Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

áö2 À nemzetgyűlés 83. ülése 1923. rosszabb vásárló erejű koronához jut a magyar állam. Még két körülményre vagyok bátor a pénzügyi tárcába tartozó ügyekkel kapcsolatosan kitérni; az egyik az, hogy felakarom hivni a pénzügy minister ur figyelmét a tárcájának körébe tartozó dohánygyárak alkalmazottainak nyomorúságos helyzetére. Fel akarom hivni a pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy a dohánygyárak alkalmazottai a legnyomorúságosabb szociális helyzetben vannak. Ebben a kérdésben az állam jár elől, mint legfőbb kizsákmányoló, az állam mutat példát arra, miként kell a szociálpolitikai alkotásokat felrúgni, miként kell a leghosszabb időn át a legrosszabb munkabérek mellett az emberek ezreit kiuzsorázni. De felhívom a pénzügyminister ur figyelmét arra is, hogy Debrecenben az ottani dohánygyárból még 1918 as események miatt elbocsátott nagy tömegű alkalmazott ügyét végre vegye revízió alá, illetőleg az általa elrendelt revíziót végre csakugyan foganatosítsa és fejezze be ugy, hogy ez a befejezés az alkalmazottak körében megnyugvást keltsen. Befejezésül felkérem pénzügyminister urat arra — és ezt egy határozati javaslat benyújtásával kapcsolatosan teszem — hogy számoljon be arról, hogy az 1922/23. év első feléről szóló indemnitásban nyert felhatalmazás alapján lakásépítés céljára kapott ezer millió koronát hova fordította, abból hány lakást építtetett és mennyi az a pénz, mekkora az az összeg, amely még lakásépítés céljaira rendelkezésre áll. Fel akarom hivni a pénzügyminister ur figyelmét arra is, hogy amennyiben ezt az oï<szeget elköltötte, gondoskodjék arról, hogy a további összeg álljon rendelkezésre lakásépités céljaira. Ezért a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, terjesszen a Haz elé kimutatást arról, hogy az 1922/23 év első felére szóló felhatalmazási törvény alapján lakásépités céljaira engedélyezett 1000 millió koronából mily összeg használtatott fel és eddig hány lakás épitettetett fel.« T. Nemzetgyűlés ! Még két kérdésre vagyok bátor utalni. Az egyik a tisztviselőkérdés. A tisz viselők^rdést abból a szempontból kívánom biiálat tárgyává tenni, hogy amikor állandóan arról folyik itt a panasz, hogy az állam nem rendelkezik megfelelő költséggel arra, hogy kulturális célokra megfelelő összeget fordítson, akkor gondoskodjanak arról, hogy az államigazgatásban csak annyi tisztviselő helyeztessék el, amennyire ott csakugyan szükség van, s gondoskodjanak arról, hogy a tisztviselők munkaképessége csakugyan kellően fel húsznál tas sék, gondoskodjanak arról, hogy az alkalmazott tisztviselők olyan megélhetési viszonyok közé kerüljenek, amelyek őket függetlenné teszik, hogy ne legyenek kénytelenek semmiféle idegen támaszra szorulni. Mikor a kormány figyelmét felhívom, egyúttal azt a kérést intézem, a kormányhoz, vegye évi január hú 12-én, pénteken. revízió alá a természetbeni ellátás rendszerét, ezt szüntesse meg és ehelyett vezesse be a pénzbeli szolgáltatást, az állami tisztviselőknek készpénzzel való fizetését. Ha ezt a kormány megteszi, ezzel sok olyan dolgot kiküszöböl, amely a kedvezményes ellátásban nem részesülő állampolgárok között ma meglehetősen élénk visszatetszést kelt, mert hiába akarnak összehasonlítást tenni az állami tisztviselők szociális és gazdasági helyzete és egyéb alkalmazottak, akár ipari, akár kereskedelmi alkalmazottak gazdasági helyzete között, ez az összehasonlítás ma nem fog sikerülni. De kívánom ennek a természetbeni szolgáltatásnak megszüntetését azért is, mert ennek fentartása a tisztviselőket magukat gondolkozó sbelileg eltéríti a gazdasági élet helyes megítélése tekintetében egyéb állampolgároktól. Ezért van az, hogy nemcsak szellemileg van közöttük nagy eltérés, — minthogy azokat szociálpolitikai szempontokból nem képzettek ezek az állami és közigazgatási tisztviselők, — hanem ez az ellentét kidomborodik gazdasági téren is, és érthető, ha az a tisztviselő nem tudja kellően felfogni a drágaság kérdését, nem tudja kellően felfogni a sztrájkokat és bérharcokat, mert hiszen ő olcsóbb gázzal füt, olcsón kapja a szenet, a világítást, olcsón utazik, olcsón kapja a lisztet, a ruhát, mindent olcsón kap, még pedig olyan áron, amely a mai gazdasági viszonyok között aránytalanul kis összeg, ugy hogy a tényleges realitások iránt való érzékét teljesen elveszíti. Hogy ezt az érzéketlenséget valahogy kiküszöböljük és a tisztviselőket közelebb hozzuk a való élethez, ezért kérem, hogy tessék beszüntetni a természetbeni ellátás rendszerét. Merem állítani, hogy ez a tisztviselők szempontjából is jóval kedvezőbb mert hiszen azt az összeget, amelyet a kormány ennek a nagy szétosztó apparátusnak fentartására felhasznál, részben még meg is takaríthatja, ha a tisztviselők jobb dotálására forditja. T. Nemzetgyűlés! A szociálpolitikai kérdésről sok szó volt ezen a nemzetgyűlésen. Sok olyan kívánsággal állottak itt elő, amelyeket a dolgozó tömeg érdekében meg kellene valósítani, ha komoly lenne a kormánynak az a szándéka, hogy a legnemesebb nemzeti vagyont, az emberi munkaerőt igyekszik konzerválni és megvédeni, és igyekszik olyan erős nemzedéket fejleszteni, amellyel sikerül ezt az országot talpraállitani és újból gazdaggá tenni. Azt látjuk azonban, hogy a kormány kijelentései e tekintetben nem egyebek, mint üres szólamok. A múlt nemzetgyűlés, amely keresztény, nemzeti jelszóval, fajszeretettel jött be ide, amelyekkel meg akarta hódítani a nagy tömegeket, egész uralma alatt egyetlen olyan szociálpolitikai törvényt sem alkotott, amely hivatva lett volna ezeket az intézményeket megvalósuláshoz segiteni és olyan légkört teremteni ebben az országban, amely az elégületlenséget hivatva van lecsillapítani.