŐZŐ: De csak mint kultuszministert és nem mint belügy minister t. Rainprecht Antal : . . . csaknem azt mondhatnám, hogy készsége miatt lekötelezettje vagyok és igy kényelmetlen helyzetbe kerültem akkor, amikor a kultusz minister tárcájába tartozó dolgokkal kellett foglalkoznom, de az Akadémiában tett kijelentése ezt kötelességemmé tette. Jellemzi a jelenlegi kormányrendszert, hogy egy ilyen kiváló egyén is áldozatául esik a kormányrendszerben rejlő terrornak, amely terror még a tudós emberrel is ilyeneket mondat. Ne tessék félreérteni, én nem vagyok szerelmes Voltaire pcrtraitjába, de szellemében meg kellett védenem a liberalizmus szabad szellemét és a mindenkori ész Istentől nyert legszentebb jogát. A zsidóság ellen egyik legnagyobb panasz, hogy a keresztény gyermekek fizikai munkára szorulnak és a zsidók uralkodnak a vezető állásokban. A veszprémi példa utánigazán azt kell kérdeznem, hogyan tegyenek szert a kathclikus, keresztény gyermekek magasabb képzettségre, ha az elemi iskolában, a zárdaiskolában meggátolják, hogy irniolvasni, legalább is precízebben irni-olvasni tanulhassanak. Bárgyúság lenne azt állítani, hogy mindenki vezetőállásos társult ember legyen, de az ellen már a leghatározottabban kell tiltakozni, ho gy a kathclikus zárdáknak ezekben az elemi isko Iáiban csaknem mesterségesen tenyésszék az úgynevezett cselédegyedeket, az úgynevezett cselédtipuscV at. (Zaj és éllenmondások a jobboldalon.) Erdélyi Aladár: Ez azután tárgyilagos !" Szomjas Gusztáv: A zsidókérdésről beszél és a katholikus zárdánál lyukad ki. Erdélyi Aladár: Ezt nem értjük, az igaz ! Horváth Zoltán : Meg kell várni a végét ! Várja meg a végét ! (Halljuk/ Halljuk! bal/elől.) Erdélyi Aladár: Világosan tessék beszélni! Rainprecht Antal: Jól méltóztassanak megérteni, nem emberek ellen szól a vád ; elvégre ők is csak emberek s valamennyien önzők vagyunk,. . . Erdélyi Aladár: Többé-kevésbé! Rassay Károly: Ott többé! Rainprecht Antal :. . . kérlelhetetlenül hódolunk a gazdagodási vágynak, amiben azután még a szomszédos régiókban fellelhető nagy vagyoni aránytalanság sem csökkenti kedvünket. Ilyenkor lelkiismeretünket azzal áltatjuk, hogy nemzetgazdasági missziót teljesítünk a magunk gazdagodásával és elhisszük a bennünk lakó Lucifernek, hogy a mi vagyonosodásunk közgazdasági, nemzetgazdasági érdek. De épen ezért, mert gyarlók vagyunk, kell ezt a kérdést intézményesen megoldani és nem szabad visszariadni ennek ódiumától sem. En az igen t. túloldal egyik illusztris tagjának, Frátert, képviselőtársamnak indítványát, javaslatát, óhaját teljes szívvel teszem magamévá és vele együtt kérem az igen t. kormányt, hogy az elemi iskolák államosítására nézve mielőbb nyújtson be törvényjavaslatot, nehogy ilyen égbekiáltó igazságtalanságok előfordulhassanak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Addig is kérem a kormányt, nyújtson be törvényjavaslatot, amely szerint a hit bízományok az alapitói intenciók értelmében keresztény, szociális és kulturális célokra hasznosittássanak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az egyház híveinek és szolgáinak gondtalan megélhetést kell nyújtanunk — ez egészen természetes —, de a felesleget krisztusi akarat és megállapítás szerint jótékony, kulturális célokra kell felhasználni. Horváth Zoltán : A földbirtokreformot meg lehet csinálni, minister ur ! Halász Móric : Ez kommunizmus ! (Ellenmondások a baloldalon.) Hogyne volna kommunizmus ! Rainprecht Antal: Az alapitói intenciók értelmében ez a vagyon a zsidóságot nem illetheti meg, de ha megilletné, sem lennék a zsidóság prókátora, mert hiszen a zsidó társadalom a maga nyomorultjait elveszni nem engedi. A szegénység keresztény specialitás. (Mozgás a jobboldalon.) A sok árva, a sok rokkant, a sok tüdőbeteg keresztény gyermek,. . . Szomjas Gusztáv : Mert az harcolt !
